160063. lajstromszámú szabadalom • Katalikus eljárás fémszilikát-tartalmú adszorbensek előállítására
1G0063 3 4 keverve, a csomósodás, összetapadás megakadályozására. A litersúly mérést úgy végezzük, hogy a por alakú vizsgálandó anyagot lassú ütemben, egyenletesen, ismert súlyú 500 ml-es mérőhengerbe szórjuk, majd az 500 ml vizsgálati anyagot tartalmazó mérőhengert tára mérlegen lemérjük. Az. 500 ml anyag súlyát kettővel szorozva, g/literben kapjuk a litersúlyt. 4. A fémszilikáttartalmú adszorbensek, mint aktív töltőanyagok, elsősorban a gumiiparban nyernek felhasználást. Az adszorbens szemcsék felületén levő OH-esoportok révén a gumiban a láncok között hidak alakulnak ki, s így a töltőanyag a gumi előnyös fizikai sajátságait (rugalmasság, nyújthatóság stb.) kedvezően befolyásolja. 5. Végül a különböző fémszilikátok eltérő pH-ja folytán az említett felhasználási területeken, a megfelelő fémszilikát kiválasztásával. a kívánt pH biztosítható. Pl. a kalciumszilikát 8—9, az alumíniumszilikát 6,5—8, a cinkszilikát 6,5—7,5, a magnézium- és mangánszilikát 6—7 pH intervallumban használható előnyösen. A vázolt felhasználási területek közül a fémszilikátok növényvédőszer hordozóként való felhasználása jelentős helyet foglal el. Általában elmondható, hogy ha valamely fém szilikáttartalmú adszorbens magas olajszorocióval rendelkezik, szerkezete is megfelelően laza és laza litersúlya megközelíti a 100 g/l értéket, s így az ilyen fémszilikáttartalmú adszorbens az említett felhasználási területek bármelyikén eredményesen alkalmazható. A fémszilikáttartalmú adszorbensek felhasználhatóságának maximális fokmérője tehát azok olajszor.pcióképessége, s így velük szemben a legszigorúbb követelményeket a növényvédőszeripar támasztja. A növényvédőszer iparban gyakorta jelent problémát az olajszerű hatóanyagok (diazinon. aretit, lebaycid, malothion, parathion féleségek stb.) szorpciója. A nagyfelületű adszorbensek közül az aktív kovasav ugyan elég jó hatásfokkal adszorbeálja az olajszerű folyadékokat, az adszorpció azonban nem tartós, az olajjal impregnált és kezdetben még porszerű kovasav idővel tapadóvá válik, tehát a kovasav szemcsék és az olaj bizonyos mértékű elkülönülése következik be. A jó minőségű hordozótól megkívánják, hogy tartós olajszorpciója legalább 200 g/100 g hordozó legyen. Az olajszorpció lényegesen növelhető, ha, a kovasav hordozó több-kevesebb fémszirkátot. előnyösen kalciumszilikátot is tartalmaz, ezért a fémszilikáttartalmú hordozók egyre jobban elterjedtek a növényvédőszeriparban. Gazdaságosság szempontjából azonban' nem közömbös a fémszilikátok előállításának költsége éppen ezért a fémszilikáttartalmú adszorbensek ára elsősorban a fémszilikát előállítási módjának és a fémszilikáttartalomnak a függvénye. A fémszilikátok közül olajszorpció szempontjából első helyen a kalciumszilikátot említjük. A kalciumszilikát előállítására többféle módszer ismeretes. Ezek közül legrégibb a termikus eljárás, melynél CaO és Si02 megfelelő arányú keverékét vízgőz jelenlétében 800 °C körüli hőmérsékleten hevítik. Ekkor ß CaSiO;; keletkezik. Az a módosulat előállításához lényegesen magasabb, mintegy 1400 °C szükséges. ••;.. ..,.:.- • ,\ További ismert módszerek szerint a kalciumszilikátot vízüveg oldatból 10Ü °C alatti hőmérsékleten vízben oldódó kalciumvegyületekkel (CaCl2 , Ca(N0 3 ) 2 , Ca(OH) 2 stb.) állítanak elő. Az idetartozó eljárások a reagensek összetételében, töménységében és adagolási sorrendjében, továbbá az előállítás hőmérsékletében térnek el egymástól. További ismert eljárások szerint kovasavből közvetlenül oltott mésszel is állítanak elő kalciumszilikátot, a reakció sebessége azonban atmoszférikus nyomáson olyan kicsi, hogy még 8—10 óra múlva sem észlelhető számottevő kalciumszilikát képződés. Éppen ezért a koVasav és oltott mész közötti reakciót nem is atmoszférikus, hanem 8 atmoszféra nyomáson autoklávban végzik. A reakció idő így kb. 8 óra (Gmelin: Ca—B3, 1092 old. 1961.) Az ismertetett eljárások több hátránnyal rendelkeznek, mely hátrányok csökkentik az előállítás gazdaságosságát. Ilyen hátrányok: termikus eljárásoknál a magas hőmérséklet, a vís:üveg-kalciumsó reakcióján alapuló eljárásoknál a drága vegyszerek, a kovasav-mész reakcióján alapuló eljárásoknál a hosszú reakcióidő. Mivel az említett eljárások a kalciumszilikáthoz hasonló összetételű egyéb fémszilikátok, mint magnézium-, cink-, alumínium- és mangánszilikátok előállítására is alkalmasak, az ismertetett hátrányok rájuk is vonatkoznak. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amely az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével és olcsó nyersanyagok felhasználásával lehetővé teszi magas szorpcióképességű fémszilikátok gazdaságos előállítását. A találmány több felismerésen alapul. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy a kovasav és a kalciumhidroxid közötti reakció sokszorosan meggyorsítható, ha a 0,1 mm-nél kisebb szemcseméretű precipitált kovasav vizes szusz enziójához minimális mennyiségben, pl. Si02 (Na 2 '0 = 1/0,05 mólarányban nátronlúgot, vagy kálilúgot mint katalizátort adunk, a szuszpenziót 60—100 °C hőmérsékletre melegítjük, majd keverés közben megfelelő menynyiségű oltott meszet adagolunk hozzá. Ezután a reakcióelegyet atmoszférikus nyomáson 60— 100 °C-on tovább keverjük. A keverés időtartama annál nagyobb minél nagyobb CaÖ-tartalmú terméket kívánunk előállítani. Ha pl. a termékben Si02 /CaO = 1/0,8 mólarányt kívánunk elérni, a keverési idő — SiO2 /Na 2 0 = = 1/0,1 mólarányban használt katalizátor jelűi 15 20 25 :;0 35 40 45 50 55 6C 2
