159903. lajstromszámú szabadalom • Szelepszerkezet gázkészülékhez

159903 6 nyös, ha a szelepház belsejét visszacsapószelep segítségével úgy osztjuk fel két kamrára, hogy a gáz a beömlőcsomkkal és kiömlőszeleppel ösz­szekötött első kamrából kizárólag a kiömlő­csonkkal, nyomásérzéikelővel és szivattyúszerv­viel — előnyösen összenyomható zsákkal — összekötött második kamra felé tudjon áram­lani. A beömlőesonk és a kiömlőszelep között átömlőnyílással ellátott válaszfal vagy fúvóka alakjaiban szűkítőszerkezetet helyezhetünk el. A találmány szerinti szelepszerkezettel az is­mert szelsipszeirkezetek, különösen az ún. félig zári visszalélegeztető rendszerékiben alkalma­zott, szelepek hátrányai kiküszöbölhetők. A ta­lálmány szerinti szelepszerkezet alkalmazásával narkotizáló gázok tüdőbe vezetéséhez olyan be­rendezést nyerünk, amely egyrészt a berende­zésben uralkodó viszonylag kis túlnyomások esetében — ha ezek önmagukban elég nagyok ahhoz, hogy a kiömlaszelep előterhelését le­győzzék, — az atmoszférával kapcsolatban áll, másrészt az atmoszférával való kapcsolat le van zárva, ha a zsák összenyomása által a be­rendezésben nagyobb túlnyomás. jön létre. A nyomásérzékelő és az erőátadószerfcezeit, valamint előterhelésük megfelelő megválasztá­sával elérhető, hogy a zsák összenyomásakor a gázmennyiség, amely a kiömlőszelep zárása előtt a berendezésből eltávozik, tetszőleges ér­téket, beleértve a zérus értéket is, érjen el. A találmány alkalmazásával a beteg légző­utaiba bevezetett gázmennyiség ellenőrzése egyszerűbbé válik, és a gázveszteségeik csök­kenthetők. A találmánnyal összefüggésben al­kalmazott különféle beállító szervek szabályo­zásával pl. az említett mágnes vagy az eltol­ható szabályozósúly alkalmazásával a narkoti­záló berendezést egyszerű módon, a folyama­tos gázhozzávezet ás mindenkori követelményei­nek megfelelően lehet alkalmazni. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amely a találmány szerinti szelep­szerkezet példakén ti kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra az ismert, félig zárt visszalélegző berendezést ábrázolja, amelyet jelen leírásunk­nak a technika állását ismertető bevezető ré­szében ismertettünk. A 2a., és 2b. ábrák a találmány szerimti sze­lepszerkezet előnyös kiviteli alakját ábrázolják különböző nyomásállapotoikban. A 3. ábra a nyomásérzékelő más kiviteli alakját ábrázolja. A 4. ábra az erőátadószerkezet más kiviteli alakját ábrázolja. Az 5. és 6. ábrák az erőátadószerkezet to­vábbi kiviteli alakját ábrázolják. Ä 7. ábra a szelepszerkezei más kiviteli alak­ját ábrázolja. A 2a. ábra a zsák összenyomása során a be­lélegzés fázisát ábrázolja, a 2b. ábra pedig a kilé^egzés fázisát a zsák szabaddátevésekoír. E kiviteli alaknál a találmány szerinti szelepszer­kezet 16 beömlőcsonkkal, 17 kiömlőcsonkkal és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 18 zsáktcsatlakozással ellátott 15 házból áll. A 16 beömlőosonkot a 17 kiömlőcsoíikfeal össze­kötő 19 gázvezetékhez a 2 gázfoirásról folya­matosan oxigént vagy narkotizáló gázt veze­tünk. A 19 gázvezeték 7 ábszorberrel van .el­látva, amely a szennyeződéseket mtot pl. szén­dioxidot a 19 vezetékben keringő gázból eltá­volítja. A 19 gázvezeték egyjáratú szelepekkel mint pl. az 5 szelepetekéi is el van látva, ame­lyek helyes irányiban kényszer-gázásramlásft hoznak létre. A 15 ház 8 kiömlőszeleppel van ellátrva, amelyein keresztül a ház .belseje az atmoszférá­val van összekötve és amelynek előnyösen 14 szeleptányérja és megfelelő 20 szelepülése van. A 14 szeleptányér képezi tehát a 8 kiömlősze­lep záróelemét. A 14 szeleptányér elő van ter­helve pl. az által, hogy a nehézségi erő hatása alatt áll ós/vagy, hogy a 14 szeleptányért a rajzon nem ábrázolt rugó a 20 ülésnek ndki­szöirítja. A terhelő erő úgy van beállítva, hogy a kiömlőszelep nyílik mihelyt a berendezésben uralkodó túlnyomás a 3 zsáknak az Összenyo-. más után gázzal való megtöltéséhez szükséges értékét pl. 5 v.o. mm-t eléri. A 2a. és 2b. ábrákon ábrázolt kivitelnél a nyomásérzékelő 9 tömlőként van kialakítva. A 9 tömlő a berendezésben uralkodó nyomásin­gadozásciknak megfelelően kitágul és összehú­zódik. A nyomástól függő, a tömlő által kitá­guláskor kifejtett erőt erőátadószerkezet záró­erőként adja át a 14 szeleptányérra. A 2a. és 2b. ábrák az erőátadószerkezet egy előnyös ki­viteli példáját ábrázolják. E szerint a 9 tömlő a 13 kétkarú emelő egyik végére hat, amely­nek másik vége a 14 szeleptányért a zárt hely­zetbe hozza. A 13 kétkarú emelő a 26 oszlopban forgat­hatóan van ágyazva, amely viszont a 15 házra van erősítve. Abból a célból, hogy a 9 tömlő­ről a 13 kétkarú emelő" 25 erőkarjátra megfe­lelő erőátadás jöjjön létre, az emelő megfelelő vége előnyösen vékony lapként van kialakítva, amelynek felülete a 9 tömlő felső felületéhez csatlakozik. Az erőét adószerkezet ilyen meg­oldásánál a 9 tömlőnek a berendezésben ural­kodó nyomásnak kitett felületét és a 14 sze­leptányér megfelelő felületét, továbbá a 13 két­karú emelő 25 erőkarja és 24 tóherkarja kö­zötti hosszviszonyt úgy lehet egymáshoz kéipest megválasztani, hogy az a nyomástól függő erő, amelyet a 9 tömlő átvisz, és amely a 8 kiöm­lőszelepet záráskor terheli nagyobb legyen, mint az a nyomástól függő erő, amely a 14 szeleptányérra a 8 kiömlőszelep nyitásakor hat. A 2a. és 2b. ábra szerinti szelepszerikezet előnyös megoldást ábrázol arra, hogyan lehet a 8 kiömlőszelep elzáródását a kilélegzés fázi­sa alatt, azaz akkor, amikor a berendezésbein viszonylag csekély túlnyomás uralkodik, még­gátolni. Ebből a célból 21 mágnest alkalma­zunk, amely a 13 kétkarú emelőre szerelt 2,2 vasrészt behúzza. Ez a 22 vasrész úgy van a 21 mágneshez képest elhelyezve, hogy a 21 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom