160103. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzazepinil-2-metilpropil-piperazinilalkil-imidazolidinon származékok előállítására

160103 13 14 közben 30 ml tömény ínátriumfiidroxidoldatot adunk hozzá. A toluolos oldatot, amely a fel­szabadított bázist .tartalmazza, iá vizes fázistól elkülönítjük és vízmentes nátriumhidroxidon szárítjuk. Ezt az oldatot azután 75° hőmérsék­leten hozzácsepegtetjük egy oly 5H-dibenz[b,fj­azepin-nátrium-szuszpeinziához, amelyet 1,36 g (0,035 ímjól) nátriumamidból 3 ml absz. toluol­ban és 6,8 g (0,03 mól) 5H-dibenz[ib,f]azepinbő] 60 ml abszolút toluolban a 3. példa b) bekez­désében leírt módon készítettünk. A reakció­elegyet azután 16 óra hosszat forraljuk vissza­folyatás közben, majd lehűtjük és vízzel mos­suk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük és 2 n sósavoldattal extraháljuk. A sósavas oldat­ból tömény ammóniumhidroxidoldattal kicsap­juk a szabad bázist és ezt etilacetáttal extra­háljuk. Az etilaoetátos oldatot elkülönítjük, víz­mentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuum­ban bepároljuk. A maradékot éterből kristályo­sítjuk. Az így kapott sárga l-[2-/4-j[3-(5H-dibenz-[b,f]azepin-5-il)-2-mietil-propil]-l^piperazinil/­-etil]-3-metü-2-imidazolidinon 107—109°-on ol­vad. A fenti szabad bázist metiletilketónban oldjuk és abszolút etanolos sósavoldattal dihidroklorid­dá alakítjuk át. 11,3 g dihidrokloridot (az elmé­leti hozam 70,80%-a) kapunk, amely 223—224°­on olvad. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő l-/2-[4-(2-*metil-3-klóirpropil)­-1 -piperaziml] -etil/-3-jmetil-24midazolidinon elő­állítása az alábbi módon történik: b) 86 g (0,5 mól) '^,4-dimetilpiperazin-l-pro­panolt 100 ml abszolút piridinnel elegyítünk és jéghűtés közben, 10—20° hőmérsékleten 61,5 g (0,6 mól) ecetsavanhidridet csepegtetünk hozzá. A narancsszínű reakcióelegyet szobahőmérsék­leten 16 óra hosszat állni hagyjuk, majd vá­kuumban bepároljuk. A maradékot jéggel hűt­jük és tömény ammóniumhidrioxidot adunk hoz­zá mindaddig, míg a kapott oldat el nem éri a 9 pH-értéket. A kicsapódott szabad bázist etil­acetátban oldjuk, az oldatot vízmentes nátrium­szulfáton szárítjuk' és vákuumban bepároljük. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. Ily módon 101,6 g l-(2-metil-3-aoetoxi-propil)-4-ime­til-piperazint (az elméleti hozam 94,8! %r-a) ka­punk, amely 0,03 mm Hg^oszlop nyomás alatt 66—69°-on forr. c) 48,8 g (0,46 mól) brómeiánt 200 ml abszolút benzolban oldunk és jéggel történő hűtés köz­ben, 45 perc alatt hozzácsepegtetjük 90 g (0,42 mól) l^(:2-metil-3-aoetoxi-prapil)-4-metü-piper­azin 300 ml abszolút benzollal készített oldatát. Ezután a reakcióelegyet 75 percig forraljuk visszafolyatás közben, majd lehűtjük, a kivált csapadékot leszívatással szűrjük és benzollal utánamossuk. A szűrletet vákuumban bepárol­juik; a maradék 81,5 g nyers 4-,(2-imetil-3-acet­oxd-propil)Hl-piperazin-karbonitril. 91,0 g fenti nyers terméket 600 ml 2 n sósav­oldatban 1.8 óra hosszat forralunk visszafolya­tás közben. A kapott oldatot vákuumban bepá­roljuk. A rnaradékhoz; jéggel történő (hűtés köz­ben lassan, keverés mellett hozzáadunk 300 ml tömény káliumhidroxidoldatöt. A szabad bázist 5 tartalmazó felső fázist elkülönítjük és benzol­ban oldjuk. A foenzolos oldatot vízfürdőn, víz­mentes nátriumhidroxidon szárítjuk és bepárol­juk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. Az így kapott '/J-metilnpiperazin-l-propanol €,007 10 mm Hg-oszlop nyomás.alatt 74—78°-on forr. d) 15,8 g (0,1 mól) fenti módon kapott vegyü­letet 100 ml dietilketonban, 1,0 g (0,006 mól) nátriumjodid, 7,0 g (0,050 mól) káliumkarbonát és 16,3 g (0,1 mól) l-(2-klóretil)-3-imetil-2-imida-15 zolidinon hozzáadásával 17 óra hosszat forra­lunk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A kép­ződött csapadékot leszívatással szűrjük, dietil­ketonnal utánaimossuk és a szűr letet vákuum­ban bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban 20 desztilláljuk. Az így 26 g mennyiségben (az elméleti hozam 91,5%-a) kapott l-/.2-[4-(2-.metil­-34iidroxi-propil)-tl-piperazinil]-etil/-3-metil-2--irnidazolidinon 0,008 mm Hg-oszlop nyomás alatt 173—180°-on forr; n2*D =l,5070. 25 e) 14,0 g )(0,05 mól) fenti módon kapott imid­azolidinon-szármiazékot 40 ml kloroformban ol­dunk és ebbe az oldatba kangóvörös-indikátor­ra savas reakció beállásáig száraz sósavgázt ve­zetünk. Ezután 30 ml (0,41 mól) tionilkloridot 3Q csepegtetünk hozzá és a reakcióelegyet 6 óra hosszat forraljuk visszafolyatás köziben. A kép­ződött l-/:2-i[4-l (2-metil-3-klórpropil)-l-.piperazi­nil]-etil/-3-Jmetil-2-Í!midazolidinon--dihidrokloridot leszívatással szűrjük és kloroformmal mossuk. 35 13,4 g dihidrokloridot {az elméleti hozam 71%-a) kapunk, amely 251—254°-on bomlás közben olvad. 40 9. példa: A 8. példa a) bekezdésében leírthoz hasonló módon állítunk elő a 8. példa d) és e) bekezdé­sei szerint előállított l-/2-[4-(2Hmetil-3-klórpro­pu)-l^pipierazinil]-etil/-3-rnetil^2-imidazolidinon­-dihidrokloridból, amelyet szabad bázissá alakí­tunk át, liO,ll-dihidro-5H-dibenz[b,f]azepin-nát­riummal — amelyet 1,36 g (0,035 mól) nátrium­amidból és 5,85 g (0,030 mól) 10,ll-dihidro-5H­-dibenz[ib,f]azepiníból állítottunk elő — való rea­gáltatás útján lj[2-/4-[3-H(10,ll-dihidro-5H-di­benz[b,f]aziepin-5-il)^2-metil-prQpil]-l-piperazi­nil/-etil]-3-imetil^2-imidazolidinont, amely éter és petroléter elegyóből kristályosítva 58—63°-on olvad. Ebből a termékből a szokásos módon el­járva 7,3 g dihidrokloridot (az elméleti hozam 53%-a) kapunk, amely 231—234°-on olvad. öl) 60 10. példa: 14,2 g (10,05 mól) l~/2-[4^(2-roetil-3-hidroxi--propil)4l-piper,azinil]-etil/-3nmetil-'2-iímidazolidi-nont, ,amelyet a 8. példa d) bekezdésében leírt 65 módon állítottunk elő — 40 ml abszolút benzol­;

Next

/
Oldalképek
Tartalom