160033. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,2-di- karbonil-fenilhidrazonok N-szénsav-származékainak előállítására

3 R A'agy —N képletű gyök. ahol R és Rr hid\ R' 5 ragénatomot, 1—4 szénatomszámú alkilgyököt vagy fenilgyököt jelent. Z jelentése előnyösen 1—4 szénatomszámú alkilgyök, valamint eleklronegatív szubsztituensek, mint pl. halogénatom, pl. klór-, bróm- vagy fluor.atom, 1—2 szén- 10 atomszámú halogénalkilgyök, 1—5 halogénatommal, pl. klór-, bróm- vagy fluoratommal szubsztituálva, nitro- vagy kisszénatomszámű alkilszulfonilgyök, m előnyösen 1—3 közötti egész számot jelent. 15 Az 1,2-dikarbonil-fenühidrazonok alkáli-ssíi még újak. A IV. általános képletű fenilhidrazonokból egyszerűen előállíthatók, ha a IV. általános képletű hidnazont ekvivalens mennyiségű 20 káliumhidroxiddal vagy nátriumhidroxiddal 20—40 °C közti hőmérsékleten etilalkoholban összekeverjük, majd a reakcióterméket kikristályosítjuk. A kapott sót célszerűen igen erősein megszárítjuk. Egy konkrét előállítást az 1. 25 példában ismertetünk. A IV. általános képletű íenilhidrazonok ugyancsak ismeretlenek még. Különböző eljárásokkal egyszerűen előállíthatók. A legcélszerűbb eljárás, ha megfelelő diazo- ^G tált amint adott esetben oldószerben, pl. vízben vagy alkoholban, —20 °C és +30 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 4—8 pH érték mellett megfelelően aktív metilénvegyülettel hozzuk reakcióba. A reakció során keletkező savat 35 célszerűen savmegkötőszer pl. nátriumacetát vagy nátriumkarbonát adagolásával kötjük meg (v. ö. 1 581 926 sz. francia szabadalmi leírás). Egy konkrét előállítást a 2. példában ismertetünk. 40 A IV. általános képletű fenilhidrazonok úgy is előállíthatók, hogy aminők megfelelő diazotálási termékét megfelelő 2-halogén-l-karbonii-3-metilka,rbonil vegyülettel az 1. eljárás szerint reagáltatunk. 45 Az így kapott halogénvegyületeket alkáli-cianid, — azid vagy — nitrát vegyületekkel a megfelelő ciano-, azido — vagy nitro — vegyületekké alakíthatjuk (v. ö. 1 581 926 sz. francia szabadalmi leírás). 50 A találmány szerinti kémiai reakciókhoz kiindulási anyagként alkalmazott III. általános képletű szénsavszármazékak már ismertek. A III. általános képletben A előnyösen oxigén- 55 vagy kénatomot jelent, B jelentése pedig 1—6 szénatomszámú alkoxigyök, fenilmarkaptogyäk vagy 1—4 szénatomszámú alkilgyököket tartalmazó dialkilaminogyök. A találmány szerinti a) és b) alatti kémiai g0 reakciókhoz hígítószerként poláris, közömbös, szerves oldószereket alkalmazhatunk. Ilyenek elsősorban a nitrilek, pl. aeetonitril, ketonok, pl. aceton, formamidok, pl. dimetilformamid és éterek, pl. dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán. gr, 4 A b) alatti eljárás végrehajtása során savmegkötőszert is adagolunk. Elsősorban a tercier aminők pl. trietilamin, dimetilanilin és piridin a megfelelőek. A reakció hőmérséklete általában +10 °C és 100 °C között, előnyösen +20 °C és +50 °C között van, mindkét eljárás esetéiben. Az a) és b) alatti eljárás szerinti kémiai reakciók végrehajtása során a kiindulási anyagokat ekvimoláris arányban, adott esetben a szénsavkloiridot kis feleslegben alkalmazzuk. A mólarány normális esetben 1:1 és 1:1,8 között van. A reakció általában 3—8 óra alatt zajlik le. A reakció során képződött kloridot pl. alkálikloridot vagy amin-hidroklor'dot leszűrjük és az I. általános képletű találmány szerinti vegyületet a reakció elegy bspárlása útján azonnal kristályos alakban, vagy az oldószer ledesztillálása utáni maradék átkristályosítása útján nyerjük ki. A találmány szerinti hatóanyagoknak erős inszekticid és akaricid hatásuk van, ugyanakkor melegvérűekkel szembeni mérgező hatásuk és fitotoxioitásuk csekély. Hatásuk gyorsan jelentkezők és hosszantartó. Ennek megfelelően a hatóanyagok eredményesen alkalmazhatók kártevő faló- és szívó rovarok, diptérák, ill. atkák (Acarina) irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak elsősorban a levéltetvek pl. az őszibarack levéltetű (Myzus persicae), a fekete bábtetű (Doralis f abae); pajzs tetvek pl. Aspidiotus hcderae, Lecanium hesperidum, Pseudoeoccus maritimus; hólyagoslábúak (Thysanopleren) pl. Hercinothrips femoralis; és a poloskák pl. a rópapoloska (Piessma guadrata) és az agyi poloska (Cimex lectularius). A rágcsáló rovaroknál említendők a lepkehernyók pl. Plutella maculrpennis, Lymantria dispar; a bogarak pl. a gabonabogár (Sitophilus graniarius), a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), de ide tartoznak a talajban élő fajták is pl. a drótférgek (Agriotes sp.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha); a svábbogarak pl. a német svábbogár (Blatella germanica); az. artoptérák pl. a tücsök (Gryllus doniestícus); a termeszek pl. Reticull termes; h:imenoptérák pl. a hangyák. A diptérákhoz tartoznak elsősorban a legyek pl. a harmatlégy (Drosophila melanogaster), a déligyümölcslégy (Ceratitis capitata), a házilégy (Musca domestica) és a szúnyogok, pl. a sárgaláz szúnyog (Aedes aegypti). Az atkák között különösen fontosak a szövőatkák (Tetranychidae) pl. a közönséges szövőatka (Tetranychus urticae), a gyümölcsfa szövőatikák (Panonyohus ulmi); a gubacsatkák pl. a ribizli gubacsatka (Eriophyes ribis) és a tarzonemidák pl. a Tarsonemus paliidus, valamint a kullancsok. A találmány szerinti hatóanyagból a SZIK kásos készítmények állíthatók elő, így oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és granulátumok. Ezeket az ismert módon készítjük. 2