159825. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés impulzus jelek egyes jellemzői alapján való kiértékelésének foganatosítására

159825 8 4 valamint a IV végső megcsapolások vannak alkalmazva úgy, hogy a A ti felfutási időtartamnak az I kezdeti és a II. közbenső; a to impulzus tető időtartamnak a II. és a III. közbenső, a At-2 lefutási időtartamnak pedig a III. közbenső és a IV. végső megcsapolások felelnék meg. Az 1 késleltető áramkörön levő jel to időtartományba eső részén belüli legkisebb amplitudóértékeinek a különbségképzők egyik bemenetére történő kiválasztása céljából az 1 késleltető áramkör II és III közbenső megcsapolásai között — célszerűen egyenlő időközöknek megfelelően — további megcsapolások vannak, mely megcsapolásokhoz a párhuzamosam kapcsolt D diódákból és R ellenállásokból álló komplexumok csatlakoznak. A különbségképzők egyik bemenetén a minimális amplitudóérték úgy jelenik meg, hogy a D diódák közül mindig az nyit ki, amelyiknél az 1 késleltető áramkör felöli oldalán a feszültség értéke a legkisebb. A D diódákkal párhuzamosain kapcsolt ellenállások a munkaellenállások. Az alkalmazandó D, R komplexumok — és a közbenső megcsapolások — számát és két szomszédos leágazás távolságát úgy célszerű megválasztani, hogy az ne haladja meg a kiértékelendő jel legmeredekebb változási idejének megfelelő időtartamot. Az 1 késleltető áramkör I kezdeti megcsapolásához a 9 különbségképző, a IV végső megcsapolásához pedig a 10 különbségképző másik bemenetei kapcsolódnak. Pozitív polaritású kiértékelendő jelek esetén a 9 és 10 különbségképzők olyanok, hogy az 1 késleltető áramkör 1 kezdeti és IV végső megcsapolásain levő jelek vonódnak ki a különbségképzők másik bemenetén levő jelekből. A 9 és 10 különbségképzők kimeneteiről a különbségi jeleknek az 5, illetve 6 polaritásszelekitorokon át csak a pozitív • polaritású komponensei jutnak tovább a 2 különbségképző, 3 abszolútértékképző és 4 összegező fokozatokból álló, önmagában ismert kiértékelő áramköre, mely a 154 38« számú szabadalmi leírásban leírtak szerint működik. Hacsak az I kezdeti megcsapoláson van pozitív polaritású jel, akkor a 9 különbségképző kimenő jele negatív, amit az 5 polaritásszelektor továbbjutni nem enged. így a B kimeneten a jel értéke ssérus. Ha az I kezdeti és II közbenső megcsapolásokon egyidejűleg van pozitív polaritású és azonos amplitúdójú jel, akkor a 9 különbségképző fokozat kimenő jele zérus, a B kimenetre ismét nem jut el. A 2. ábrából látható, hogy az 1 késleltető áramkör III és IV közbenső megcsapolásaira vonatkozóan ugyanazok érvényesek," mint az I kezdeti és II közbenső megesapolási pontokra. A 2. ábra B kimenetén csak akkor jön létre kimenő jel, ha az 5 és 6 polaritásszeleíktorok után egyszerre van jelen pozitív amplitúdójú jel, melyek közül a kisebbik amplitúdójával lesz arányos a kimenőjel A 2. ábra szerinti időszeleiktor áramkörnél a fentiek alapján csak akkor jön létre kimenőjel, ha az A bemenetről érkező kiértékelendő jel polaritása pozitív, időtartama a to értékkel egyenlő, vagy annál nagyobb, de nem haladja meg a to + A tt +

A t2

értéket és ez a jel az 1 késleltető áramkörön úgy helyezkedik el, hogy a felfutó éle az I kezdeti és II közbenső megcsapolások — míg a lefutó éle a III közbenső és IV végső megcsapolások — közé esik. Ettől eltérő szélességű, vagy helyzetű jelek az áramkör kimenetére nézve hatástalanok. A kimenőjel időtartamát az határozza meg, hogy a bemenőjel mennyi ideig tartózkodik az 1 késleltető áramkörön olyan helyzetben, melynek során a II, III közbenső és ezek között levő megesapolási pontok mindegyikén van pozitivabb jel az I kezdeti és IV végső megcsapolásokon levő jelekhez képest. A 2. ábra szerinti kapcsolás egyik kiviteli alakjával alakra általános impulzusok is kiértékelhetők. Az alakra általános (pl. szinuszos) impulzusoknál közvetlenül nem definiálható pontosan a to impulzus tető időtartam. Ilyen impulzusok kiértékelésénél a kapcsolás kiviteli alakja úgy van. megvalósítva, hogy az 1 késleltető áramkör I kezdeti megcsapolása az impulzus kezdeti időpontjához van rendelve, míg a IV végső megcsapolása az impulzus befejező időpontjaihoz. Az 1 késleltető áramkör II és III közbenső — valamint az ezek között levő — megcsapolásaihoz egyenként ellenállásokból álló feszültség osztók kapcsolódnak, melyéknél az ellenállások közös pontjaihoz csatlakoznak a párhuzamosan kapcsolt ellenállásokból és diódákból kiképzett komplexumok. A feszültségosztók osztásaránya úgy van megválasztva, hogy mikor az impulzus az 1 késleltető áramkörön úgy helyezkedik el, hogy az impulzus eleje és vége egybeesik az 1 késleltető áramkör I és IV szélső megcsapolásaival, akkor a közbenső megcsapolásoknál alkalmazott feszültségosztók egyforma amplitúdó értékeket állítanak be a hozzájuk kapcsolódó komplexumok részére. Az osztók ilyen módon való alkalmazásával előállítható a komplexumokra vonatkozóan adott jelalaknál a to impulzus tető időtartamnak megfelelő konstans amplitúdó szint. A feszültségosztók ilyen módon való alkalmazásával a kapcsolás működése általános alakú impulzusoknál megegyezik a fentiekben leírtakkal. A 2. ábra szerinti áramkör egy másik kiviteli alakjánál az 1 késleltető áramkör csak I, II, III és IV kezdeti, közbenső és végső megcsapolásokkal rendelkezik, melyek közül az 1 kezdeti és II közbenső megcsapolás a 9 különbségképző bemeneteire, míg a III közíbenső és IV végső megcsapolások a 10 különbségképző bemenetedre vannak kapcsolva. Ezen megoldás abban az esetben kerül alkalmazásra, mikor az átviendő impulzus időtartamán belül a tetőeséssel szemben nagyobb követelményt nem támasztunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2