160088. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sajátszínű oxidbevonatok közvetlen előállítására aluminiumon és ötvözetein direktszínező anódos oxidácíó útján

5 160088 6 re. A módszerhez nem szükséges különleges összetételű, vagy állapotú alumínium, anyag. A találmány szerinti eljárás anodizáló elektro­litja nem tartalmaz a fürdőélettartamra kedve­zőtlen hatású szerves szulfosaviat. Az elektrolit mintegy 40%-ban kevéssé bomlékony szervet­len vegyszerekből épül fel. A szerves kompo­nenseik nem bomlékony, stabil vegyületek, így a fürdőélettartam igen magas. A szerves szulfosavas eliárasoknál az egyes komponensek bomlástermékei, illetve ezekből kialakuló vegyületek oldatban maradnak és az anodizálást zavarják, valamint rontják az oxid­réteg minőségét. A maleinsav csekély mértékű ..öregedését" lényegében fumárs'avvá történő izomerizáeiójia okozza, a fumársav viszont az oldatból kiválik, mert oldhatósága két nagyság­renddel kisebb, mint a maleinsavé, így az ano­dizálást, vialamint a réteg minőségét nem be­folyásolja. A direktszínező anódos oxidáció három jól mérhető és változtatható paraméterének — áramsűrűség, idő, fémrninőség (alumíniumötvö­zet típus) — variálásával változatos színárnya­latú, a világos szürkétől a feketéig folytonos színskála szerinti saját színnel rendelkező oxid­réteg állítható elő. A találmány szerinti eljárás kiviteli módjait az alábbi példákon mutatjuk be, anélkül, hogy ezzel a találmány terjedelmét bármely vonat­kozásiban kori át óznánk: 1. példa: Az anódos oxidálásra kerülő munkadarabot az ismert technológia szerint 60—80 °C hőmér­sékletű, 10—20% nátriumhidroxid tartalmú ol­datban — amely esetleg adalékokat is tartal­maz — pácoljuk, vizes öblítés után 1:1 térfo­gatarányú koncentrált salétromsav-víz elegyben pácolásnak vetjük alá. Ismételt vizes öblítés után 18—22 °C hőmérsékletű elektrolitban vé­gezzük az anódos oxidációt. Az eljárásunk szerinti oxidáció paramétereit — áramsűrűség, feszültség, idő — az elérni kí­vánt rétegvastagságnak -és színárnyalatnak megfelelően szabjuk meg. A diréktszánező anodizálás után ismét vizes öblítés következik, majd szárítás, illetve a fel­használás által megszabott esetleges utókeze­lés. Ilyen utókezelés lehet az igen agresszív ipari légtérbe beépítésre kerülő diretotszínezett ele­mek színtelen lakkal való bevonása. Általában a találmányunk szerinti — eljárással védett — alumíniumfelület utókezelésére nincs szükség. Az anódos oxidációt olyan elektrolitban vé­gezzük, amely alternatív I. 120 g/l maleinsav, 50 g/l bórsav, 20 g/l ammóniumoxalát, 3 g/l kénsav. II. 100 g/l maleinsav, 40 g/l bórsav, 10 g'l ammóniuimoxalát, 3 g/l kénsav. III. 80 g/liter maleinsav, 50 g/liter bórsav. 1,0 g/liter ammóniumoxalát, 3 g/liter kénsav összetételű. Az L, II., III. elektrolitokban anódos oxidá­ciót kivitelezve Al 99,5, AlMgSi, AlMg, AlMn és AlZinMg típusú alumíniumon, ill. -ötvözeten, 2—)8 A/dm2 átlagos áraimsűrűséggel, 1-—60 per­cig, 1—40 -[mm vastagságú halványszürkétől a feketéig terjedő színárnyalatú sajátszínű oxid­réteg az eredmény. Az I., IL, III. összetételű anodizáló. elektro­lithoz esetenként, különböző (kiegészítő adalé­kok is adagolhatok. Ezek a kiegészítő adalékok — pl. felületi feszültséget csökkentő készítmé­nyek — nem érintik a négy alapkomponens elektrokémiai funkcióját s az eredményt, kí­vánt esetben azonban hozzájárulhatnak az ano­dizálás megfelelő minőségben történő végrehaj­tásához. 2. példa: Az 1. példa szerinti anódos oxidációt úgy vé­gezzük, hogy az egyes paramétereket meghatá­rozott értékűre választjuk. A munkadarabot szerszámozzuk, pácolással előkészítjük. Az ano­dizálást 100 g/liter maleinsav, 40 g/liter bór­sav, 10 g/liter ammóniuonoxalát, 3 g/liter kén­sav összetételű, 20 °C hőmérsékletű elektrolit­ban végezzük. Az áraimsűrűség átlagos értékét 5 A/dim^nek, az anodizálás idejét 30 percnek választjuk. A műveletsort öblítéssel, szárítással fejezzük be. Al 99,5% anyagú munkadarabon 20 jxm vastagságú, sötétszürke színű oxidbevo­natot kapunk eredményül. 3. példa: Megismételjük az 1. példa szerinti kísérlete­ket azonos körülmények között, de az elektrolit egy-egy komponensének elhagyásával. Az alábbi elektrolitokat használtuk: IV. 50—.150 g/liter maleinsav, 1—10 g/liter kénsav. V. 40—60 g/liter bórsav, 1—10 gAiter kénsav. VI. 5—40 g/liter ammóniumoxalát, 1—110 g/ liter kénsav. VII. 50—150 g/liter maleinsav, 40—60 g'liter bórsav, 1—10 g/liter kénsav, VIII. 50—150 g/liter maleinsav, 5—40g/liter ammóniumoxalát, 1—10 g/liter kénsav. IX. 40—60 g/liter bórsav, 5—40 g/liter am­móniumoxalát, 1—10 g/liter kénsav. A kísérleteknél az áramviszanyak az időtar­tam, a fémiminőség és a fürdahőmérséklet te­kintetében ugyanazokat a munkakörülménye­ket alkalmaztuk, melyek között az I., II., III. összetételű elektrolitokban jó eredményt kap­tunk az 1. példa szerint. A IV—IX. fürdő-összetételek mellett a maxi­mális eredmény volt egy halvány, irizáló arany­színű oxidréteg előállítása. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom