159938. lajstromszámú szabadalom • Berendezés erő- és nyomatékkompenzációs pneumatikus automatika elemek, különösen pneumatikus teljesítményerősítők rezgésmentesítésére

159988 5 ft tása által, az tehát az egész eljárásnak még egy további paramétere. Ez azt jelenti, hogy amenynyiben 2 bemeneti tér pneumatikus kapacitásának más-más értéket adunk, akkor a felsorolt tagokból álló lánc paramétereinek is más-más értéket kell adnunk a stabil működés elérésére. Ennek oka abban rejlik, hogy erőkompenzációs elemeknél a be- és kimenet erőképző-térelválasztó elemeken (membrán, dugattyú stb.) keresztül vannak egymással kapcsolatban. A pneumatikus áramköri paraméterek méretezése és beállítása az alapelemek közismert nem linearitása miatt általában csak kísérleti úton történhet oly módon, hogy egy minden elemében beállíthatóra készített műkapcsolást hozunk létre, amely a megvalósítandó stabilizált erősítőt leutánozza, a stabil kapcsolást a beállítható elemek segítségével eszközöljük, majd a paraméterértékeket lemérve, azokat realizáljuk a végleges kialakítandó kivitelen. Az 1. ábrán bemutatott példa szelektív áramlási körében az elemek száma hat. A gyakorlati kívánalmak sokszor nem teszik szükségessé ilyen nagy tagszámú pneumatikus frekvenciaérzékeny áramkörök használatát, úgyszólván mindig elegendő, ha négy tagból álló láncot alkalmazunk, sőt gyakran — ha a munkatartomány szűk határok közé szorítható —, akkor elegendő lehet egyetlen megfelelően méretezett 6 kimeneti térből és a szükségképpen jelenlevő 12 fojtásból álló egyszerű kételemű pneumatikus frekvenciaérzékeny lánc használata is. A következőkben példaként két olyan esetet mutatunk be, amikor a szelektív lánc járulékos tagjait a tulajdonképpeni teljesítményerősítővel egy szerkezeti egységben helyeztük el. 2. példa. A 2. ábrán négyelemű pneumatikus frekvenciaérzékeny lánccal stabilizált erősítőt láthatunk, ahol a két járulékos elemet az erősítővel egybeépítve helyeztük el. Az 1. ábrán látható 13 beállítható fojtásnak a 17 ülés és a 18 menetes szeleptű, míg a 14 tárolónak a 19 beépített tároló felel meg. A 18 szeleptű kívülről beállítható, emiatt a házban mozgó tömítéssel szükséges ellátni, hogy 19 tároló és a külső atmoszféra között szivárgás ne lépjen fel. 3. példa. A 3. ábra elvben megegyezik az u ábra kapcsolásával, de a járulékos elemek itt is belül vannak. A 2. ábrán láthatókon túlmenően azonban itt még a 20 állandó fojtás és a 21 tároló által képezett frekvenciaérzékeny lánctag kapcsolódik 6 kimeneti térhez. A 3. ábrán egyben példát látunk arra, hogy a 17 ülés és 18 szeleptű segítségével képezett beállítható fojtás oldalról, az erősítő tengelyére merőlegesen is elhelyezhető. Ennek előnye, hogy a 18 szeleptű rövidebbre adódik, hátrányos viszont az ezen elrendezésnél fellépő nagyobb iránytörési veszteség. (Természetesen a szeleptű itt is elhelyezhető a 2. ábrához hasonló módon úgy, hogy 18 szeleptű bevezetését a 21 tárolótól elválasztva, és tömítve oldjuk meg. A járulékos tereket célszerű a kimeneti térrel szomszédosán elrendezni. Erre vonatkozó lehetőségek láthatók a 3. és 4. ábrán. A lánc tagjai számának növelésével az ideális csillapításkarakterisztika mind jobban megközelíthető. Amint azonban azt már előbb említettük, a gyakorlati igények sokszor nem teszik szükségessé nagy tagszámú láncok készítését. Tapasztalataink szerint a pneumatikus analóg irányítástechnikában használatos teljesítményerősítők öngerjesztett rezgéseinek megszünteté^sére úgyszólván minden terhelésre az előírt 0,2—1 att szabványos nyomástartomány betartása esetén elegendő a 2. példában bemutatott négyelemű pneumatikus frekvenciaérzékeny lánc használata. Abban az esetben pedig, ha a tefhelés csak bizonyos előre megadott és nem túl tág határok között változhat, természetesen csakis ezen kihangsúlyozottan korlátozott esetben, mint már említettük, sokszor elegendő, ha a teljesítményerősítő 6 kimeneti terének kapacitásából, valamint a terheléshez vezető 12 fojtásból álló egyszerű kételemű frekvenciaérzékeny áramkört használjuk. A frekvenciaérzékeny lánc paramétereinek beállítása bonyolult feladat. Ennek oka kettős, egyrészt az erősítő stabilizálásához szükséges többletcsillapítás nem mérhető meg egyszerű eszközökkel, másrészt az alapelemek messzemenően nem lineárisak. Hogy a csillapítás számszerű értékének megmérését megkerüljük (ez azért tehető meg, mert számunkra nem a csillapítás számszerű értékének ismerete fontos, hanem a stabilizálás végrehajtása) előállítjuk a teljes kapcsolást, de egyelőre úgy, hogy minden utólag beépítendő elemet beállítható kivitelben készítünk el. Ez tehát azt jelenti, hogy a későbbi, valóban felhasznált kapcsolást leutánzó műkapcsolást hozunk létre, lehetőleg a végleges kivitel geometriáját minél jobban megközelítő módon. A beállítható paraméterek felső határát hozzávetőlegesen állapíthatjuk meg, mégpedig oly módon, hogy például egyetlen harmonikust feltételezve elkészítjük a teljes kapcsolás Bodediagramját. Ez lényegében közelítést jelent, mert egyrészt a rezgéseknél — habár kisebb súllyal —, de felharmonikusok is szerepelnek, másrészt az erősítő által igényelt többletcsillapítás különböző nem linearitások miatt maga is frekvenciafüggő. A Bode-diagram alapján meghatározott paraméterek felső határát ezen különböző közelítések és bizonytalanságok miatt kb. megkétsze^ rezzük, és a műkapcsolást ezen megnövelt ele^ mekkel hozzuk létre. Ezután minden lehetséges munkapontot magába foglaló nyomás-, illetőleg levegőáteresztési tartományt átfogva a járulékosan alkalmazott láncelem paramétereket pl. az 1. ábra esetében 13 fojtás és a 14 tároló kapacitásának változtatásával olyan értékre állítjuk be, hogy a rezgés egyedül a végleges kivitelnél beállíthatónak szánt fojtás kis mértékű változtatásával megszüntethető legyen. Ezután a többi 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3