160195. lajstromszámú szabadalom • Hőátvívő berendezés gázáram hőjének hasznosítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 15. (SA—2022) Közzététel napja: 1971. VII. 29'. Megjelent: 1973. IH. 30. 160195 Nemzetközi osztályozás: F 28 d 15/00 \ A Hnwiír } Szabó József oki. gépészmérnök, Dr. Szűcs László oki. gépészmérnök, Budapest Hőatvivő berendezés gázáram hőjének hasznosítására A hőtechnikában gyakran előforduló feladat forró gázok hőjének olcsó és jól szabályozható berendezésben történő felhasználása valamely hőfelvevő közeg (többnyire víz) melegítésére vagy elgőzölögtetésére. 5 Különleges problémák lépnek fel akkor, amikor a forró gázok előállítása nem igazodik a hőfelvevő közeg hőfelvételét megszabó igényhez. Ez a helyzet pl., ha a forró gáz valamilyen 10 technológiai hulladékgáz (pl. Diesel-motor kipufogó gáza), a hőfelvevő közeg pedig fűtés célját szolgáló víz; gyakran előfordul, hogy fűtési igény nincs, a technológiai folyamatban forró gáz mégis keletkezik. Ezekben az esetekben az 15 ismert megoldások egy része alkalmazhatatlan, más része igen drága berendezést eredményez. A készülékek szabályozását tekintve ugyanis ismeretes olyan megoldás, amikor a hőfelvevő közeg hőfelvételét a forró gázok mennyiségének 20 és/vagy hőfokának változtatásával szabályozzák, továbbá ismeretes olyan megoldás, amikor a felület elárasztásának mértékével szabályozzák a termelt gázmennyiségét (ilyen esetben a hőfelvevő közeget a forró gázokkal közvetlenül 25 fűttött nagy folyadékterű készülékben gőzölögtetik el). A gázok mennyiségének változtatásával történő szabályozás az említett esetben gáz-eltereléssel oldható meg — de így is csak elvben, 30 mert az elzáró szerelvények mindig átengednek és az átszökő forró gázok a gőznyomás megengedhetetlen növekedését, vagy az átfolyó víz megengedhetetlen felmelegedését vagy elgőzölgését eredményezik. A forró gáz elterelésére alkalmas szerelvények ezenfelül drágák is. A felületelárasztás .mértékének változtatásával történő szabályozás esetében a hőcserélő felületek — miután a fűtőfelületekkel érintkezésbe jutó összes hőfelvevő közeg elpárolog, tehát öblítés nincsen, továbbá a felületek a forró füstgázokkal érintkeznek és ezért forrók — igen hamar elkövesednek. A gyorsan romló hőátadás miatt igen nagy felületeket kell beépíteni és gyakran kell a felületeket tisztítani, továbbá gyakori a csövek rongálódása. Ismeretes továbbá olyan megoldás is, amikor a forró gáz valamely közvetítő közeget gőzölögtet, a melegítendő vagy elgőzölögtetendő hőfelvevő közeg pedig a közvetítő közeg kondenzátorában veszi fel a hőt. Ilyenkor az eddig ismert szabályozási mód abban áll, hogy a hőfelvevő közeg mindig átveszi a forró gázokból nyerhető összes hőmennyiséget, de valamely harmadik, segéd hűtő-közeg a felesleget egy további hőcserélőfelületen a hőfelvevő közegtől nyomban el is vonja. Ez az ismert megoldás az említett korábbi — mintegy klasszikus — megoldások hibáinak ki-160195
