160062. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egykomponensű ragasztóanyag előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTAKS ASAG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VII. 23. . (BO—1241} Közzététel napja: 1971. IX. 08. Megjelent: 1973. I. 31. 160062 Nemzetközi osztályozás: C 09 j 3/12 ..^^stí'iíw/üBj Feltalálók: Sipos Domokosné mérnök, 37,5%, Dir. Fehér István nyugdíjas mérnök, 37,5%, Varga Józsefeié technikus, 25%, Budapest Tulajdonos : Bőr-, Műbőr- és Cipőipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás egykomponensű ragasztóanyag előállítására 1 A technika fejlődésének egyik fő iránya a kemizálás. Ilyen típusú kemizálás a könnyűiparban elsősorban a bőrkonfekció- és textiliparban a varrásnak ragasztással való helyettesítése. 5 A cipőiparban jelenleg a gyártott cipők 2/3 része ragasztással készül. A cipőipar ragasztásra az un. kétkomponensű ragasztókat használja, melynek az egyik komponense legtöbbször valamely elasztomer, a másik komponens va- 10 lamely izocianát. A poliizocianát feladata az elasztomerben keresztköltéseket létesíteni, amiáltal a ragasztás, ill. ragasztófilm szilárdsága és hőállósága nő, öregedési hajlama viszont csökken. Ennek az eljárásnak hátránya az, 15 hogy egyrészt a ragasztóanyag a két komponens összekeverése után csak meghatározott ideig használható, ami bizonyos mennyiségű anyagveszteséget jelent, másrészt a megszilárduló ragasztóanyag gépi felhasználásnál üzem- 20 zavarokat okozhat. A poliizocianát felhasználásánál hátrány még, hogy a ragasztás utáni időszakban a kémiai reakció tovább folyik és meg van a veszélye annak, hogy a ragasztóréteg túlságos merevedése a ragasztás minő- 25 ségét csökkenti. Ezek mellett a poliizocianát használata hátrányos gazdaságilag is. Elasztomerek viselkedésével nagyenergiájú besugárzás hatására számos munka foglalkozik, 30 azonban ezek célja elsősorban a térhálósítás, tehát a besugárzott kész elasztomertárgy főleg pneumatik vagy műszaki gumieikk. Emellett ezek a besugárzások inert gáz jelenlétében történnek. Oxigén jelenlétében ugyanis kezdeti stádiumban egy molekulaláncdestrukció jön létre,, amely a szilárdsági értékeket csökkenti. Célunk ionizáló sugárzás segítségével olyan egykomponensű ragasztóanyag előállítása, amely tulajdonságaiban filmszilárdság, adhézió, hőállóság szempontjából legalább egyenértékű a kétkomponensű ragasztókkal, öregedés szempontjából jobb, továbbá tárolhatósága felhasználás előtt az összekevert kétkomponensű ragasztónál megengedett 2 órával szemben több mint 3 hónap. Kísérleteink folyamán rájöttünk, hogy akár a kész ragasztást, akár a ragasztóoldatot besugározzuk levegő jelenlétében, úgy a ragasztás és az oldatból készült film szilárdsága kis sugárdózisoknál csökken, majd bizonyos dózis után emelkedni kezd, és a kezdeti szilárdsági tulajdonságait túlhaladja. A ragasztónak oldatban történő besugárzásakor a gyors viszikozitásnövekedés, — mely meghatározza a ragasztó kenhetőségét — határt szab a besugárzási dózisnak. Kísérleteink folyamán arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy a kezdeti destrukcios 1Ö0062