159833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfém-redukáló mintázat előállítására
159«33 31 32 163 °C hőmérsékleten, kb. 1 óra hosszat. A melegítés és a kikezelés szilárdan kötötte a 72 és 74 mintázatokat a 11 szubsztrátumhoz. (5) A 11 szubsztrátumot azáltal állítottuk elő, hogy különböző alapokat „B állapotú" két- *> részes nagy hőmérsékletű epoxi-gyantával vontuk be. Az alkalmas anyag egy példája Scotchcast YR5155 anyag 5—13 x 10_s cm vastagságú bevonata volt. Ugyanúgy, mint a poliamid gyanta esetében, az epoxi gyanta felü- JQ letet is frissnek találtuk. Ennek megfelelően, a 12 tisztítót és a 13 öblítést nem használtuk. Valamennyi paraméter — kivéve a kötés szilárdítást — azonos volt azokkal a paraméte- l5 rekkel, amelyeket a (4) példa adott. A kötés szilárdság növelése 1 óra hosszat 163 °C hőmérsékleten történt. Az eljárás eredményeként kiváló minőségű fémmintázatot állítottunk elő. 20 (6) Ezt követően kiégetett kerámia anyagot használtunk 11 szubsztrátum céljára. Ennek felületét azáltal tettük aktiwá, hogy triklóretilénnel, acetonnal vagy melegítéssel tisztítottuk. A 13 öblítést nem használtuk. A (4) „« példában említett 14 fotopromotorokat is használtuk ennél a példánál. 30 35 40 A fotopromotorok adszorpcióját a szubsztrátumra megállapítottuk, de a pórusos és durva természetű felület nagyobb fotopromotor menynyiséget tartott vissza, mint amekkora mennyiségek más mechanizmusoknál adszorbeálódtak. Ennek megfelelően még a 15 szárítás után is az aktinikus sugárzás kevésbé könnyen állította elő a nemesfém redukáló mintázatot, minthogy ennek a sugárzásnak vastagabb rétegen kellett áthatolnia, mint a szokásos adszorbeált réteg. Következésképpen az aktinikus sugárzás energia tartománya megnövekedett kb. 150—1000 milliwatt-sec/cm2 értékre. Az ilyen megnövelt sugárzás jó minőségű 72 és 74 fémmintázatot adott, amely jól rátapadt a 11 szubsztrátumra. Ezen példa többi része megegyezett az (1) példában lévővel, kivéve, hogy itt néni használtunk 29 kötés erősítést. *5 (7) Az (1) példát megismételtük oly módon, hogy 11 szubsztrátum céljára polimerizált tetrafluoretilént használtunk, mint amilyen a teflon. Miután a 12 tisztítóba bemártottuk, amely meleg koncentrált NaOH volt, a 72 és 74 fém- 50 mintázatok előállítása úgy történt, mint az (1) példában, kivéve a kötés szilárdítását. A mintázat-szubsztrátum kötésénél azt találtuk, hogy lényegesen kisebb szilárdságú, mint az (1)—(6) példákban szereplő kötések, 55 és nem tapasztaltunk lényeges 29 kötésszilárdság növekedést. Fentieknek megfelelően az ilyen 11 szubsztrátumot ideálisnak találtuk időszakos szubsztrátum céljára, galvanikus úton formált termékek előállításánál. ®" (8) Az (1) példát megismételtük oly módon, hogy Mylart használtunk 11 szubsztrátum céljára. Miután bemerítettük hígított H2 S0 4 oldatból álló 12 tisztítóba, a fémmintázat előál- g5 lítása — eltekintve a kötésszilárdság növelésétől — úgy történt, mint az (1) példában. A mintázat-szubsztrátum kötést hasonló szilárdságúnak találtuk, mint a (7) példában,; és ezért ezt a szubsztrátumot is ideálisnak találtuk időleges szubsztrátum céljára, galvanikus úton előállított termékek gyártásánál. Alábbiakban példákat ismertetünk negatív fotopromotorral kapcsolatban. (9) Kiégett kerámiát használtunk 11 szubsztrátumként. Tisztítás után, amelyet triklóretilén és aceton segítségével végeztünk, vagy pedig változatképpen 5 másodpercig egy oldatba mártva, amely 3 rész HN03 -ból és két rész HF-ből állt és amellyel a szubsztrátum felületét aktívvá tettük, a szubsztrátumot 13 öblítőben fürösztöttük. Több negatív 14 fotopromotort használtunk, higanyoxalátot (Hg2 C 2 Ö 4 ) vagy vasoxalátot {Fe2 (C 2 0 4 )3], amelyeknek oldatai előnyösek. A két előnyös fotopromotor oldat vagy 0,1M— 0,5M Hg2 C 2 0 4 -ből vagy pedig 0,1M—0,5M Fe^C^C^-ból állt és mindkettőben nedvesítő hatóanyag volt, mint amilyen például a Leconal vagy a Photo F10, hozzáadva nyomokban (I /2%) HN03 -at. A nedvesítő hatóanyagot azért használtuk, mert a negatív fotopromotoroknál nem lehetett megfigyelni olyan jelenséget, hogy adszorbeálódtak volna a szubsztrátum felületére, mint a pozitívok. A HN03 -t könnyen illanó oxidáló szerként alkalmaztuk, amint azt korábban ismertettük. • Amikor negatív fotopromotort használtunk, két előállítási módozatot alkalmaztunk. Az elsőnél ugyanúgy, mint a pozitív fotopromotorokkal, a nemesfém 19 oldatát külön 52 tartályban helyeztük el. A második módszernél a 19 oldatát külön 52 tartályban helyeztük el. A második módszernél a 14 fotopromotort és a 19 oldatot együttesen 44 tartályba tettük és ilyen módon kiküszöböltük az 52 tartályt. A második változat természetesen azért lehetséges, mert a negatív fotopromotor nem redukálja a nemesfémet mindaddig, amíg aktinikus sugárzásnak azt ki nem tettük. A nemesfém 19 oldata valamely nemesfém sóoldatát tartalmazta és előnyösnek mutatkozott 0,5M AgN03 , 0,5M K 2 PtCl 6) vagy ,0,5M PdCl2 alkalmazása. Amikor a 14 és 19 oldatokat összekevertük a 44 tartályban, ezek aránya a következő volt: 4 vagy 5 rész a 14 fotopromotorből és égy rész a nemesfém 19 sóoldatából. Egyes fotopromotor — nemesfém — keverékekhez az alábbi oldatokból adagoltunk, amelyekről azt találtuk, hogy gyorsítják az aktinikus sugárzásnak a fotopromotorra gyakorolt hatását. A gyorsítók a következők voltak: 0,25N KaPtClg 0,25N Na2 PdCl4 0,5N AgN03 0,5N AgBr 0,25N Na2 PtCl6 0,5N Hg(N03 ) 2 0,5N HgCl (kristályvízben oldva) 16
