160247. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,3,4-tiadiazolil -karbamidok és azokat tartalmazó herbicid szerek előállítására

3 juk, a (B) reakicióegyenletíben ismertetett fo­lyamat zajlik le. A (III) és (IV) általános képletű kiindulási anyagok ismert vegyületek. A kiindulási anyagként felhasznált (II) álta- 5 lános képletű aniinotiadiazol-származékok egy része ugyancsák ismert. Az új (II) általános képletű vegyületeket az ismert vegyületékhez hasonló módon állíthatjuk elő, pl. a megfelelő 1-aciltioszemikarbazid-származékok és vízelvo- 10 nószer, pl. ecetsavanhidrid reakciója útján. [Chemische Berichte 29, 2511 (1896)]. Hígítószerként az a) és b) eljárásban bár­mely közömbös szerves oldószert felhasználha- 15 tunk. Ezek a hígítószereik előnyösen a követ­kező anyagok lehetnek: szénhidrogének, pl. benzol vagy toluol, éterek, pl. dietiléter, tet­rahidrofurán vagy dioxán, ketonok pl- aceton, észterek, pl. etilacetát, vagy poláros oldószerek, 20 pl. dimetilfermamid vagy aoetantir.il. Savmegkötőszarként valamennyi ismert sav­megkötőiszert felhasználha tunk. A reakciót pl. alkálihidroxidok, alkálikarbonátok vagy tercier aminők jelenlétében hajthatjuk végre. Különö- ,5 sen előnyösen nátriumhidroxidot, nátriumkar­bonátot, trietilamint, N,,N-dimetilanilint vagy piridint alkalmazunk. A reakció hőmérséklete mindkét eljárásban ,,0 széles határok között változhat. Általában 0— 140 °C-os hőmérséklettartományiban, előnyösen 10—120 °C-on végezzük a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósítása során előnyösen ekvimoláris mennyiségű kiin- „ dulási anyagokat reagáltatunk egymással. A reakcióelegyet szokásos módon dolgozzuk fel. A • találmány szerint előállítható vegyületek erős herbirid hatással rendelkeznek, és ennek megfelelően gyomirtászerként alkalmazhatók. .fl Gyomnövény kifejezésen minden olyan növény­fajtát értünk, amely nem kívánatos helyen nö­vekedik. A találmány szerint előállított vegyü­leteik a felhasznált mennyiségtől függően sze­lektív vagy teljes herbicid hatást fejtenek ki. A találmány szarint előállítható vegyületeket pl. az alábbi növényfajták kezelésére használ­hatjuk fel: kétszikűek, így mustár, (Sinapis). zsázsa (Lepidium), ragadós galaj (Galium), tyúkhúr (Stellaria), kamilla '(Matricaria), gomb- J virág (Gallnsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium). répa (Beta), murok (Daucus), bab (Phaseolus), burgonya (Solanum):, kávé (Coffea); ill. egyszi­kűek, így komócsin (Phleum), perje (Poa), csen- 5l kész (Festuca), eleuzin (Eleusine), muhar (Se­taria), kurta P'erje (Lolium), rozsnok (Bromus), kakaslábfű (Eehinoehloa), kukorica (Zea), rizs (Oryza), zab (Avena), árpa (Hordeum), búza (Tritioum), köles {Panieum), cukorrépa (Sacc- 60 harum). A hatóanyagdkat előnyösen szelektív herbi­rid anyagokként használjuk fel. A vegyületek mind kikelés előtt, mind kikelés után jó sze- 6f 4 lektivitást fejtenek ki gyapoton, babon és ga­bonaféléken, pl. búzán és kukoricán. A hatóanyagdkat szokásos készítményekké, pl. oldatokká, emulziókká, szuszpenzióikká, po­rokká, pépekké vagy granulákká alakíthatjuk. A készítményeket szokásos módon állíthatjuk elő pl. úgy, hogy a hatóanyagokat hígítóanya­gokkal, azaz folyékony oldószerekkel és/vagy , szilárd hordozóanyagokkal, és adott esetben felületaktív anyagokkal, azaz emulgeáló- és/ /vagy diszpergálószerekkel elegyítjük. Ha hí­gítószerként vizet alkalmazunk, az elegyhez ol­dásközvetítőként pl. egyéb szerves oldószereket is adhatunk. Folyékony oldószerként előnyösen aromás vegyületeket, pl. xilolt és banzolt, kló­rozott aromás vegyületeket, pl. klórbenzolt, pa­raffinokat, pl. kőolajifrakcióikat, alkoholokat, pl. metanolt és butanolt, erősen poláros oldószere­ket, pl. dimetilformaamidot és dimetilszulfoxi­dot, vagy vizet alkalmazhatunk. A szilárd hor­dozóanyagok pl. a következők lehetnek: termé­szetes kőaetporofc, így kaolin, agyag, talkum és kréta, valamint szintetikus porkészítmények, így nagydiszperzitású kovasav és szilikátok. Emul­gálószerként előnyösen nem-ionos és anionos anyagokat, így polioxietilén-zsírsavésztereket, polioxietilén-zsíralkoholétereket, pl. alkilarü­-jpoliglikolétereket, alkilszulfonátokat és arilszul­fonátokat, diszpergálószerként célszerűen lig­nint, szulfitszennylúgot és metilcellulózt alkal­mazunk. A találmány szerint előállítható hatóanyago­kat egyéb ismert hatóanyagokkal együtt is ki­készíthetjük. A hatóanyagokat önmagukban, a korábban említett készítmények formájában, vagy az azokból előállított, használatra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, pépek vagy gra­nulák alakjában használhatjuk fel. A hatóanya­gokat szokásos módszerekkel, pl. bepárlással, öntéssel, permetezéssel vagy elárasztással jut­tatjuk a kezelendő területre. A felhasznált hatóanyagmennyiség az elérni kívánt hatástól függően széles határok között változhat. Általában 0,25—20 kg hatóanyag/ /hektár, előnyösen 0,5—10 kg hatóanyag/hektár mennyiségeket alkalmazunk. A találmány szerint előállítható anyagok csigák, phytopatogén gombák, továbbá a növé­nyeket károsító rovarok és atkák ellen is hatást fejtenek ki. A. példa: Kikelés előtti herbiaid hatás vizsgálata Oldószer: 5 súlyréisz aceton Emulgeálószer: 7 súlyrész alkilarilpoliglikoléter 1 súlyrész hatóanyagot a fent megadott meny­nyiségű oldószerrel elegyítünk, az elegyhez 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom