160102. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített o-amilino-fenetilalkoholok előállítására

160102 6 (o-amino-beinzilkloridök) vagy ezek N-aoetil­iszármiazéfcai, tehát a megfelelő a-któr-N-fenil­aceto-o~toluidinek keletkeznek. Az a-klór-N-fe­nü-o~toluidinek; előállíthatók oly módon is, hogy oianilino^benzilalkoholokat tionilkloriddal éspi- 5 ridinnel éterben, vagy pedig éteres sósavoldat­tal reagáltatunk. Az így kapott OHklór-vegyü­letek nátrium- vagy káliumcianiddal való rea­gáltatása útján kapjuk végülis a fentebb emlí­tett helyettesített (o-anilino^fenil)^aoetonitrile- io két illetve ezek. N-acetilnszármazékait, Az oly (II) általános képletű karbonsavak, amelyekben az Rí helyettesítő a nitrogénatom­hoz képest orto-helyzetben áll, előállíthatók egy másik reakdósoroaat útján is. Ebben az eset­ben ugyancsak a megfelelően helyettesített di­fenilaiminokfoól indulunk ki. Ezeket először oxalilkloriddal a megfelelően helyettesített N­-fenil-oxanilodlkloriddkká alakítjuk át. Ez utób­biak alumíniumkloriddal a reakció szempont­jából közömbös oldószerekben, pl. tetraklór­etánban történő kezelés; útján már szobahőmér­sékleten átalakulnak a megfelelően helyettesí­tett l-fenil-indol-2,3-dionokká. Ezek hidrazin­nal vagy hidrazinhidráttal és valamely alkálid fémhidroxiddal egy erre alkalmas magasabb forrpontú szerves oldószerben, _ mint dietilén­glikol-monometiléterben, körülbelül 140 °C és 200 °C közötti hőmérsékleten meglepő módon közvetlenül átalakíthatók a |II) általános kép­let körébe eső (o-anilinofenil)-eoetsavakká. Az említett reafcciósorozat utolsó lépése úgy is mó­dosítható, hogy a helyettesített 1-fenil-indol­-2,3-diont először a megfelelő helyettesített (o^ -anilino-fenil)-glioxilsav alkálif émsójává hidro­lizáljuk, majd ez utóbbit redukáljuk hidrazin vagy hidrazinhidirát és alkálifémhidroxid segít­ségével. A komplex hidridekkel való redukálásra ki­indulóanyagként ugyancsak alkalmas helyette­sített o-anilino-fenilecetsav-észterek a megfe­lelő savakból is előállíthatók, ismert észtere­zési módszereikkel. A (II) általános képletű karbonsavat észtere­zés céljából valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, pl. éterben va­lamely rövidszénláncú diazoalkánnal reagáltat­juk. A (II) általános képletű savak átalakíthatók sókká, pl. alkálifémsókká is, és ezekből rövid­szénláncú alkanolok reakcióképes észtereivel, pl. dimetilszulfáttal, dietilszulfáttal, metiljodid­dal, etiljodiddal, propilbromiddal vagy butil­bromiddal, szerves oldószerben, előnyösen di­metilformamidban való reagáltatás útján is elő­állíthatjuk a kívánt észtereket. A találmány szerinti eljárás egy másik válto­zata értelmében az (I) általános képletű helyet­tesített o-anilino-fenetilalkoholok előállíthatók oly módon is, hogy valamely (III) általános képletű vegyületből — e képletben Ac acilcso­portot, előnyösen acetilcsoportot képvisel, Rí, R2, 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 R3 és R 4 meghatározása megegyezik az (I) álta­lános képlet alatt adott meghatározás Bzerinti­vel — az acilcsoportot hidrolízissel lehasítjuk» Ebből a célból a (III) általános képletű vegyü­letet valamely erre alkalmas oldószerben, pl. vízben, rövidszénlánoú alkanoiban vagy más szerves oldószerben vagy oldószerelegyben, va­lamely alkalikus reagenssel, pl. alkálifém- vagy alkálif öldfém-hidroxiddal, előnyösen nátrium­hidroxiddal visszafolyatás közben forraljuk..-, Az eljárás e változatának künduláanyagai a (II) általános képletű rövidszénláncú alkilész­terekből állíthatók elő, a nitrogénatomon tör­ténő acilezés, majd ezt követően a karibalkoxi-­csoport komplex hidriddel való redukálása út­ján. így pl. valamely (II) általános képletű rövid­szónláncú alkilésztert valamely sáv, pl. perklór­sav vagy jégeoet katalitikusan ható mennyisé­gének jelenlétében acetilkloriddal reagáltatunk. A nitrogénatomon acilezett alkilészterek előál­líthatók oly módon is, hogy valamely (IV) ál­talános képletű nitrilt — e képletben Ac és RL R2, R3 és R4 jelentése megegyezik az (T) illetve (III) általános képlet alatt adott megha­tározás szerintivel — az iminoészter-szintézis reakciókörülményei között, az acetamido-cso­port megtartása mellett, a megfelelő észterré alakítunk iát. Az, ilyen N-acilezett észtert azután a találmány szerinti eljárás első változatához hasonló módon, a komplex hidridet, pl. liti­uimalumíniumhidridet azonban legfeljebb sztö­chiometrikus mennyiségben alkalmazva, hide­gen vagy szobahőmérsékleten, előnyösen körül­belül 5—20 °C-on a megfelelő helyettesített (III) általános képletű N-acilezett o-^anilino-fen­etilalkohollá — ahol Ac és Rí, R2, Rg és R 4 je­lentése megegyezik az (I) illetve (III) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — alakítjuk át. A találmány szerinti eljárás e második vál­tozatának kiindulóanyagait szolgáltató (II) ál­talános képletű rövidszénlánoú alkilészterek ugyanolyan módon állíthatók elő, amint ezt a találmány szerinti eljárás első változatával kap­csolatban fentebb ismertettük. A találmány szerinti eljárással előállítható, fentebb ismertetett hatású gyógyszerkészítmé­nyek hatóanyagként legaláb egyfajta (I) általá­nos képletű vegyületet tartalmazhatnak vala­mely közömbös vivőanyag és adott esetben . egyéb adalékok kíséretében. Ezek a gyógyszer­készítmények elsősorban orális vagy rebtális beadásra alkalmas alakban készíthetők el, 1—30 ing/kg (I) általános képletű vegyületnek meg­felelő napi adagok melegvérű állatoknak tör­ténő beadására alkalmas kivitelben. Az orális vagy rektális beadásra alkalmas készítmények, mint tabletták, drazsék, kapszuláik illetve vég­bélkúpok az (I) általános képletű hatóanyagot előnyösen 25—300 mg mennyiségben tartalmaz­hatják. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom