160151. lajstromszámú szabadalom • Több gázáramú hőcserélő a gázokban jelenlevő gőzök hűtéssel történő leválasztására
160151 7 8 Azokat a (II) általános képletű vegyületeket, melyek képletében X imino-csoportot ós Y nitro-csoportot jelent, a méta- vagy para-helyzetbén N-acilezett amino-o^nitro-feniléndiamin és metil-5 -tiazolil-4-karboximidát-hidroklorid reakciója és a terméknek a hidroklorid sóból történő elkülönítése útján állítjuk elő. Az Y szubsztituensként amino-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet ebből enyhe körülmények között vég-10 rehajtott palládium katalizátoros hidrogénezéssel állítjuk elő, amint azt fentebb leírtuk. A kiindulási anyagokat természetesen más módszerekkel is előállíthatjuk, előnyösen azonban az előbbiekben leírt módszert alkalmazzuk. A ta-15 lálmány szerinti eredmények elérése végett nem szükséges az előállított kiindulási anyagokat elkülöníteni vagy tisztítani. A találmányt az alábbi példák teszik szemléletessé az oltalmi kör korlátozása nélkül. Az 1—3. 20 példákban a közbeeső termékek előállítását, a 4—8. példákban a találmány szerinti eljárást mutatjuk be. hogy a kiindulási anyagok milyen reakcióhőmérsékletet és reakcióidőt kívánnak meg. A melegítés befejezése után a keveréket lehűtjük és a termék kinyerése végett semlegesítjük. Természetes, hogy az összes fent említett reakció során alkalmazhatunk az említettekkel egyenértékű más anyagokat is. Magától értetődik az is, hogy azokat a reakciókat, melyeket a fentiekben szakaszos módszerrel végrehajtott folyamatokként írtunk le, végrehajthatjuk folyamatosan is az ismert módszerek alkalmazásával. Megemlítjük továbbá, hogy a leírt reakciókat nemcsak légköri, hanem annál nagyobb vagy kisebb nyomáson is végre lehet hajtani. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit az illető vegyületek ós szervetlen vagy szerves savak reakciója útján az ismert módon állítjuk elő. így hidrokloridot, nitrátot, biszulfátot, hipofoszfitot, foszfátot, szaharátot, ciklamátot, szulfamátot, laktatót, makvnátot, piruvátot, glioerátot, glukomátotésmás hasonló sókat készíthetünk az (I) általános képletű vegyületekből. Az aminsókat előállíthatjuk a szabad vegyület ós a kívánt amin reakciója útján is. A nem toxikus sókat mint a kívánt féreghajtó szereket használhatjuk. Az N-acilezett nitro-szubsztituált feniléndiamint azután a tiazol-gyűrű bevitele végett tiazol-4-karbonsawal vagy annak tio-savszármazékával — utóbbit az előbbiből P2Ss-dal előállítva -*- reagáltatjuk, és így a (III) általános képletű vegyülethez jutunk, amely nem más, mint a (II) általános képletű vegyület, ahol X oxigén vagy kén és Y nitro-csoport. Ha ezt a vegyületet enyhe körülmények között palládium katalizátorral az ismert módom hidrogénezzük, akkor olyan (II) általános kéoletű vegyületet kapunk, ahol Y amino-csoportot jelent. 1. példa Aminacilezés 2. példa Amidképzés A. 0,1 mól 1A. példa szerinti 2-nitro-NVizopropoxikarbonil-p-feniléndiamin és 0,1 mól tiazol-4-karbonsav 100 ml xilollal készített szuszrpenzióját visszafolyató hűtő alatt forraljuk és a vizet azeotróp desztillációval eltávolítjuk. Amikor a vízképződés befejeződött, vagyis amikor 0,1 mól vizet kantunk, a reakcióegyenlet 25 C°-ra hűtjük le és szűrjük. A terméket benzollal mos-10 15 20 25 30 b5 40 45 50 55 60 A találmány szerinti eljárás során kiindulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű vesgyületeket bármely ismert módon előállíthatjuk. Különösen előnyösnek találtuk azonban erre a célra o-nitro-feniléndiaminok kiindulási anyagként való alkalmazását, amivel ezek az anyagok könnyen hozzáférhetők és nem drágák. Ezekben a vegyületekben a két amino-csoport egymáshoz képest méta- vagy para-helyzetben helyezkedik el. Az o^nitro-m- vagy p-feniléndiamint először a nitro-csopórthoz képest méta- vagy para-helyzetben monoacilezzük a kívánt karbamát vagy amid előállítása végett. Az acilezést oly módon hajtjuk végre, hogy a diamint, ha .karbamátot állítunk elő, egy talkoxi-formilhalogeniddel, mint a klórbangyasav valamely rövidszénláncú alkilészterével, ha amidot állítunk elő, egy benzoilhalogeniddel vagy egy p-fluorbenzoilhalogeniddel reagáltatjuk. A reakciót a monoacilszármazék előállítása végett eriyhe körülmények között hajtjuk végre az ismert módszerekkel. Az acilezéshez természetesen használhatjuk az említett alkoxi-formilhalogenideknek és savhalogenideknek megfelelő savakat, anhidrideket és észtereket is. A. 0,1 mól 2-nitro-p-feniléndiamint 0 C° hő-30 mersékletű oldatban szuszpendálunk, amelyet 0,15 mól nátriumkarbonátból 200 ml vízzel készítettünk. A szuszpenzióhoz 5 C°-on 1 óra alatt 0,1 mól klórhangyasavizopropilésztert csepegtetünk. A klórhangyasavizopropilószter adagolás befejeo5 zése után a reakcióelegyet 5 C°-on keverjük 3 órán át, azután fokozatosan, 3 óra alatt 25 C°-ra melegítjük fel. A szilárd terméket kiszűrjük, kétszer 25 ml jéghideg vízzel mossuk és levegőn szárítjuk. A nyers terméket izopropilalkoholból átkristályosítva tiszta 2-nitro-N4-izopropoxikarbonil-p-feniléndiamint kapunk. B. Megismételjük az 1A. példa szerinti eljárást azzal a különbséggel, hogy acilezősaerként benzoilkloridot használunk. Tiszta 2-nitro-N4 -ben-45 zoil-p-feniléndiamint kapunk. C. Megismételjük az 1A. példa szerinti eljárást azzal a különbséggel, hogy kiindulási anyagként 2-nitro-l,5-feniléndiamint, acilezőszerként p-fluorbenzoilkloridot használunk. Tiszta 2^nitro-N5-(p-fluorbenzoil)-l ,5-f eniléndiamint kapunk. 4
