160168. lajstromszámú szabadalom • Gyujtózsinór

16016» 8 repedt, továbbá, hogy a gyújtózsinór gyutacs detonált és ugyanolyan hatást fejtett ki a nyitott fenékfelületével szembe állított, 5 mm vastag sárgaréz lemezre (próbalemez), mint amilyet az azonos fajtájú gyújtózsinórgyutacsokkal, a hagyományos gyújtás esetén normális körülmények között észlelhetünk. Ellenőrző kísérlet során a folyamatot azonos fajta, de kezeletlen műanyagcsővel, amely két végén ugyanúgy kapcsolódott a gyutacsokkal, mint az első kísérlet alkalmával, megismételtük. A villamosgyutaos gyújtása után a műanyagcsövet teljes hossza mentén sértetlennek találtuk, kivéve azt a rövid darabot, amely a villamos gyutacs közvetlen közelében volt és ahol a cső belül megfeketedett. A gyújtózsinór gyutacs nem detonált és a próbalemez sértetlen volt. 2. Példa. Három kísérletben az 1. példa szerinti csöveket 0,8, 5 és 10 m hosszúságban, egyébként pedig, mint az említett példában előkészítve, alkalmaztuk. A csöveket azonban nem kezeltük vazelinnel. Ehelyett minden csövön átömlesztettünk finomszemcsés Pentil (PETN) port, amiáltal a cső folyóméterére eső 0;

05 g súlyú pentil-réteg maradt por alakjában a csőfalon. Mindegyik csövet elláttunk gyutacsokkal, ugyanúgy, mint az első példában. A két gyutacson olyan típusú villamos érintkező vezetékeket alkalmaztunk, amelyeket általában detonációs időpontok jelzésére használnak. Miután a villamos gyutacsot villamos úton gyújtottuk, mind a három kísérletben azt találtuk, hogy a cső sértetlen, belül azonban kissé barnára színeződött és felkarcolt volt, továbbá, hogy a gyújtózsinór gyutacs detonált, végül, hogy a próbalemezen a normális hatásnyomok voltak megállapíthatók. A villamos gyutacs és a gyújtózsinórgyutacs detonációi között eltelt időt elektronikus számológéppel mértük és úgy találtuk, hogy ezek 370, 2446 és 4853 milliomod másodperc volt, aminek 2160, 2044 és 2081 m/sec haladási sebessé? felel meg. 3. Példa. A '29 mm belső átmérőjű és 36 mm külső átmérőjű acélcsőbe, amely egyenként 150 mm hosszú és 22 mm átmérőjű kettő darab dinamitpatront tartalmazott, 1 m hosszú papír-bakelit-csövet helyeztünk, a második példa szerinti gyutacsokkal, átmérőkkel és kezelési eljárással. Miután a villamos gyutacsot VÍVSL-mos úton gyújtottuk, azt találtuk, hogy a dinamit patronok sértetlenek és változás nélküliek voltak, csak kissé megfeketedtek az acélcsőben. A gyújtózsinór gyutacs azonban detonált és a próbalemezre normális hatást gyakorolt. Kiderült továbbá, hogy a dinamit-patronokat később, a szokásos módon, gyutaccsal gyújtani lehetett, amikoris ezek normálisan detonáltak. 4. Példa. A 2. példa szerinti átmérőkkel és kezeléssel (robbanóanyagmennyiség 0,05 g/folyóméter), la m hosszú lágy PVC műanyagcsövet egyik végén villamosgyutaecsal láttunk el az 1. példa szerint. Másik végét a 2. ábrán 16 tétel szerinti olyan gyutacsba dugtuk be szabadon, amely gyutacsban 200 millszekundumos késleltetésű, pirotechnikai égőbetéttel ellátott késleltető elem volt. Ezt a gyutacsot próbale-5 mez elé helyeztük. A késleltető elem a villamos rövid időközű gyújtáshoz használt gyutacsfajtában olyan, alumíniumhüvelybe sajtolt pirotechnikai betétből állt, amelynek égési sebessége 50 mm/sec volt. A gyutacsok detoná-10 ciói közötti időkülönbséget a 2. példa szerinti módon mértük. A villamos gyutacs gyújtása után azt láttuk, hogy a késleltető elemmel ellátott gyutacs detonációja normális hatással volt a próbalemezre. A mért időből a késlel-35 tető elem késleltetési mértéket 268 millszekundum értékben számítottuk ki. 5. Péída. A 4. példa szerinti négy kísérlet elvégzésekor a késleltető elemek késleltetési ide-20 jét 268, 273, 265 és 268 millszekundumban állapítottuk meg. Az időértékek közötti szórás tehát a hasonló gyutacsok számára normális értékhatárok (± 6 mikrosec) között volt, míg a késleltető elem gyújtása 70 mikrosec-el többet 25 igényel, mint a normális gyutacs. 6. Példa. A 3 m hosszú, lágy PVC-ből készített és a 2. példa szerint kezelt műanyagcsővel végzett kísérlet alkalmával két hegyes fém-35 elektródát vezettünk be egymással szemben diametriálisan a csőfalon keresztül mégpedig 10 cm távolságban a cső szabad végétől. A másik végére felszereltük a 2. ábra 16 tételében megjelölt típusú gyújtózsinór gyutacsot. Az 35 elektródákat 3 ^F-os kondenzátor két pólusára kapcsoltuk és az elektródák távolságát 4 kV átütési feszültségre állítottuk be. A kondenzátort 4 kV-ra feltöltöttük és ezáltal az elektródák között szikrakisülést idéztünk elő. Az ily mó-40 don előidézett lég-lökőhullám a cső csatornáján keresztül tovaterjedt és gyújtotta a gyújtózsinór gyutacsot, amely a próbalemezen normális hatást fejtett ki. 7. Példa. A 2. példa szerinti kísérleteket az-45 zal az egyetlen eltéréssel ismételtük meg, hogy a folyóméterenként! 0,05 g Pentil helyett 60 s% Hexogénből és 40 s% Trotilból álló porszerű keveréket használtunk. A mért idők a következők voltak: 308, 2607 és 5176 mikroiec, 50 amelyeknek a 2600, 1920 és 1930 m/sec tovaterjedési sebességek felelnek meg. 8. Példa. A 2. példa szerinti kísérleteket azzal az egyetlen eltéréssel ismételtük meg, hogy 55 Pentil helyett 97,5 s% Dinitroetilkarbamidból és 2,5 s% viaszból álló porszerű keveréket használtunk. A mért idők 297, 2798 és 5864 mikrosec voltak, amelyeknek 2700, 1790 és 1700 m/ /sec tovaterjedési sebességek felelnek meg. A fentiekben felhozott 2., 7. es 8. példák kísérleti eredményeit táblázatba foglaltuk. így tisztábban látható, hogy az égés terjedési sebességeinek értékei általában azonos nagyság-65 rendűek és egymáshoz közel esnek. 4