159994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás-savamid-származékok előállítására
3 meg: kendermagolaj, lenmagolaj, perillaolaj, odticica olaj, kaya olaj, dióolaj, mákmagolaj, sáfrányolaj, görögdinnyemagolaj, szójababolaj, napraforgómagolaj, rizskorpaolaj, tökmagolaj, kaoliang olaj, szezámolaj, búzaolaj, repceolaj, gyapotmagolaj, olívaolaj, kasuolaj, tsubakiolaj, anyarozsolaj, ricinusolaj, földimogyoróolaj, pálmaolaj, pálmarostolaj, kakóbabolaj, marhafaggyú, szalonna, csontolaj, lófaggyú, sáskaolaj, chrysalisolaj, cápaolaj, tintahalolaj, szardíniaolaj, makrélaolaj, makrélacsukaolaj, csukaolaj, tőkehalolaj, pisztrángolaj, szürkemárna-olaj, tonhalolaj, menukeolaj, menhadenolaj, angolnaolaj, bálnaolaj, lepényhalolaj, májolaj és maradék-olajok. A zsírsavak reakcióképes származékai a halogenidek, rövidszénláncú alkilészterek. és klórhangyasavészterekkel képezett vegyes anhidridek lehetnek. A találmány szerinti eljárásban aminként a,'/?-difenil-etilaminokat alkalmazunk, amelyek legalább egyik fenil-csoportja rövidszénláncú alkil-, pl. metil-, etil-, n-propil-, i-propil-, n-butil-, i-butil-, vagy t-bu'til-; rövidszénláncú alkoxi-, pl. metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, i-propoxi-, n-lbutoxi-, i-butoxi- vagy t-butoxi-, vagy halogén-, pl. fluor-, klór-, bróm- vagy jód-szubsztituenst hordoz. A vegyületeket önmagukban, vagy elegyeik formájában használhatjuk fel. Az említett amin-származékokat pl. az „Organic Synthesis" II. kötet 318. és 503. oldal, vagy a „Journal of American Ghemical Society" 68., 1866 (1946) irodalmi helyen leírt eljárás szerint állíthatjuk elő. Az amin-származékokat továbbá pl. a „Journal für praktische Chemie" 101, 296 (1921)^ben ismertetett módszerrel optikai izomerjeikre választhatjuk szét. Az eljárással nagy hozammal állíthatjuk elő az optikailag aktív vegyületeket. Az (I) általános képletű amid-származékok előállítására az optikailag aktív amin okát i,s felhasználhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) vagy (III) általános képletű zsírsav-származékot — a képletekben A jelentése hidroxil-, rövidszénláncú alkoxi-csoport vagy halogénatom, B jelentése rövddszénláncú alkoxi-csoport és R jelentése a fent megadott — vagy a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióképes származékát vagy gliceridjét (IV) általános képletű a^difenil-etil-amid-származékot — ahol R1; R 2 , R3 és R 4 jelentése a fent megadott — reagáltatunk. A reakciót a gyakorlatban az alábbi módokon hajthatjuk végre. (1) Di-szubsztituált karbodiimid-módszer: Az eljárásban a sav és amin reakciója során vízelvonószerként diszubsztituált karbodiimid-vegyületeket alkalmazunk. Diszubsztituált karbodiimidekként pl. diizopropil-karbodiimidet diciklohexilkarbodiimidet, difenilkanbodiimidet, ' 4 ' vagy hasonló vegyületeket alkalmazhatunk. Általában diciklahexilkarbodiimid jelenlétében dolgozunk. Az eljárás során a zsírsavat, diszubsztituált 5 karbodiimidet és amint külön-külön inert oldószerben oldjuk. A három oldatot ezután keverés közben szobahőmérsékleten,- vagy az alatti hőmérsékleten elegyítjük, és az oldatelegyet néhány órán, ill. több tíz órán át szobahőmér-10 sékleten állni hagyjuk. A reakció során a diszubsztituált karbodiimidből diszubsztituált karbamid képződik. A karbamid-vegyületeket elkülönítés után dehidratálással újra karbodiimid^származékokká ala-15 kíthatjuk, és a reakcióban ismét felhasználhatjuk. .Ezért az ismertetett eljárás gazdásági szempontból rendkívül előnyös. (2) Termikus vízelvonás módszere: 20 Az eljárás során a zsírsav és ekvimoláris .mennyiségű, vagy fölöslegben vett amin elegyét vízelvonás közben kondenzáljuk. A reakcióelegyet néhány órán, ill. néhányszor tíz órán 25 át 100—300 °C-on melegítjük. A fenti reakcióban szükség esetén savas katalizátort, pl. bórsavat is felhasználhatunk, s így egyes esetekben a reakcióidőt csökkenthetjük. 30 (3) Katalitikus vízelvonás módszere: Az eljárást a következőképpen végezzük: A zsírsavat és az amin-vegyületet megfelelő oldószerben oldjuk, és az oldathoz vízelvonószert, 35 pl. kénsavat, p-fenolszulfonsavat, p-toluolszulfonsavat, p-toluolszulfohsavkloridot, vagy anion- vagy kationcserélő gyantát (pl. IRA—400, IR—50, IR—120, Amberlyst 15, 21, 26 vagy 27) adunk. Az oldatot ezután melegítjük, és a kép-40 ződő vizet vízelválasztó segítségével elkülönítjük. Ezután az oldószert eltávolítjuk, a maradékot tisztítjuk. Az eljárás szerint a kívánt terméket igen nagy hozammal és egyszerű úton állíthatjuk elő. Eljárhatunk úgy is, hogy a ,i5 zsírsav, amin és vízelvonószer elegyét tercier szerves amin oldószerben, pl. piridinben, pikolinban vagy lütidinben melegítjük. (4) Savhalogenid módszer: 50 Zisírsavhalogenidként a felsorolt zsírsavak kloridjait, bromidjait vagy jodidjait alkalmazhatjuk. Legcélszerűbben a megfelelő savkloridokból indulunk ki, amelyeket ismert módszerekkel állíthatunk elő. Az eljárás során aj/?-Hdifenil-etilamin-származékot és valamely lúgos kondenzálószert megfelelő oldószerben oldunk vagy szuszpendálunk, és a kapott oldathoz vagy szuszpenzióhoz csepegtetjük a savhalogenidet. (5) Aminolízis módszer: A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a zs'írfis sav gliceridje vagy észtere és ekvimoláris — 10 9
