160150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(-4-tiazolil)-benz imidazol-származékok előállítására
5 160150 6 tiofomaamidot előállíthatjuk in situ a reakció közben is, mégpedig formamid és foszforpentaszulfid reakciója útján. Szakaszos eljárás esetén a reakciót oly módon hajtjuk végre, hogy a reagenseket 3—24 órás melegítéssel reagáltatjuk. A reakciót 75 és 150 °C közötti, előnyösen 90 és 110 "C közötti hőmérsékleten hajtjük, végre. A legcélszerűbb eljárás az, hogy a reagenseket vízfürdőn, vagyis 100 °C körüli hőmérsékleten melegítjük. A reakció befejeződése után a keveréket lehűtjük, vizes alkoholba öntjük és kb. 1 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, azután az oldatot betöményítjük az oldószer kidesztillálása útján és kinyerjük a szilárd terméket. Ezt a reakciót úgy is elvégezhetjük, hogy ekvimoláris mennyiségű 2-acetil-benzimidazolt és metilamint reagáltatunk legalább 2, előnyösen 4—6 egyenérték kén jelenlétében. A reakciót szakaszos eljárás esetén oly módon hajtjuk végre, hogy a reagenseket 1—18 órán át melegítjük 250 és 500 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 350 °C-on. Ebben az esetben célszerűen úgy járunk el, hogy a reagenseiket egy lezárt csőben melegítjük a kívánt hőmérsékleten. A reakció befejeződése után a keveréket lehűtjük, fölöslegben vett alkoholt adunk hozzá, forraljuk, majd szűréssel eltávolítjuk az oldhatatlan részeket. Azután az alkoholos oldatot egyenlő térfogatú vízzel hígítjuk, az oldatot betöményítjük és kiszűrjük a szilárd terméket. Ha a II általános képletű kiindulási anyagban Rí halogénnel szubsztituált acetilcsoport, vagyis —C—CH2 X képletben X halogént jelent, az I O általános képletű vegyület előállításához szükséges tiazol-jgyűrűzárást oly módon hajtjuk végre, hogy tioformamidot és 2-halogénacetil-benzimidazolt reagáltatunk olyan keverékben, melyben a tioformamid mólaráinya a 2-Jhalogénacetil-beinzimidazolhoz képest 1:1 és 4 : 1 közötti érték, előnyösen 2:1. A reakcióhoz felhasználhatunk nyers tioformamidot is. A tioformamidot előállíthatjuk in situ a reakció folyamán is, formamidot foszforpentaszulfiddal reagáltatva. A reakciót előnyösen oldószerben hajtjuk végre, az oldószer mennyisége azonban nem döntő jelentőségű. A reakcióhoz oldószerként alkoholokat, különösen etanolt, vizet, aromás szénhidrogéneket, alifás szénhidrogéneket, etilétert, alkilacetátokat, mint izopropilacetátot vagy etilacetátot, dimetilszulfoxidot vagy víz és vízzel elegyedő szerves oldószerek keverékeit használhatjuk. A reakciót oly módon hajtjuk végre, hogy a kiindulási anyagot feloldjuk az oldószerben és rövid idő alatt hozzáadjuk a tioformamidot, lassú ütemben történő adagolással. Adagolás közben a hőmérsékletet —5 és +10 °C között tartjuk. Az adagolás befejezése után a kapott keveréket lassan szobahőmérsékletre melegítjük (mintegy 25 °C~ra) — ez kb. 1 órát vesz igénybe — azután az elegyet ezen a hőmérsékleten tartjuk további 6—48 órán át. Ezután a reakcióelegyet előnyösen jeges víz fölöslegébe önt-5 jüík, lúggal, mint alkálifoikarbonáttal vagy -karbonáttal semlegesítjük és a kapott szilárd terméket kiszűrjük. Ha a II általános képletű kiindulási vegyületben R| a-halogénepoxi-csoport, vagyis a 10 X I —C—CH2 képletben X halogént jelent, az I \/ IS O általános képletű vegyületéket előállíthatjuk egy II általános képletű vegyület és tioformamid reakciója útján is. Ebben az esetben a kiindulási anyagiként használt epoxivegyületet lé-20 nyegében ekvimoláris mennyiségű, előnyösen az epoxivegyületre számítva 0,9—1,1 mól mennyiségű tdoformamiddal reagáltatjuk. A reakcióhoz használhatunk tiszta vagy nyers tioformamidot, de előállíthatjuk a tioformamidot a reakció köz-25 ben in situ is, formamid és foszforpentaszulfid reakciója útján. A reakciót végrehajthatjuk oldószerben vagy anélkül. Az oldószer mennyisége nem döntő jelentőségű. Általában bármely inert poláros 30 vagy nem poláros oldószer használható, azonban különösen előnyös oldószerek az alkoholok, különösen az etanol, vagy az alkoholok és a víz elegyei. A reakció kivitelezése során úgy járunk el, 35 hogy a kiindulási epoxi-vegyületet, a tioformamidot és — ha szükséges — az oldószert hetöltjük a reakcióedénybe és 50 °C körüli hőmérsékletre, az oldószer forráspontjára vagy, ha nem használunk oldószert, mintegy 100 40 °C-ra melegítjük. A melegítést a reakció befejeződéséig folytatjuk, amely szakaszos eljárás esetén mintegy 3—18 órát vesz igénybe az optimális hozam eléréséhez. A melegítés befejezése után a reakcióelegyet 0 °C körüli hőmérsékletre 45 hűtjük le, és kiszűrjük a kivált szilárd terméket. A fent leírt reakció bármelyikével előállított szilárd terméket adott esetben alkoholból átkristályosítva tisztíthatjuk. 50 Magától értetődik, hogy a fent leírt reakciókhoz használhatunk más, az említettékkel egyenértékű anyagokat is. Azokat a reakciókat, melyeket a fentiekben szakaszos reakcióként ír-5g tunk le, természetesen végrehajtjuk folyamatosan is az ismert módon. A reakciókat nemcsak atmoszférikus nyomáson, hanem annál nagyobb vagy kisebb nyomásokon is végre lehet hajtani, adott esetben az ismert módszerékkel. 60 Az I általános képletű vegyületek sav-addiciós sóit az I általános képletű vegyületek és a megfelelő savak reakciója útján állíthatjuk elő. Ezzel a módszerrel az említett vegyületek szerves és szervetlen sói, így hidroklorid, nitrát, 65 diszulfát, hipofoszfit, foszfát, dialkilfoszfátok, 3
