159872. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására

159872 8 A természetiben, előforduló zsírok és olajok technikai minőségben, számottevő mennyiségű szabad zsírsavat tartalmaznak. Ez a tény a je­len találmány szerinti eljárás felhasználható­ságát nem csökkenti, sőt némely esetben elő­nyös, ha a felhasznált glioeridekhez még to­vább zsírsavakat is adagolunk, A találmány szerinti eljárásban felhasználha­tó dialkanolaminok célszerűen 2—6 szénatomot tartalmaznak az alkanol-csoportban. Ezek kö­zül olcsósága és könnyű hozzáférhetősége miatt a dietanolamin bizonyult a legelőnyösebbnek. Más dialkanolaminok, mint pl. a diizopropanol­amin, dipropanolamin és dibutanolamin is egyenértékűen felhasználhatók a találmány sze­rinti eljárás során. A fentiekben már rámutattunk arra, hogy a dialkanolamid-tartalmú poliol-komponenshez egyéb poliolt vagy poliolokat is adagolhatunk, ezek a találmány szerint dialkamolaminból és zsírsaviból képezhetők, vagyis ammóniuimszap­panoknak felelnek meg. A találmány szerinti eljárás egyik kiviteli módja értelmében a zsírsav-gliceridet számot­tevő feleslegben dialkanolaminnal reagáltatjuk, a reakciókeverékben levő aminfelesleget pedig legalább részlegesen semlegesítjük zsírsavak hozzáadásával a poliuretán-képzés előtt. A találmány szerinti eljárásban poliol-kom­ponensként használt, gliceridből és dialkanol­aminból előállított dialkanolamid-típusú reak­ciótermék előállításánál a dialkanolamid-képző­dést nem szükséges teljesen végrehajtani és ténylegesen a dialkanolamidban aminfelesleg mutatható ki. Ez az aminfelesleg zsírsav hoz­záadásával semlegesíthető és így ammónium­szappan képződik. A zsírsavak számos ipari gyártású műveletben melléktermékként kép­ződnek, ennek folytán rendszerint olcsó ipari nyersanyagok közé sorolhatók. Mivel ezek a zsírsavak előnyösen felhasználhatók a jelenlevő dialkanolamin-felesleg semlegesítésére, amely azután önmagában is poliizocianáttal reagáltat­ható poliolt képez, így lehetővé válik a poli­izocianátnak a poliolhoz képest számított to­vábbi aránycsökkentése, minek folytán a költ­séges poliizocianátok egyrésze megtakarítható. A dialkanolamid-tartalmú reakciókeverékkel más poliolok is előnyösen elkeverhetők, ame­lyek közül az etilénglikolt, propilénglikolt, to­vábbá egyéb kis molekulasúlyú dihidroxi-ve­gyületeket említjük. Az a tény, hogy jó mecha­nikai tulajdonságú rideg habok állíthatók elő ilyen keverékekből, további bizonyítékként szolgál ahhoz, hogy a dialkanolamid-tartalmú reakcióterméknak specifikus és egyedi tulaj­donsága az, hogy rideg habokká átalakítható annak ellenére, hogy a poliolos komponensnek szokatlanul alacsony átlagos funkcionalitása van. A poliuretánok és rideg habok gyártásánál alkalmazott tetszés szerinti, kereskedelmi for­galomban beszerezhető poliizocianát alkalmas a találmány szerinti célra. Ezek közül a toluol­• diizocianátot, metilén-bisz-(4-fenil-izocianát)-ot és polimetilén-polifenilizocianátot említjük, kombinálva a rideg habok gyártásánál szokásos 5 katalizátorokkal, hajtóanyagokkal és szilikonos felületaktívszerekkel. A találmány szerint poliuretánok gyártására javasolt dialkanolamid-tartalmú poliolos kom­ponensek előnye az, hogy számos esetben igen 10 finom cellaszerkazetű (20—150 /i, összehason­lítva a szokásos 100—500 /*) poliuretánhabok állíthatók elő költséges szilikonos felületaktív szerek felhasználása nélkül, amely utóbbiakat cellaméret szabályozóként a szokásos poliolok-15 nál alkalmazzák. A dialkanolamid-tartalmú poliolok további előnye az, hogy viszkozitásuk rendszerint sok­kal kisebb, mint a hagyományos poliolok visz­kozitása. A rideg habok gyártására használt 20 szokásos poliolok viszkozitása 10 000 és 250 000 centipoise között van, míg a dialkanolamid-tar­talmú poliolok viszkozitása 1200 centipoise kö­rüli alacsony érték. Az alacsony viszkozitás a feldolgozást, az izocianáttal történő elkeverés 25 a keverék öntését vagy felpermetezését egysze­rűsíti. A találmány szerinti poliuretánok gyártására használt dialkanolamid-tartalmú komponensek szokatlan és előnyös tulajdonságaihoz tartozik 30 az, hogy a nempoláros zsírsavlánc és az erő­sen poláros dialkanolamid-csoport kombináció­ja folytán tág határok között összeférnek mind poláros, mind nempoláros anyagokkal. 35 A találmány szerinti poliuretánok elkever­hetők és habosíthatók a viszonylag olcsó pet­roléter segítségével. A petroléteres hajtóanyag önmagában vagy Freonokkal történő kombi­nációban igen előnyös hajtóanyag, amely gaz-40 dasági előnyeitől eltekintve még azt is lehe­tővé teszi, hogy a poliuretánhab kiterjedését az öntési művelet köziben jól szabályozhassuk. A javasolt poliolos komponensek további ,}5 előnye, hogy nempoláros ásványolajokkal és kátrányokkal is összeférnek, mely utóbbi anya­gok is szolgálhatnak rendkívül olcsó habosító­szerként. A javasolt poliolos komponensek emellett a cg poláros poliéter-poliolokkal is összeférnek, így ezekkel kombinálhatók. A poliolos komponensek továbbá a számos poláros és nempoláros polimerrel együtt is fel­használhatók. .- A poliolok amid és észter-tartalmát 5°/o-°s kloroformos oldatban infravörös elemzéssel ha­tároztuk meg. Az amid (beleértve tetszés sze­rinti amidoészter) csoport jelenléte az 1625 cm-1 maximumból határozható meg, összeha­sonlító mintaként tiszta N,N-bisz-(2-hidroxi­etil)-sztearinsavamidot használtunk. Az aiminosszter-tartalmat (beleértve tetszés szerinti amidoésztereket is) a kb. 1725 cm-1 maximum alapján számíthatjuk ki, itt stan-60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom