160033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,2-di- karbonil-fenilhidrazonok N-szénsav-származékainak előállítására
160033 9 III. táblázat (Növénykártevő atkák) 10 Hatóanyag Az elhullás Hatóanyag- mértéke kancent- 0/&Jb 8 racio. O/o után V. képletű vegyület 0,2 70 0,02 0 X. képletű vegyület 0,2 100 0,02 80 XIX. képletű vegyület 0,2 100 0,02 98 1. példa: 180 g (0,5 mól) száraz, ciano-karboetoxikarbonil-2^klór-5-itrifluo^inetil-jfenilhidrazon káliumsót 1,5 liter acetonitrilben szuszpendálunk és hozzácsepegtetjük 82 g (0,6 mól) klórhangyasav-n-butilészter 100 ml acetonitrilben készült oldatát. Ezután 8 órán át 50 °C hőmérsékleten keverjük az elegyet, ennek során az oldat színe barnáról világos-sárgára változik és káliumklorid válik ki. Lehűtés után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a maradékot benzinből átkristályosítjuk. 181 g (az elméleti kitermelés 86%-a) N-karbo-.n-butoxi-(ciano-karboetoxi-rkarbonil-2-iklár-5--triiluorimetilfenilihid'razon)-t kapunk színtelen tű alakú kristályok formájában. Olvadási hőmérséklet: 98 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott káliumsó a következő módon állítható elő: 1 mól fenilhidrazont etilalkoholban szuszpendálunk, a keveréket 60 °C hőmérsékletre mc-10 15 20 25 30 35 legítjük fel és 1 mól etilalkoholt» kálilúgot adunk hozzá. Rövid idő múlva a káliumsó kiválik. Lehűtés után a sót leszívatjuk, éterrel mossuk és 80—100 °C hőmérsékleten megszárítjuk. 2. példa: 32 g (0,1 mól) ciano-karbetoxi-karbonil^2-klór-5-trifluor-cnetil-fenilhidrazont 300 ml abszolút acetonban feloldunk és 15,1 g (0,15 mól) trietilamínt adunk hozzá. Szobahőmérsékleten keverés közben 50 ml abszolút acetonban oldott 16 g (0,15 mól) klórhangyasav-etilésztert csepegtetünk hozzá. Eközben a reakció-elegy felmelegszik. Ezután még 2 óráig 40 °C hőmérsékleten keverjük az elegyet. A kiváló hidrokloridot leszűrjük és az acetomt vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot ligroinból átkristályosítjuk. 25 g (az elméleti kitermelés 69%-a) N-karboetoxi-(cianokai1boetoxij karbonil-2-klór-5-fluormetil-feniI-hidrazon)-t kapunk színtelen kristályok formájában. Olvadáspont: 140 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott fenilhidrazon pl. a következő módon állítható elő: 1 mól hidrazont etanolban szuszpendálunk, az oldatot kb, 60 °C hőmérsékletre melegítjük és 1 mól etanolban oldott kálilúgot adunk hozzá. Az elegyet még 15 percen át keverjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot éterben szuszpendáljuk és leszívatjuk. A kapott káliumsót 80—100 °C hőmérsékleten vákuumban megszárítjuk. Az 1. és 2. példákban leírttal azonos módon az 1. általános képletnek megfelelő, alábbi vegyületek állíthatók elő. Olvadási A példa száma ' X Y Z A B hőmérséklet °C 3 CN OC2 H 5 3,4—Cl2 O -OC2 H 5 136 4 CN OC2 H, 4—N02 O OC2 H 5 137 5 CN OC2 H 5 2-^Cl O O-QHs 108 6 CN OC2 H 5 2—Cl O O—C4 H 9 104 7 CN OC2 H 5 2,4—(CH3 ) 2 , 6--N02 O OC2 H 5 131 8 CN OC2 H 5 3; 4_C1 2 O OCH3 144 9 CN OC2 H-, 2—Cl, 5—CF3 O OC6 H 5 124 10 CN OC2 H 5 2,4—(CH3 ) 2 , 6--N02 O OCH3 157 11 CN OC,H5 2,4,5—Cl3 O OCHg 145 12 CN OCH3 2—Cl, 5—CF3 O OCH: , 226 13 CN OCHs 3,5-(CF3 ) 2 O OC6 H 5 153 14 CN OC2 H 5 2—Cl, 5^CF3 s —N(CH:! ) 2 122 5
