159785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(4-tiazolil)-benzimidazol-származékok előállítására

9 159785 10 A kiindulási anyagokat a savas oldathoz — előnyösen az erős sav vizes oldatához adjuk, és a reakcióelegyet a reakció terjessé válásáig 150—200 C°-on tartjuk. A reakció lezajlása után az oldatot lehűtjük, és a terméket szoká­sos módon elkülönítjük. Egy további eljárásváltozat szerint az Rx he­lyén hidroximetil-cisoportot tartalmazó (II) ál­talános kép'letű vegyületeket tiazol-4-karbon­sawal reagáltatjuk. A hidroximetil-származé­kofcat magában a reaikicióelegyben állítjuk elő a megfelelő 2,3^dihidro^benzim:ida!zol-származék­ból az E reakcióvázlat szerint. . A reakció során valamely {V) általános kép­letű 2,3-dihidro-'beinzim:idazoI-szármiazékot — ahol R jelentése a fent megadott — megfelelő szerves oldószerben oldunk. Oldószerként kb. 120 C°-nál .magasabb forráspontú, a reakció szempontjából közömbös, vízzel ázeotrop ele­gyet képező, vagy a víz kidesztillálását lehe­tővé tevő anyagot, pl. cimént, dimetilformiami­dot, dimetilszulfoxidot, magas forráspontú alko­holokat, így n-butainolt, xilolt, vagy hasonló anyagokat alkalmazunk. Az elegyhez katalitikus mennyiségű (0,0001—0,5 mól) vizes ásványi sa­vat, pl. sósavat adunk, és az elegyet 2—5 órán át 50—^75 C°-on, előnyösen 60—65 C°-on tart­juk. A reakció során a megfelelő hidroximetil­-származék képződik. A reakcióelegyhez ekvimoláris mennyiségű tiiazol-4-ka:rbonsavat adunk, és az elegyet for­raljuk, vagy legalább kb. 120 C°-on tartjuk. Rövid ideig tartó forralás után a reakcióelegyet lassú — kb. 2—6 óráig végzett — desztüláció­yal betöményítjük, majd lehűtjük, és a kivált szilárd anyagot kiszűrjük. iEljarhatunk úgy is, hogy a hidroximetil-ve­gyület képzését alacsonyabb forráspontú oldó­szer, mint benaol jelenlétében hajtjuk végre. Ekkor az első melegítési szákasz után a 4-tia­zol-karboinisavval azonos térifogatú vizes ásvá­nyi savat (2—6 n), pl. sósavat adunk a reakciő­elegyhez, és az elegyet visszaifolyatás közben forraljuk, miközben a benzol és víz teljes mennyiségét ázeotrop elegy formájában ledesz­tüláljuk. Ezután az elegyet lehűtjük, és a ter­méket elkülönítjük. A fenti reakciókat atmoszférikus, vagy annál nagyobb, ill. kisebb nyomáson is végrehajthat­juk. A korábbiakban az atmoszférikus nyomá­son végzett reakciókhoz tartozó hőmérséklete­ket adtuk meg, atmoszférikustól eltérő nyomás esetén a hőmérsékleteket megfelelőéin változ­tatjuk. A reakciókat azonban előnyösen atmosz­férikus nyomáson végezzük. A fentiekben sza­kaszos reakciókat ismertettünk, a reakciókat azonban szokásos módom folyamatos üzemben is végrehajthatjuk. A találmány oltalmi köre a folyamatos üzemben végrehajtott reakciókat is felöleli. Az (I) általános képletű vegyületeiket savak­kal reagáltatva Havaddíciós sóikká alakíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek szervetlen, ill. szerves savakkal képezett sóit, pl. hidro­kloridjait, nitrátjait, biszulfátjait, hipofoszfit­jait, foszfátjait, dialkilífoszfátjait, szacharátjait, ciklamátjait, metánszulfonátjait, szulfamátjait, laktátjait, maionátjait, maleátjait, aszfcorbátjait, piruvátjait, citrátjait, glicerátjiait, glükomáitjait. 5 glükuromátjait, glicerofoszfátjait, etiilszulfátjait és hasonló sóit állíthatjuk elő. A vegyületeket amiinofckal a megfelelő aminsókká alakíthatjuk. Antbelmintikus hatóanyagokként kívánt eset­ben az (I) általános képletű vegyületek nem 10 toxikus savakkal képezett sóit is felhasznál­hatjuk. A kiinidulási anyagként felhasznált (II) álta­lános képletű feniléndiamin-Sizármazékokat bár­mely ismert módszerrel előállíthatjuk. Az egyik 15 legelőnyösebb eljárásmód szerint az egyik amin­-helyettesítőhöz képest orto-helyzetű, és a má­sik arnin-csioporthoz képest méta- vagy para­-helyzetű nitro-esoportot tartalmazó femiléndi­amin-származékokból indulunk ki, ezek a ve-2« gyületek ugyanis olcsók, 'és könnyen beszerez­hetők. Az; eljárás során az o-mitro-ím^(vagy p-)~ -ifenilén-diiamint az első lépésiben a méta- vagy pára-helyzetű amino-csoporton acilezzük, és így a megfelelő karbamátot vagy amidot állítjuk elő. A diamimokat klórhangyasavészterekkel, pl. rövidszénláncú aliklMszterekkel a megfelelő karbamátokká, ill. benzailhaiogenidekkel vagy p-fluorbanzoilhalaganidekkel a megfelelő ami­dokká alakíthatjuk. A reakciót ismert módon, enyhe körülmények között hajtjuk végre, ami­kor monoacilezett származékok képződnek. Az acilezést a korábban említett klórhaingyasav­észtereknek és savhalogenideknek megfelelő savakkal, savanhidridekfcel vagy észterekkel is végrehaj that j ük. 35 A kapott, N^acilezetit^o-nitro-ifQniléndiamint ezután enyhe körülmények között redukáljuk, pl. hidrogénnyomás alatt, paládium/cisontszén katalizátor jelenlétében. Az eljárás során RÍ helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket kapunk, amelyeket a (III) általános képletű tiazol-származékokkal (I) ál­talános képletű vegyületekké alakíthatunk. A (III) általános képletű tiazol-származékok ismert vegyületek. Amiint már közöltük, az R2 helyén hddroxime­til-csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületeket a megfelelő amid- vagy karb­amát4ielyettesített^2 ,,3-dihidrobenzim idazol­-származékokból állíthatjuk elő, célszerűen ma­gában a reakcióelegyben. A dibidro-Jvegyületet úgy állítjuk elő, hogy valamely, B^ helyén hidrogénatomot tartalmazó i(II) általános kép^ létű femléndiamin-szárrnazékot formaldehiddel (pl. paraformaldehidből fejlesztett formaldehid­del) reagáltatunk rezsó oxidálószer, és víz/alko­hol oldószer jelenlétében. A reakciót nitrogén­atmoszférábain, kb. 65—75 C°-on hajtjuk végre. A reakció lezajlása után a kapott szilárd ter­méket szűréssel elkülönítjük. A kiindulási anyagokat természetesen egyéb módszerekkel is előállíthatjuk, a leírásban csak a legelőnyösebb eljárásváltozatokat soroltuk fel. 65 A kiindulási anyagókat a következő reakció­y s

Next

/
Oldalképek
Tartalom