159893. lajstromszámú szabadalom • Üveg úsztatásos kezelésére szolgáló kemence

3 A kényelmes anyagmozgatás és karbantartás miatt általában 0,5—10 milliméter vastag leme­zeket célszerű használni. A találmány egy megvalósítási formájánál az ernyőt teljesen vagy részben wolframból ké­szítjük. Ha az ernyő csak részben készül wolf­ramból, akkor az ernyőnek az olvasztott anyag­gal érintkező részét készítjük a nevezett fémből. Azt tapasztaltuk, hogy a tiszta wolfram vagy a wolframot fő alkotórészként tartalmazó ötvöze­tek különösen jól ellenállnak a különböző olvadt anyagoknak. Ha ernyőként lemezeket haszná­lunk, akkor a kívánság szerint alkalmazandó rögzítőelemeket szintén készíthetjük wolfram­ból. Ha legalább két ernyőt úgy kívánunk elhe­lyezni, hogy az ernyők lényegileg érintkezzenek, akkor az ernyők között célszerű olyan közöket hagynunk, melyek még nem elegendő nagyok ahhoz, hogy a kemence működési hőmérsékletén az üvegszerű anyag áthatoljon rajtuk. Ennek az elhelyezésnek különösen akkor van jelentősége, ha az ernyő fémanyagának hővezetése lényege­sen különbözik az olvadt anyagétól; ebben az esetiben az ernyők közt levő közök lényegesen csökkentik a különböző irányú hővezetést az ernyők által alkotott felületben. Gyakran mégis előnyös, ha legalább két er­nyőt úgy helyezünk el, hogy az egyik ernyő ol­dala fedje a másik ernyőét 3 így az ernyők lé­nyegileg érintkezésben legyenek egymással. Ilyen módon tehát az ernyők között biztosítva van a megfelelő hőátadás. Ez az elrendezés ugyanakkor csökkenti annak lehetőségét, hogy a szomszédos ernyők csatlakozásánál olvadt anyag áthatoljon. Ha olyan megoldásra kívánunk szert tenni, mellyel tökéletesen elzárjuk az olvadék útját, ez a legegyszerűbb megoldás. A találmány egy előnyös megvalósítási for­májánál a kemence olyan tömítéssel rendelkezik, mely a gázokat átereszti, azonban az említett olvadt anyagokat nem. Ez a tömítés érintkezés­ben van a fenti ernyők lényegileg szomszédos két oldalával. A tömítés legalább részben olyan anyagot tartalmaz, melynek felületi feszültsége megakadályozza, hogy az olvadt anyag áthatol­jon a tömítésben levő hézagókon. A szóbanforgó tömítést nem szükségszerűen az ernyők oldalai közt levő nyílásokban helyezzük el; azt is meg­tehetjük, hogy az említett tömítést ernyőoldalak közt elhelyezkedő nyílások többé-kevésbé távoli pontjai között létesítjük. A megfelelő felületi fe­szültség miatt a tömítés zárását annak ellenére biztosítani tudjuk, hogy az említett nyílások nyitottak és a nyílásokat képző elemek — pél­dául a hőkiterjedés hatására — egymáshoz ké­pest elmozdulhatnak. Elegendő nagy ernyők — például a tűzálló blokkok szokásos méreteinél lényegesebb nagyobb ernyők — használata ese­tén sokkal kevesebb tömítésre van szükség. A tömítés következtében az olvadt anyag nem tud a medence alját képező tűzálló anyag alá hatol­ni. Éppen ezért a tűzálló blokkokat még akkor sem szükséges rögzítenünk, ha a blokkok sűrű­sége kisebb az olvadt anyagénál. 4 Az említett tömítéseket előnyösen olyan por­ból készítjük, melynek szemcséi — legalább fe­lületükön — szenet tartalmaznak. A szenet az esetek többségében használt olvadt anyagok 5 nem nedvesítik. A por alkalmazása azért elő­nyös, mert a szemcsék között levő hézag méretei még akkor sem változnak meg, ha a köz a hő­kiterjedés hatására jelentősen kitágul. A port a felhordás megkönnyítésére valamely kötőanyag-10 gal együtt is használhatjuk. Kötőanyagként olyan anyagot alkalmazhatunk, mely a kemence első felfűtése során a porból eltávozik. A találmány egy másik kiviteli módjánál a tömítéseket az egymástól kis távolságra elhelye-15 zett lemezek között alakítjuk ki. A lemezoldalak közé olyan testet helyezünk, mely legalább két lemezoldalhoz közeleső felületén lényegileg szén­ből készült. A szóbanforgó tárgy érintkezésben állhat két ernyőoldallal, vagy kis távolságban 20 lehet azoktól. Két ernyő két oldala között lénye­gileg szénből álló testek halmazával is készít­hetünk tömítést; e testek a két oldal között mintegy hidat képeznek. Az ernyők szélei kö­zött, ill. az ernyők széle és a széntárgy vagy széntárgyak között, továbbá a széntárgyak kö­zött a fenti tömítés a testek közti kis távolság és a megfelelő felületi feszültség következtében jön létre. Az említett tűzálló elemek közül legalább az egyikbe célszerű legalább egy olyan nyílást el­helyezni, melyen folyadék folyhat keresztül, s melyben legalább egy, a terhelést kiegyenlítő tag van, amely a fenti elemet a tartószerkezet­hez rögzíti. Ilyen módon egyidejűleg megvaló­síthatjuk a kemence falán elhelyezett tűzálló elemek hőszabályozását és a hordozószerkezet­hez történő rögzítését. A találmány tárgyát képező eljárás során az üveget olyan medencében levő olvadt anyagon úsztatjuk, mely az eljárás megvalósítási hőmér­sékletén az olvadt anyagnál könnyebb üvegsze­rű anyag kibocsájtására képest tűzálló elemeket tartalmaz. A találmány lényege az, hogy az 45 üvegszerű fázisnak az olvadt anyagba haíolását legalább egy szilárd fémernyővel részben meg­akadályozzuk. A találmány szerinti eljárás egy lényeges előnye az, hogy a fürdőt a kemence al­jába vezetett hővel- könnyen újra fel lehet fű-50 teni. A találmány tárgyát képező eljárásban a kemence alja és az olvadt anyag közti határ­felületet sokkal nagyobb hőfokra tudjuk fűteni, mint az ismert eljárásoknál, mivel az ernyők al­kalmazásával az üvegszerű anyag átszivárgását 55 megakadályoztuk, ill. elértük, hogy a folyékony üvegszerű anyag képződése a termékre nézve semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. A találmány egyéb jellemzőit és előnyeit a ta­lálmány megvilágítására szánt, minden korláto-60 zó értelem nélkül közölt példákban ismertetjük. Az 1. ábrán egy úsztató kemence függőleges hosszirányú metszete látható. A 2. ábrán egy úsztató kemence alj részletének 65 vízszintes metszetét tüntettük fel. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom