159990. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlő berendezések
159990 3 4 szonylag gyorsan kell dolgozniuk, nemcsak az információ feldolgozásakor, hanem az információ cserénél, azaz információk vételénél és adásánál is, hogy az egyedi készülékekből rájuk jutó terhelést el tudják látni. A tároló és kódátalakító berendezések az egyedi készülékekhez viszonylag lassan dolgozó, előnyösen elektromágneses hatás útján működő adó és vevő kapcsoló szervekkel, például relékkel csatlakoznak az első fajta átviteli vezetékeken át, a központi készülékekhez pedig viszonylag gyorsan dolgozó, előnyösen elektronikus működésű adó és vevő kapcsoló szervekkel, például tranzisztorokkal a második fajta átviteli vezetékek útján. Azáltal, hogy az átviteli vezetékeket ilyen első és második fajta átviteli vezetékekre osztják fel, az átviteli vezetékek hálózata igen kedvezően alakul, minthogy nem kell valamennyi egyedi készülék átviteli vezetékét a központi készülékekig vezetni, hanem a második fajta átviteli vezetékek funkcionálisan (nem közvetlenül) összefoghatok. Ezt még az a körülmény is elősegíti, hogy az egyedi tagok a már ismertetett módon csoportokba vannak foglalva, és hogy ezekhez a csoportokhoz tároló és kódátalakító berendezések vannak egyedileg rendelve. Megfelelő szerkezeti, például egy állványon való elhelyezés által ezért az első fajta átviteli vezetékeik vezetékhosszaihoz képest sokkal rövidebbek lehetnek, ami azért nagyon előnyöd, mert az első fajta átviteli vezetékek a második fajta átviteli vezetékekhez képest sokkal nagyobb számban fordulnak elő. Az első fajta átviteli vezetéken és a második fajta átviteli vezetékeken történő információ csere számára szolgáló kapcsoló eszközök öszszehasonlítását az elektrotechnikában jelenleg használatos szerkezeti elemek alapján lehet elvégezni; viszonylag lassan működő kapcsoló eszközök állnak szemben ekvivalens, viszonylag gyorsan működő kapcsoló eszközökkel, és mindkettőnek alkalmasnak kell lennie információ adó és információ vevő kapcsoló eszközként; ilyenek például a jelfogók és tranzisztorok. A kétfajta kapcsoló eszköz összehasonlítható kapcsolási ideje körülbelül négy—öt nagyságrenddel különbözik egymástól. Meg kell állapítani, hogy ez az arány lényegesen nagyobb, mint a működési sebességnek szükséges aránya a kétfajta átviteli vezetéken. Éppen ezért a találmánnyal azt akarjuk elérni, hogy a szokásos kapcsoló szervekkel rendelkezésre álló kapcsolási idő lehetőségek kihasználásával optimális információátvitelt biztosítsunk mindkét fajta átviteli vezeték hálózatának lehető leggazdaságosabb kialakítására. Ezt a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az információkat sokerű első fajta átviteli vezetékeken párhuzamos kód segítségével, míg a második fajta átviteli vezetékeken soros kód segítségével visszük át. A találmány szerinti kapcsolási elrendezésben a sokerű átviteli vezetékek az első fajtájú átviteli vezetékekre korlátozódnak, amelyek ugyanis csak az egyedi készülékek és legalább egy tároló és kódátalakító berendezés között vannak. A sokerű vezetékek alkalmazása első fajta átviteli vezetékek számára másrészt lehetővé teszi viszonylag olcsó és robusztus alkatrészek alkalmazását a nagy számban előforduló egyedi készülékekben. Ezzel szemben a második fajta átviteli vezetékek átviteltechnikái értelemben kétvezetékes vagy négyvezetékes hírcsatornaként alakíthatók ki, mert a megfelelő adó és vevő kapcsolóeszközök, amelyek tároló és kódátalakító berendezésekben és központi készülékekben vannak, messzemenően elég gyorsan dolgoznak ahhoz, hogy valamennyi információnak soros kódban való átvitelét biztosítani tudják. Ez lehetővé teszi, hogy egyedi készülékekből álló csoportokat képezzünk saját tároló és kódátalalkító berendezésekkel, és így ezeket gazdaságos módon lehet központból és távvezérelten üzemeltetni, mert a második fajta átviteli vezetékek a sokerű vezetékekhez képest csak csekély ráfordítást kívánnak. A teljesség kedvéért még rámutatunk arra, hogy egy sokerű vezetéknek, amely párhuzamos kód átvitelére szolgál, többfrekvenciás kódot átvivő egyetlen vezetékpár felel meg. A találmány szerint tehát az az előny is adódik, hogy a második fajta átviteli vezetékeken a költséges többfrekvenciás kódot alkalmazó átviteli eljárás helyett a jelátvitelre egyetlen jelfrekvencia elégséges. A találmányt a továbbiakban a rajzokon átrázolt kiviteli alakok alapján ismertetjük. Az 1. és 3. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakját, a 2. ábra pedig ,a találmány szerinti kapcsolási elrendezés tároló és kódátalakító berendezésének előnyös kiviteli alakját mutatja vázlatosan. A rajzon csak azokat az alkatrészeket ábrázoltuk, amelyek a megértéshez szükségesek, de semmi esetre sincs a találmány tárgya ezen alkatrészekre korlátozva. Az 1. és 3. ábra a találmány szerinti távbeszélő központi berendezés kiviteli alakját mutatja. A rajzon egyedi készülékekből álló több ÁF1... AF11 csoport látható. Ezeket a csoportokat a továbbiakban munkamezőnek nevezzük. Az AFI... AFI1 munkamezők nagyobb központi berendezés részei. Ezek mindegyikéhez egy-egy közbenső tároló és kódátalakító AS1. • • ... AS 11 berendezés van rendelve, ezeket a következőkiben munkamező vezérlőműnek fogjuk nevezni. A központi berendezés AS1... ... AS 11 munkamező vezérlőművei második fajta U2 átviteli vezetékeken keresztül két ZS1 és ZS2 központi vezérlőművel (3. ábra) vannak összekötve. A két központi vezérlőmű elrendezése ismert módon egyrészt a teljes központi berendezés üzembiztonságának növelésére szolgál a hibás működés lehetősége, vagyis az egyik központi vezérlőmű üzemének megszakadása esetére, másrészt hibaellenőrzésre is szol-10 15 20 25 30 35 40 45 56 55 60 2
