159888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegből vagy vitokristályos anyagból (kvarcüvegből) készült tárgyak kezelésére
159888 1Í 12 lási együtthatója közti különbség. A kisebb nyomófeszültség azonban elegendő volt arra, hogy a Ti02 -réteg tapadását az üveg felületéhez jelentős mértékben megjavítsa. Ez a javulás akkor vált nyilvánvalóvá, ha két azonos üveglemezt készítettünk. Az egyik lemezt kezeltük a fenti módon, a másikat nem. Az üveglemezekre az ismertetett módszerrel azonos TiQj-réteget vittünk fel, majd a rétegek tapadását az 1. példában ismertetett súrlódási vizsgálattal megvizsgáltuk. A fenti példákban leírt műveleteket elvégezhetjük szakaszosan vagy folyamatosan. Az alábbi készüléken folyamatos gyártást valósítottunk meg. A folyamatos elrendezés előnyösebb, mivel csökken annak a veszélye, hogy az üveg felülete az egyes műveletek között megsérül, A 2. ábrán látható berendezés 25. falai olyan anyagból készültek, melyek az adott hőmérsékletet el tudják viselni, s a műveletek során előforduló anyagokkal szemben ellenállóak. A kezelendő tárgyat például üveglapot, melyet valamely, az ábrán fel nem tüntetett szerkezettel, így láncokkal vagy szánnal tartunk — átviszszük a 26. térbe. A tárgy bevitele előtt a 9. válaszfalát a 10. függesztő szerkezet segítségével felemeljük. A 26. rekeszben az üveget a 11. elektromos ellenállás-fűtővel a bemerítéses kezeléshez szükséges hőfokra hevítjük fel. Ezután felemeljük a 12. válaszfalat és az üveget a 27. szakaszba visszük át; ebben a szakaszban a tárgyat a 14. lyukakkal ellátott 13. cső segítségével folyékony KNOa-mal öntözzük meg. A lefolyó olvadékot a 15 kád fogadja be. Ezután a só a 16. vezetéken keresztül eltávozik a rendszerből. Az ábrán fel nem tüntetett szűrőn és szivattyún keresztül a sóolvadékot visszakeringetjük a 17. csőbelépéshez. A fenti kezelés megtörténte után kinyitjuk a 18. válaszfalat, majd az üveglapot átvisszük a 28. szakaszba, ahol a sófelesleg lefolyik az üveglapról, majd az üveglapot — kívánság szerint a 19. csőrendszer segítségével — lehűtjük. A 19. csőrendszeren valamilyen hűtőfolyadék folyik keresztül. Ha a lemez elérte a kívánt hőfokot, a 20. válaszfalat felemeljük, s így lehetővé válik, hogy a lemez átjusson a 29. rekeszbe. Ebben a rekeszben a 27. szakaszban elhelyezett rendszerhez hasonló öntözőcsőrendszer található, melynek segítségével a lemezt fluorhidrogént tartalmazó savas oldattal öntözzük meg. A lecsurgó oldat a 31. kádban gyűlik össze; innen kívánság szerint visszakeringethető. A 7. lemez ezután a 30. rekeszbe kerül, itt egy cirkóniumacetátot tartalmazó kád van elhelyezve, a 22. kád. A lemezt bemerítjük a kádba, majd kiemeljük belőle. A lemezt ezután a 6. rekeszbe visszük át, ahol a lerakódott réteget levegővel oxidáljuk. Az oxidációhoz szükséges hőmérsékletet a 23. fűtőelemek segítségével állítjuk elő. A kívánt kezelési műveleteken végigment lelemez a 24. kapu felnyitása után távozik a rendszerből. Az 5. példában ismertetett nátrium-kálciumüvegeket a fentiek szerint kezeltük. A kezelést folyamatos vagy szakaszos ütemben valósíthatjuk meg. Azt tapasztaltuk, hogy a felvitt réteg tapadása folyamatos feldolgozás esetén jobb volt. Ha a folyamatos eljárásban előállított lemezt súrlódási vizsgálatnak vetettük alá, akkor a ledörzsölt folt átmérője 1 cm volt, míg a szakaszos műveletben előállított hasonló darabnál a fenti átmérő 2 cm-t tett ki. A találmány szerinti eljárás természetesen nem korlátozódik az ismertetett foganatosítási módra, melyet csupán példakép közöltünk. Nem lépjük túl a találmány oltalmi körét akkor sem, ha a fenti eljárást változtatásokkal valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárás tárgya minden olyan üveg- vagy kvarcüveg-tárgy előállítása, mely felületének legalább égy részén nyomófeszültség alatt áll, e felület-<iarabra valamely réteg van felvive, bizonyos ionok koncentrációja pedig a felület közelében nagyobb, mint a tárgy belsejében, a felület alatt. E jellemzők összefoglalják a találmány szerinti eljárás lényegét; ha e jellemzők valamely tárgynál együttesen előfordulnak, az arra utal, hogy a tárgyat a találmány szerinti eljárással kezelték. A találmány egy fontos foganatosítási módjánál a kezelt tárgyak nátriumionokat tartalmaznak, a tárgyak felületének legalább egy részén valamilyen bevonat található, s a szóbanforgó felületrészen a káliumionok koncentrációja nagyobb, mint a tárgy belsejében. A találmány szerinti eljárással kezelt fenti tárgy — például egy bevonattal rendelkező üveglemez — egyesíthető valamely más lemezzel is, így például valamely más, szintén a találmány szerinti eljárással kezelt lemezzel. Ilyen módon rétegelt lemezeket állítottunk elő. Az üveglemezeket például valamilyen közbülső műanyag-réteggel kötjük össze. A találmány szerinti eljárással előállítottunk továbbá olyan üvegezéseket is, melyeknél az üveglemezek egymástól bizonyos távolságban helyezkedtek el, és legalább egy lemez el volt látva a fentiek szerint felvitt réteggel. Az egymástól bizonyos távolságban levő üveglapokat összeerősítettük egymással, s így kettős- vagy többszörös üvegezésből álló egységeket kaphatunk. A találmány szerint előállított kettős üvegezésnél a lemez belső felületére felvitt réteget fedőlemezzel védtük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás üvegből vagy vitrokristályos anyagból (kvarcüvegből) készült tárgyaknak, különösen üveglapnak vagy valamely alapra felvitt rétegnek vagy egyéb ipari termékeknek kezelésére, melynek során a tárgyra legalább egy réteget viszünk fel, azzal jellemezve, hogy a tárgynak legalább egy részét ismert kémiai edzésnek vetjük alá a tárgynak legalább az említett ré-10 15 20 25 30 85 40 45 50 55 60 6