160032. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hatóanyagot késleltetve kibocsátó, prolongált hatástartamú rovarírtó és rovarűző készítmények előállítására

3 160032 4 tenzió következtében különleges óvintézkedések megtételét indokolná. További előny, hogy mivel a kívánt kiszerelési formában rendelkezésre álló abszorbensbe utólag visszük be a hatóanyagot (reverzibilis duzzasztás), így felhasználáskor az abszorbensnek az a törekvése, hogy eredeti méreteit vegye fel, elősegíti a hatóanyag leadását, spontán diffúzióját; az abszorbens mintegy kipumpálja magából a hatóanyagot. Az extrudálásos módszernél viszont már a formadarabok elkészítésénél (formázásnál) jelen van a hatóanyag is, így itt az említett „pumpáló hatás" nem érvényesül. Találmányunk azon felismerésen alapszik, hogy a jelenleg világszerte forgalomban levő folyékony rovarirtó- és rovarűzőszerek (pl. különböző szerves foszforsavészterek, dialkilftalátok, dialkil szúk cinátok, . karbamát észterek, ciklohexanolszármazékok, stb.) csaknem kivétel nélkül képesek bediffundálni, abszorbeálódni bizonyos, főleg hőre lágyuló műanyagokba, továbbá szintetikus és természetes kaucsukokba; ezen anyagok permeábilisak többé-kevésbé a szóbanforgó szerekre. E szereik tiszta, folyékony fázisaiba, oldataiba vagy különböző elegyeibe helyezett említett típusú abszorbensek képesek felvenni e szerekből saját súlyúk többszörösét is, majd megszüntetve a szerrel való közvetlen érintkezést, az abszorbenst levegőnek kitéve az abszorbeált hatóanyagot fokozatosan, folyamatosan és reverzibilisen ismét kibocsátani anélkül, hogy az aktív hatóanyag a folyamatok közben a legcsekélyebb változást szenvedné vagy aktivitása csökkenne. Találmányunk szerinti készítmények előállításánál úgy járunk el, hogy kiválasztjuk az alkalmazásra kerülő rovarirtó- ill. -űzőszereknek megfelelő természetes- vagy szintetikus gyanta abszorbenst, vagyis azt, amelyiket leginkább duzzasztja a kiválasztott aktív hatóanyag. Műanyagok közül legelsősorban a hőre lágyuló és ezek közül is a legjobban lágyíthatok jönnek természetszerűen számításba, tekintettel arra, hogy a duzzasztás hatásmechanizmusa nagymértékben hasonló a lágyításéval. Ilyenek a vinil- és vinilidén pollimerek, továbbá butadién-származékok, klórkaucsuk) esetleg fentiek kopolimerjei). Hasonlóan alkalmazható a természetes gumi is. Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy a hatóanyag felvétel, ill. a duzzadás mértéke és sebessége nagymértékben függ az abszorbens és a hatóanyag anyagi minőségén kívül a hőfoktól, a hatóanyag koncentrációjától, továbbá az abszorbens lágyítottságának fokától. A hatóanyag leiadásának, kibocsátásának mértéke és sebessége az előbbiekben felsoroltakon kívül még az abszorbens felületének nagyságától és felületi struktúrájától is függ. Az abszorbensben eredetileg jelenlevő vagy utólag pl. diffúzióval bevitt lágyítóányag az aktív hatóanyag hígítójaként szerepel és jelentősen megváltoztatja a hatóanyag okozta duzzadás mértékét és hasonlóan a hatóanyag prolongált kibocsátásának mértékét és sebességét is. Tapasztalataink szerint a szokásos lágyító adalékokkal (pl. trikrezilfoszfáttal, dibutiladipáttal stb.) lágyított műanyagok rovarirtó- vagy -űzőszerrel történő 5 utólagos diffúziós duzzasztásának mind mértéke, mind sebessége nagyobb, mint ugyanazon típusú, lágyítatlan műanyag esetén. A prolongált kibocsátás ill. elpárolgás sebességét döntően befolyásolja a hőmérséklet, továbbá a 10 hígító- (lágyító-) és hatóanyag koncentrációja, ill. utóbbiaknak egymáshoz viszonyított aránya, azonkívül a felület nagysága és kidolgozása. A párolgási viszonyok optimális beállításának céljából, a felület megfelelő kialakításával az ab-15 szorbens olyan felületi struktúráját érhetjük el, mely tetszésünk szerint fokozza vagy csökkenti a párolgás sebességét. Rücskös, érdes felület kialakításával lényegesen megnövelhetjük adott planáris kiterjedésű makroszkopikus fe-20 lület tenzióját, míg szivacsos, porozusos, kapillárisokat tartalmazó felületi réteg kialakításával csökkenthető az elpárolgás, késleltethető a kibocsátás. Találmányunk különösen célszerűen alkal-25 mázható a legkorszerűbb rovarelfenes szerek, az organikus foszforsavészterek, ftalátok stb. esetében, melyek természetüknél fogva a műanyagok és kaucsukok legtöbb típusát duzzasztják, ill. lágyítják. Ezeknek találmányunk ;-;u szerint készítmények formájában történő kiszerelése, ill. felhasználása e szerek stabilizálása szempontjából is nagy jelentőségű. Közismert ugyanis, hogy az organikus foszfátok levegővel érintkezve gyorsan lebomlanak nem 35 mérgező termékekre, hatástalanná válnak. Ez részben e szerek nagy előnye, mivel idült mérgezések — melyek az emberi-, ill. melegvérű állati szervezettel való hosszabb érintkezéssel kapcsolatos felhalmozódás következtében lép-40 hétnek fel, mint pl. a DDT-nél — ezeknél általában nem következhetnek be. Másrészt azonban hátrányos ez a tulajdonságuk, tekintettel arra, hogy légtérbe való jutásuk után iránylag rövid idő múlva megszűnik hatásuk. Találmá-45 nyuník ezt a hátrányt is megszünteti azáltal, hogy a készítmény fokozatoisan bocsátja ki az aktív hatóanyagot, így mindenkor csak a rovarirtáshoz, ill. -űzéshez szükséges koncemrációt, ill, tenziót biztosítja a légtérben, míg a ,,„ hatóanyag zömét a levegőtől elzárva, az abszorbensben molekulárisán oldva, cellulárisan kötve tartja ós tartalékolja a kibocsátásig. Az abszorbens felületére kidiffundált, „kiizzadt" hatóanyag párolog el és ez a folyamat addig „ folytatódik a légtér nagyságához viszonyított relatív hatásosság időbeni lassú csökkenésével, míg a készítmény ki nem merül, hatóanyag tartalma olyan kismértékű (kb. az eredeti tartalom 2—5%-<a) nem lesz, hogy üzemeltetése gyakorlatilag célszerűtlenné válik. Az elmondottak értelmében, prolongált hatású rovarelleni készítmények előállítására vonatkozó találmányunk lényege abban áll, hogy a megfelelő aktív hatóanyag- diffúziós afoszor>',s bens pár kiválasztása után a hatóanyagot, az 2