160249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-tritil-1,2,4-triazolok és azokat tartalmazó fungicid szerek előállítására

160249 logenideket ugyanúgy állíthatjuk elő, mint a már ismert vegyületeket. Eljárhatunk, például oly módon, hogy először a mono- vagy diszubsztituált benzol Grignardvegyületét állítjuk elő a szokásos módon. Az így kapott szubsztituált fenilmagnéziumbromidot ezután adott esetben szubsztituált benzofenonnal hozzuk reakcióba. A kapott fémorganikus komplexvegyületet hidrolízisnek vetjük alá, amelynek során a megfelelő karbonul keletkezik [v. ö. J. org. Ohem. 7, 392 (1942)]. A karbinolokból egyszerű módon kapjuk a kloridokat, ha a karbinolokat vízmentes klórhidrogénnel vagy tionilkloriddal reagáltatjuk. Ennek során a hidroxilesoport klórra cserélődik [v. ö. J. org. Chem. 7, 392 (1942)]. A további kiindulási anyagként alkalmazott triazolokat a fenti IV általános képlet egyértelműen jellemzi. Ebben a képletben X előnyösen hidrogénatomot, klór-, bróm- vagy fluoratomot jelent. Ezek a triazolok szintén ismertek. A még nem ismert triazolokat ugyanúgy állíthatjuk elő, mint az ismerteket. A tritilhalogenidek és 1,2,4-triazoIok reakciójához előnyösen poláris, inert szerves oldószereket alkalmazunk. Ide tartoznak például a nitrilek, így az acetonitril, szulf oxidok, így a dimetilszulfoxid, formamidok, így a dimetilformamid, ketonok, így az aceton, éterek, így a dietiléter, nitroalkánok, így a nitrometán, és a klórozott szénhidrogének, így pl. a kloroform. Különösen jók azok a poláris, inert oldószerek, amelyeknek dielektromos állandója 2,4 feletti. A reakciót valamely savmegkötőszer jelenlétében valósítjuk meg. Előnyösen tercier amin, így pl. trietilamin vagy dimetilbenzilamin megfelelő feleslegét alkalmazzuk. Használhatjuk azonban az 1,2,4-triazol feleslegét is vagy egyéb szokásos szerves savmegkötőszert. A reakcióhőmérsékletet tág határok között változtathatjuk. Általában 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen 50 C

C és 90 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárás megvalósítása során a kiindulási anyagokat 1 : 1 mólarányban kb. 1 mól savmegkötőszerrel keverjük össze. A reakcióidő a reakció hőmérsékletétől függ és 3 óra és 24 óra közé esik. A reaköióelegy feldolgozása során az oldószert eltávolítjuk és a reakeióterméfcet vizes mosással megszabadítjuk az aminhidrokloridtól vagy ha az aminhidroklorid vízben rosszul oldódik, valamely szerves oldószerrel távolítjuk el a hidrokloridot. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagok erős fungitoxikus hatással rendelkeznek és széles hatásspektrummal tűnnek fci. Melegvérű állatokra gyakorolt toxicitásuk csekély és a magasabbrendű növények jól elviselik őket, így növényvédőszerként alkalmazhatók gombás megbetegedések esetében. A gombák irtásához szükséges koncentrációkban nem károsítják a kultúrnövényeket. Ezeket a fungitoxikus szereket a növényvédelemiben a legkü-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lönbözőbb goanbaosztályokba tartozó gombák, így az Archimyceták, Phycomyceták, Ascomyceták, Basidiomyoeták és Fungi imperfecti irtására alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagokat a talajfeletti növényrészeken levő parazita gombák, Tracheomycosist okozó gombák, amelyet a növényeket a talajból támadják meg, maggal átvihető gombák, valamint talajban élő gombák irtására alkalmazhatjuk. Különösen hatékonyak olyan gombákkal szemben, amelyek a valódi lisztharmat megbetegedéseket okozzák. Ehhez a gombacsoporthoz tartozik az Erysiphaceae család legtöbb képviselője, amelyek közül a legfontosabb fajok az Erysiphe Uncinula (Oidium), Sphaerotheca, Podosphaera. Fontos gombákként megnevezzük az Erysiphe polyphagat, Podosphaera leucotricihat és az Uncinula necatort. A hatóanyagokat a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, pl. úgy, hogy a hatóanyagokat töltőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük, adott esetben felületaktív szerek, tehát emulgálószerek és/vagy diszpergálószerek alkalmazásával. Ha töltőanyagként vizet alkalmazunk segédoldószerként alkalmazhatunk szerves oldószereket is. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, így a xilol és benzol, klórozott .aromás szénhidrogénetk, így klórbenzolok, paraffinok, így ásványolajfrakciok, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz, szilárd hordozóanyagként a természetes kőlisztek, így a kaolin, agyag, talkum és kréta és szintetikus kőlisztek, így a nagy diszperzitású kovasav és szilikátok, emulgálószerként a nem ionogén és anionos emulgátorok, így a polioxietilén-zsír-* savészterek, poliioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok, diszpergálószerként pl. lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal, így fungicidekikel, inszekticidekkel és akaricidekkel összekeverve. A készítmények általában 0,1—95 súly%, előnyösen 0,5—90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készített felhasználási formák, így alkalmazásra kész oldatok, emulzióik, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szokott módon történik, pl. permetezéssel, porlasztással, porozással és öntözéssel. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagok általában 0,0001% és 0,05% közötti konoentráoióban kielégítő hatékonyságú-2