160157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás duzzadóképes polimerizátumok előállítására

160157 3 4 nek közepes molekulasúlya 200, 300, 400, 600, lOOO, 1500, 3000, 4000, 5000, 10 000. és 20 000. A legkönnyebben előállítható polipropilénglikolok közepes molekulasúlya 250, 3000 és 40OO. Kü­i5 lönösen előnyösen használhatók továbbá a poli­propilénoxid-triolok trimetakrilátjai illetve tri­akrilátjai. Ezeknek a kiindulási vegyületeknek természetesen a keverékei is használhatók. Ki­váltképpen előnyös lehet néha, ha például egy 10 hosszúszénláncú polialkilénglikol-dimetakrüátot etilénglikoildimetakriláttal kopolimerizálunk. tó szer jelenlétében végezzük, amelyet 0,01—40 súlyVo mennyiségben adunk a reakcióelegyhez. A kiindulási vegyületként használható akrilá­tok vagy metakrilátok nagyobbrészt ismertek, vagy az ismertekéhez hasonló módon előállítha­tók. Ezeket részben más vegyületek polimerizá­lásánál mint térhálósítókat már alkalmazták. Kiváltképpen jól használhatók az etilénglikol­nak, dietilénglikolnak, trietilénglikolnak, tetra­etilénglikolnak, valamint a propilénglikolnak és ennek magasabb homológjainak diakrilátjai vagy dimetakrilátjai. A célnak legmegfelelőbb polietilénoxidok illetve -glikolok azok, amelyak­ahol X hidrogén vagy metilcsoport, R akril­vagy metakrilsavmaradék és n 0—105 egész szám. A polialMlénoxid-triolok triészterei, amelyek ahol R és X jelentése a fenti, ni, n2, n3 egész számok, együttes jelentésük n(ni+n2+n 3 = n), mimellett n 3—104 egész szám, előnyösen 20— 1000. Az új duzzadóképes polimerizátumok előállí­tására mind a rövid- mind pedig a hosszúszén­láncú diészterek illetve triészterek alkalmasak, mivel ily módon a kívánt legkülönbözőbb tulaj­donságú termékek állíthatók elő. A hosszúszén­láncú polimerizátumok, tehát ahol n nagy számo­kat jelent, erősen hidrofil géleket eredményez­nek, mivel a láncokban a sok étercsoportbeli oxigénatom hidrogénhidak kialakulására nyújt lehetőséget. Rövidszénláncú vegyületek haszná­lata esetén a hidrofil tulajdonságok csaknem tetszés szerint csökkenthetők. A találmány szerinti eljárással a rövid- és kö­zepesláncú alkilénglikol- (ill. alkilénoxidtriol)-di­-ill.-itri>(met)akriliátokat általában külön térháló­sító nélkül polimerizáljuk, mivel az így képző­dött polimerizátumok elegendő mechanikai szi­lárdsággal rendelkeznek. Hosszabb szénláncú ve­gyületeknél azonban a találmány szerinti eljá­rásban ajánlatosnak mutatkozott rövidszénlán­cú glikoldi-(met)akrilátokkal kopolimerizálni vagy a szokásos, legalább két vinilcsoportot tar­talmazó térhálősítót alkalmazni. A térhálósító mennyisége a kiindulási vegyületre 0,01—40 súly%. * A kiindulási vegyületek ismert vagy önmagá­ban szokásos módon állíthatók elő. Így például A találmány szerinti eljárással készült diész­tereket az alábbi képlet szemlélteti: alkilénoxidoknak glicerinnel mint kiindulási anyaggal képezett poliaddíciós termékei, az aláb­bi képletnek felelnek meg: a glikolok illetve polialkilénoxid-triolok a szo­kott módon, pl. acilezőszerekkel így a megfelelő savanhidridekkel vagy savkloridokkal észterez­hetők. Az észterezés magával az akrilsawal vagy metakrilsavval is végrehajtható, valamely szokásos katalizátor, igy kénsav, perklórsav vagy p-toluolszulfonsav jelenlétében. Az akril­illetve metakrilsavklorid és a glikolok illetve triolok reagáltatása kiváltképpen jól kivitelez­hető bázisok, pl. trietilamin vagy piridin jelen­létében. A kiindulási vegyületeknek egy továb­bi előállítási módja a metilakrilátok illetve -met­akrilátok di- illetve triolokkal az ismert átészte­rezőkatalizátorok, pl. riátriummetilát jelenlété­ben végzett átészterezése. A reakciótermékek feldolgozását és izolálását a szokásos módon vé­gezzük. A kiindulási anyag láncának hosszával a poli­merizátum pórusszerkezete szabályozható. Ha nem csak duzzadóporozitású, hanem makropó­rus-szerkezetű géleket akarunk előállítani, ak­kor a polimerizáció alatt még iners hígítószere­ket is használunk. A *térhálásodás sűrűségének fokozására a kiindulási vegyületeket még egy kismolekulájú, szokásos térhálósító komponens­sel kopolimerizáljuk. Ezt a legalább két vinilcso­portot tartalmazó térhálósítót olyan mennyiség­ben visszük be, hogy az a kiindulási anyagokra számítva a 40 súly'%-ot ne haladja meg. A kü­lön bevitt térhálósító mennyisége és/vagy vala­mely iners komponens használata szabályozza a kiindulási vegyületek összetétele mellett a ka­pott gél porozitását. 10 í)n-C -CH— í [ÓCH; 40 45 50 55 60 65 R—(O—CH—CH2 )„—O—CH—CH 2 —OR I I X X RO—(CH—CH2 —0)„i—CH 2 —CH—CHa—(O—CH 2 —CH)„2— OR I I I X (OCH2-^CH)„3—OR X I. X 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom