159972. lajstromszámú szabadalom • Összefogó elem gördülő lécredőnyhöz
159072. ságának felező síkjában, kb. három lamella vastagságának megfelelő vastagságú és a lamelláktól szélesebb (pl. 20—30 mm-rel szélesebb átmarást, mintegy lapos üreget, majd ezek középpontjában, a lécbe, belső lapja felől előfúrást 5 készítenek egy, a léc vastagsági méretétől rövidebb, süllyesztett fejű facsavar részére, azután mindegyik lapos üregbe alulról és felülről betolnak egy-egy lamellát, úgy, hogy felső, ill. alsó kivágásuk egybeessék a facsavar előfuratá- 10 nál, ami után egy-egy süllyesztett fejű facsavart behajtanak az előfurafókba és így e facsavarok egyúttal átmennek a lamellák egybeeső kivágásain is. Ezt követően egy-egy ugyanígy kimunkált lécet fűznek a már befogott lamellák kiálló j5 végeire, az előbbi léc alá és fölé, amelyekbe ugyanígy beillesztik — alulról és felülről — a következő lamellákat, behajtják a facsavarokat, és így tovább, amíg minden lécet össze nem kapcsolnak. A legfelső léc kiálló lamelláival 2 o kapcsolják a redőnyt a tengelyhez, többnyire azonban hevederrel. Az így elkészített redőny — egyszerűsége ellenére is — igen jól működik. Azonban előbbutóbb, nem ritkán már egy-két évi használat 2 5 után kezdenek kilazulni a facsavarok, amelyek másodszori behajtás után alig fognak és hamarosan egészen ki is esnek, amit követően már csak szegecselés segít ideig-óráig, mert a szegecsnél az eső behatol a lécbe ós itt a fa hama- 30 rosan korhadni kezd és a szegecs is kiesik, nagy lyukat hagyva maga után. Az ilyen lécet viszont ki kell cserélni. A csere azonban korántsem egyszerű dolog és az új léc, még ha pontos mása is a réginek, nagyon elüt a többi- 35 tői, amin a teljes átfestés sem segít. Vagyis, az ilyen redőny már csúfítja az épületet. Mindezek miatt több megoldás is született abból a célból, hogy kiküszöböljék, jobb megoldással helyettesítsék a léceket és a lamella- 40 kat összefogó facsavart. Ilyen például a 802.100 lajstromszámú német szabadalmi leírás tárgya, amely szerint az előbbiekber* leírt lamella egyik — alsó — kivágása helyén lapos, téglalap-fejű, négyzet-keresztmetszet-ínyiakú idom van beszege- 4g cselve, amelyre 90°-lkal elforgatva húzzák rá a másik lamella kivágását, majd ezt a második lamellát egyenesbe forgatják az előbbivel. Ezután ugyanígy felfűzik a többi lamellát is, mintegy láncot készítve belőlük. Az így elkészített láncokra azután ráfűzik a léceket, a keresztülmenő lapos üregeken át. A lamellákon kétoldalit, a felszegecselt idom mellett egy-egy lefelé kanyarodó keskeny bevágás — kicsípés — van, amelyek mintegy füleket kanyarítanak ki a lamella testéből. Miután a léceket felfűzték. ezeket a füleket kihajlítják, amelyekre a lécek felfekszenek, midőn a redőnyt felhúzzák és ezáltal a léoek között kialakulnak a rések. A 835.193 lajstromszámú német szabadalmi 60 leírás tárgya szerint a lamellák hosszúkás kivágásai belső végükön nagyobb átmérőjű lyukat képeznek. A lamellákat ebben az esetben is láncszerű szalaggá fűzik össze, de most különálló, mianzsettagombhoz hasonló idomokkal. E 05 gombok egy lapos kör tárcsából és egy kalapácsfejázerű darabból állnak, amelyeket egy rövid, négyzetfeeresztaetszetű nyak köt össze. A kalapácsfejet éppen át lehet bujtatni a lamellák hosszúkás kivágásán. Így, ha két lamellát egyegy kivágásával egymásra helyeznek, a gomb kalapácsfejét átbúj tatjaik mindkét lamellán, majd a két lamellát egymáson elcsúsztatják egymás felé, amivel a gomb nyaka a kivágások kör alakú végébe kerül, amiben 90o -kal elforgatják a gombot. Ezután széthúzzák a lamellákat, ami a gomb nyakát visszajuttatja a keskeny kivágásba, amely felett most már keresztben fekszik a gomb kalapácsfeje. Ezután a gomb nem bír elforogni és kiesni. Mielőtt így összekapcsolnák az összes lamellát, láncokká, ezekre a már összekapcsolt párokra felfűzik a léceket. Az 1.340.929 és az 1.320.652 lajstromszámú francia szabadalmi leírás tárgya szerint a léceket acélhuzalból sajátosam hajlított és egymásba akasztott szemekből álló láncokra fűzik fel. Ezek önmagukban jó megoldások, kiküszöbölnek minden kellemetlenséget, amit a falécéket és a lamellákat összefogó facsavarok alkalmazása okoz, azonban bonyolultabb, körülményesebb megoldások és főként egyik sem alkalmas arra, hogy velük javítani lehessen a már meglevő facsavar-összefogású, vagy egyéb lamellás redőnyöket. Továbbá, a sajátos idomok, mint aminő az eléggé bonyolult beszegecselendő idom, azután a manzsettagomfoszerű idom, előállítása nagy tömegben, a jelölt célra, különösen nehéz és nem termelékeny művelet. Ugyanez áll az acélhuzalból hajlított elemekre is. Jelen találmány azt a célt kívánja szolgálni, hogy a legegyszerűbb és a legáltalánosabban használt facsavaros összefogás helyett még egyszerűbb elemmel, még egyszerűbben oldja meg ugyanazt a feladatot, anélkül azonban, hogy a falécet keresztben ki kellene fúrni, mint ahogyan azt a facsavar megkívánja. Ezáltal elmarad a csapadékvíz beszivárgásának és így a korhadás megindulásának a helye is, ami által a redőny élettartama az eddigiekének többszörösére emelkedik, gyakorlatilag a falécek kopásos, stlb. elhasználódásáig. A találmány tárgyát képező megoldás járulékosan azt a különleges előnyt szolgáltatja, hogy valamennyi isimert típusú lamellát össze lehet vele fogni a lédben, még azt is, amelyikről pl. levált a rászegecselt idom és mivel a legtöbb. legsúlyosabb hiba éppen az összefogó elem kilazulásából és kihullásálból ered, éppen a legégetőbb helyen nyújt segítséget a javításhoz, különösen a facsavaros összefogás helyett adva teljesértékű és még jobb helyreállítást. A találmány tárgya gördülő lécredőny léceit és lamelláit összefogó elem, előnyösen acélhuzalból készítve, amely U-alakúra van kiképezve, miimellett előnyösen legalább egyik szárának vége el van lapítva és karomszerűen van kialakítva. A találmányt rajzok alapján ismertetjük, amelyek közül az 2
