159990. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlő berendezések

159990 3 4 szonylag gyorsan kell dolgozniuk, nemcsak az információ feldolgozásakor, hanem az informá­ció cserénél, azaz információk vételénél és adá­sánál is, hogy az egyedi készülékekből rájuk jutó terhelést el tudják látni. A tároló és kód­átalakító berendezések az egyedi készülékek­hez viszonylag lassan dolgozó, előnyösen elekt­romágneses hatás útján működő adó és vevő kapcsoló szervekkel, például relékkel csatlakoz­nak az első fajta átviteli vezetékeken át, a központi készülékekhez pedig viszonylag gyor­san dolgozó, előnyösen elektronikus működésű adó és vevő kapcsoló szervekkel, például tran­zisztorokkal a második fajta átviteli vezetékek útján. Azáltal, hogy az átviteli vezetékeket ilyen első és második fajta átviteli vezetékekre oszt­ják fel, az átviteli vezetékek hálózata igen ked­vezően alakul, minthogy nem kell valamennyi egyedi készülék átviteli vezetékét a központi készülékekig vezetni, hanem a második fajta átviteli vezetékek funkcionálisan (nem közvet­lenül) összefoghatok. Ezt még az a körülmény is elősegíti, hogy az egyedi tagok a már ismer­tetett módon csoportokba vannak foglalva, és hogy ezekhez a csoportokhoz tároló és kódát­alakító berendezések vannak egyedileg rendel­ve. Megfelelő szerkezeti, például egy állványon való elhelyezés által ezért az első fajta átviteli vezetékeik vezetékhosszaihoz képest sokkal rö­videbbek lehetnek, ami azért nagyon előnyöd, mert az első fajta átviteli vezetékek a második fajta átviteli vezetékekhez képest sokkal na­gyobb számban fordulnak elő. Az első fajta átviteli vezetéken és a második fajta átviteli vezetékeken történő információ csere számára szolgáló kapcsoló eszközök ösz­szehasonlítását az elektrotechnikában jelenleg használatos szerkezeti elemek alapján lehet el­végezni; viszonylag lassan működő kapcsoló eszközök állnak szemben ekvivalens, viszony­lag gyorsan működő kapcsoló eszközökkel, és mindkettőnek alkalmasnak kell lennie infor­máció adó és információ vevő kapcsoló eszköz­ként; ilyenek például a jelfogók és tranziszto­rok. A kétfajta kapcsoló eszköz összehasonlít­ható kapcsolási ideje körülbelül négy—öt nagy­ságrenddel különbözik egymástól. Meg kell ál­lapítani, hogy ez az arány lényegesen nagyobb, mint a működési sebességnek szükséges ará­nya a kétfajta átviteli vezetéken. Éppen ezért a találmánnyal azt akarjuk el­érni, hogy a szokásos kapcsoló szervekkel ren­delkezésre álló kapcsolási idő lehetőségek ki­használásával optimális információátvitelt biz­tosítsunk mindkét fajta átviteli vezeték háló­zatának lehető leggazdaságosabb kialakítására. Ezt a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az információkat sokerű első fajta átvi­teli vezetékeken párhuzamos kód segítségével, míg a második fajta átviteli vezetékeken soros kód segítségével visszük át. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés­ben a sokerű átviteli vezetékek az első fajtájú átviteli vezetékekre korlátozódnak, amelyek ugyanis csak az egyedi készülékek és legalább egy tároló és kódátalakító berendezés között vannak. A sokerű vezetékek alkalmazása első fajta átviteli vezetékek számára másrészt le­hetővé teszi viszonylag olcsó és robusztus al­katrészek alkalmazását a nagy számban elő­forduló egyedi készülékekben. Ezzel szemben a második fajta átviteli vezetékek átviteltech­nikái értelemben kétvezetékes vagy négyveze­tékes hírcsatornaként alakíthatók ki, mert a megfelelő adó és vevő kapcsolóeszközök, ame­lyek tároló és kódátalakító berendezésekben és központi készülékekben vannak, messzeme­nően elég gyorsan dolgoznak ahhoz, hogy va­lamennyi információnak soros kódban való át­vitelét biztosítani tudják. Ez lehetővé teszi, hogy egyedi készülékekből álló csoportokat ké­pezzünk saját tároló és kódátalalkító berende­zésekkel, és így ezeket gazdaságos módon le­het központból és távvezérelten üzemeltetni, mert a második fajta átviteli vezetékek a sok­erű vezetékekhez képest csak csekély ráfordí­tást kívánnak. A teljesség kedvéért még rámutatunk arra, hogy egy sokerű vezetéknek, amely párhuza­mos kód átvitelére szolgál, többfrekvenciás kó­dot átvivő egyetlen vezetékpár felel meg. A ta­lálmány szerint tehát az az előny is adódik, hogy a második fajta átviteli vezetékeken a költséges többfrekvenciás kódot alkalmazó át­viteli eljárás helyett a jelátvitelre egyetlen jel­frekvencia elégséges. A találmányt a továbbiakban a rajzokon át­rázolt kiviteli alakok alapján ismertetjük. Az 1. és 3. ábra a találmány szerinti kap­csolási elrendezés példakénti kiviteli alakját, a 2. ábra pedig ,a találmány szerinti kapcsolási el­rendezés tároló és kódátalakító berendezésének előnyös kiviteli alakját mutatja vázlatosan. A rajzon csak azokat az alkatrészeket ábrázoltuk, amelyek a megértéshez szükségesek, de semmi esetre sincs a találmány tárgya ezen alkatré­szekre korlátozva. Az 1. és 3. ábra a találmány szerinti távbe­szélő központi berendezés kiviteli alakját mu­tatja. A rajzon egyedi készülékekből álló több ÁF1... AF11 csoport látható. Ezeket a csopor­tokat a továbbiakban munkamezőnek nevezzük. Az AFI... AFI1 munkamezők nagyobb köz­ponti berendezés részei. Ezek mindegyikéhez egy-egy közbenső tároló és kódátalakító AS1. • • ... AS 11 berendezés van rendelve, ezeket a következőkiben munkamező vezérlőműnek fog­juk nevezni. A központi berendezés AS1... ... AS 11 munkamező vezérlőművei második faj­ta U2 átviteli vezetékeken keresztül két ZS1 és ZS2 központi vezérlőművel (3. ábra) vannak összekötve. A két központi vezérlőmű elrende­zése ismert módon egyrészt a teljes központi berendezés üzembiztonságának növelésére szol­gál a hibás működés lehetősége, vagyis az egyik központi vezérlőmű üzemének megszaka­dása esetére, másrészt hibaellenőrzésre is szol-10 15 20 25 30 35 40 45 56 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom