160151. lajstromszámú szabadalom • Több gázáramú hőcserélő a gázokban jelenlevő gőzök hűtéssel történő leválasztására

160151 7 8 Azokat a (II) általános képletű vegyületeket, melyek képletében X imino-csoportot ós Y nitro­-csoportot jelent, a méta- vagy para-helyzetbén N-acilezett amino-o^nitro-feniléndiamin és metil-5 -tiazolil-4-karboximidát-hidroklorid reakciója és a terméknek a hidroklorid sóból történő elkülö­nítése útján állítjuk elő. Az Y szubsztituensként amino-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet ebből enyhe körülmények között vég-10 rehajtott palládium katalizátoros hidrogénezéssel állítjuk elő, amint azt fentebb leírtuk. A kiindulási anyagokat természetesen más módszerekkel is előállíthatjuk, előnyösen azonban az előbbiekben leírt módszert alkalmazzuk. A ta-15 lálmány szerinti eredmények elérése végett nem szükséges az előállított kiindulási anyagokat el­különíteni vagy tisztítani. A találmányt az alábbi példák teszik szemléle­tessé az oltalmi kör korlátozása nélkül. Az 1—3. 20 példákban a közbeeső termékek előállítását, a 4—8. példákban a találmány szerinti eljárást mu­tatjuk be. hogy a kiindulási anyagok milyen reakcióhőmér­sékletet és reakcióidőt kívánnak meg. A melegí­tés befejezése után a keveréket lehűtjük és a ter­mék kinyerése végett semlegesítjük. Természetes, hogy az összes fent említett reakció során alkalmazhatunk az említettekkel egyenértékű más anyagokat is. Magától értetődik az is, hogy azokat a reakciókat, melyeket a fen­tiekben szakaszos módszerrel végrehajtott folya­matokként írtunk le, végrehajthatjuk folyamato­san is az ismert módszerek alkalmazásával. Meg­említjük továbbá, hogy a leírt reakciókat nem­csak légköri, hanem annál nagyobb vagy kisebb nyomáson is végre lehet hajtani. Az (I) általános képletű vegyületek savaddí­ciós sóit az illető vegyületek ós szervetlen vagy szerves savak reakciója útján az ismert módon állítjuk elő. így hidrokloridot, nitrátot, biszulfá­tot, hipofoszfitot, foszfátot, szaharátot, ciklamá­tot, szulfamátot, laktatót, makvnátot, piruvátot, glioerátot, glukomátotésmás hasonló sókat ké­szíthetünk az (I) általános képletű vegyületekből. Az aminsókat előállíthatjuk a szabad vegyület ós a kívánt amin reakciója útján is. A nem toxikus sókat mint a kívánt féreghajtó szereket használ­hatjuk. Az N-acilezett nitro-szubsztituált feniléndi­amint azután a tiazol-gyűrű bevitele végett tia­zol-4-karbonsawal vagy annak tio-savszármazé­kával — utóbbit az előbbiből P2Ss-dal előállít­va -*- reagáltatjuk, és így a (III) általános képletű vegyülethez jutunk, amely nem más, mint a (II) általános képletű vegyület, ahol X oxigén vagy kén és Y nitro-csoport. Ha ezt a vegyületet enyhe körülmények között palládium katalizátorral az ismert módom hidrogénezzük, akkor olyan (II) ál­talános kéoletű vegyületet kapunk, ahol Y ami­no-csoportot jelent. 1. példa Aminacilezés 2. példa Amidképzés A. 0,1 mól 1A. példa szerinti 2-nitro-NVizo­propoxikarbonil-p-feniléndiamin és 0,1 mól tia­zol-4-karbonsav 100 ml xilollal készített szuszr­penzióját visszafolyató hűtő alatt forraljuk és a vizet azeotróp desztillációval eltávolítjuk. Ami­kor a vízképződés befejeződött, vagyis amikor 0,1 mól vizet kantunk, a reakcióegyenlet 25 C°-ra hűtjük le és szűrjük. A terméket benzollal mos-10 15 20 25 30 b5 40 45 50 55 60 A találmány szerinti eljárás során kiindulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű ves­gyületeket bármely ismert módon előállíthatjuk. Különösen előnyösnek találtuk azonban erre a célra o-nitro-feniléndiaminok kiindulási anyag­ként való alkalmazását, amivel ezek az anyagok könnyen hozzáférhetők és nem drágák. Ezekben a vegyületekben a két amino-csoport egymáshoz képest méta- vagy para-helyzetben helyezkedik el. Az o^nitro-m- vagy p-feniléndiamint először a nitro-csopórthoz képest méta- vagy para-helyzet­ben monoacilezzük a kívánt karbamát vagy amid előállítása végett. Az acilezést oly módon hajtjuk végre, hogy a diamint, ha .karbamátot állítunk elő, egy talkoxi-formilhalogeniddel, mint a klórban­gyasav valamely rövidszénláncú alkilészterével, ha amidot állítunk elő, egy benzoilhalogeniddel vagy egy p-fluorbenzoilhalogeniddel reagáltat­juk. A reakciót a monoacilszármazék előállítása végett eriyhe körülmények között hajtjuk végre az ismert módszerekkel. Az acilezéshez természe­tesen használhatjuk az említett alkoxi-formilha­logenideknek és savhalogenideknek megfelelő sa­vakat, anhidrideket és észtereket is. A. 0,1 mól 2-nitro-p-feniléndiamint 0 C° hő-30 mersékletű oldatban szuszpendálunk, amelyet 0,15 mól nátriumkarbonátból 200 ml vízzel készí­tettünk. A szuszpenzióhoz 5 C°-on 1 óra alatt 0,1 mól klórhangyasavizopropilésztert csepegtetünk. A klórhangyasavizopropilószter adagolás befeje­o5 zése után a reakcióelegyet 5 C°-on keverjük 3 órán át, azután fokozatosan, 3 óra alatt 25 C°-ra melegítjük fel. A szilárd terméket kiszűrjük, két­szer 25 ml jéghideg vízzel mossuk és levegőn szá­rítjuk. A nyers terméket izopropilalkoholból át­kristályosítva tiszta 2-nitro-N4-izopropoxikarbo­nil-p-feniléndiamint kapunk. B. Megismételjük az 1A. példa szerinti eljárást azzal a különbséggel, hogy acilezősaerként ben­zoilkloridot használunk. Tiszta 2-nitro-N4 -ben-45 zoil-p-feniléndiamint kapunk. C. Megismételjük az 1A. példa szerinti eljá­rást azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyag­ként 2-nitro-l,5-feniléndiamint, acilezőszerként p-fluorbenzoilkloridot használunk. Tiszta 2^nit­ro-N5-(p-fluorbenzoil)-l ,5-f eniléndiamint ka­punk. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom