159742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tieno-benzotiazepinil-piperazinil-alkil-imidazolidinon-származékok előállítására
isMa 15 16 136". Kitermelés: 24,8 g. az elméleti hozam 56%-a. A kiinduló vegyületet, a nyers l-etil-3,3-bisz-t(2-klór-etil)-karbamidot a 7 b) példához hasonlóan állítjuk elő 71,1 g (1 mól) etilizocianátiból, 105 g (1,0 mól) dietanolamirtból és 250 g (2,í mól) tionilkloridból. d) 33,5 g (0,1 mól) 2-klór-4-J(l-piper azinil)-tieno[2y3-bl[il,5]'benzotáazepinből és 29,4 g (0,12 mól) l-metil-3,3-bisz-n(2-klór-etil)-karbamidból az l-[2-[4-(2-1klár-tieno[i2,3-l b][l,5]'benzotiazep , in.-4-il)~l-piperaziml]-etil]-J3-.metal-, 2-imidazolidi_ nont. Oip.: 146—'150°. jük. káliumkanbonáttal telítjük és benzollal négyszer kirázzuk. Az egyesített benzolos oldatokat káliumkarbonát felett szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk, így a tiszta 1- [3-[(l-piperazindl)-piropil]-3-butil-2-imidazolidinont kapjuk, amely 145—180°-on forr 0,01 Torr nyomáson. n24D = 1,5008. 11. példa: a) 12,0 g (0,045 mól) 4-metiltio-tieno[2,3-b3-[l,5]benzotiazepint 38 g (0,18 mól) l-[2-i(l-piperazinil)-etil]-3-metil-i2-imidazolidinonnal együtt hevítünk 30 órán át 150—i60°-on. Ä reakcióelegyet vízre Öntjük, 2 n. nátronlúggal erősen meglúgosítjuk és benzollal kirázzuk. A benzolos fázist 3-szor vízzel mossuk és 200 ml 2 n sósavval kivonatoljuk. A savas vizes oldatokat tömény nátronlúggal meglúgosítjuk és benzollal kirázzuk. A benzolos fázisokat vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és aktívszénen átszűrjük. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és a kapott maradékot kevés benzol és étar-petroléter elegyből kristályosítjuk. A tiszta l-[2--[4-(tieno[,2,3 J b] [1 ,:5]!benzotiazepin-4-üH-piperazinil]-etil]-3-metilH2-imidazolidinon 131°-on olvad. Kitermelés: 12,0 g, az elméleti hozam 63%-s. A kiinduló anyagként szükséges 4-rnetiltio-tieno[2,3-b] [l,5]<benzotiazepint a következőképpen állítjuk elő: h) 57,8 g (0,2,8 mól) o-i(2-tieniltk>)-anilint feloldunk 950 ml abszolút toluoíban. Ebhez az oldathoz 15 perc leforgása alatt szobahőmérsékleten hozzácsepegtetjük 38,6 g (0,338 mól) tiofoszgén 150 ml abszolút toluollal készített oldatát, A kapott sűrű szuszpenziót 4 óra hosszat visszaifolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, miköziben átlátszó sárga oldat keletkezik. Az oldószert és a felesleges tiofoszgént vákuumban eltávolítjuk és az olajos maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. A tiszta o-!(2-tieniltio)-fenilizotiocianát 135-Hl38°-on forr 0,001 Torr nyomás mellett. Kitermelés: 6í2,4 g, az elméleti hozam 89,5 %-a. • ' c) 62,4 g (0,25 mól) cH(2-tieniltio)-famlizotio~ cianátot feloldunk 250 ml l,l,l2,i 2-tetraklóretánban és ezt az oldatot 60 pere leforgása alatt —10 és —5° közötti hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 36,7 g (0,! 2í75 mól) alumíniumtriklorid 1,11,2,2-tetraklóretannal készített oldatához. A sötétzöld reakcióelegyet 24 órán keresztül 0°~on keverjük és ezt követően egy óra leforgása alatt szobahőmérsékletre melegítjük. A kapott reakcióelegyet 1 liter jegesvízre öntjük és az oldószert vízgőzzel ledesztilláljuk. A kapott szuszpenziót szűrjük, a maradékot semleges reakcióig vízzel mossuk és vákuumiban 50°-on szárítjuk. 10. példa: 15 A 4. példával egyező módon a következő végtermékeket kapjuk: a) 25,1 g (0,1 mól) 4JdórHtieno[i2,3-t>][l,5]ben~ zotiazepiníből és 45,12 g (0,í2 mól) l-[3-í{viperazl- 20 nil)-propil]-3-metil-2-Í!midazolidinonból az l-[3--[4-(tieno[2,343]ll,5]benmtiwepm-'í-í[)-l--piper~ azinil]-propil]i3-metil-2-imidazolidinont. Op.: 87—<94°. Kitermelés 35,4 g, az elméleti hozam 80ü /o~a. 25 b) 25,1 g (0,1 mól) 4-iklór-tieno[2,3-b][á,5]benzotiiazepinből és 50,8 g (0,2 mól) l-[2-i(l-pipei--' aziml)-etdl]-3-butil-2^imidazolidinoriból az l-[2--[4-i(tieno[2,3-to][l,5]benzatiazepin~4-il)-l~piperazinil] -etil]-3-l butilH2~imidazolidinont. „() Op.: '104^107°. Kitermelés: 39 g, az elméleti hozam a3%-a. c) 25,1 g (0,1 mól) 4-klór-tieno[i2,3-'b][l,5]beiv zotiazepinből és 53,6 g (0,2 mól) l-[3-i(l-piperazini^-propi^-S-toutil^-imidazolidinonból az 1- 5 -[3-[4-(tieno[2,3-b][l,5]foenzotiazepin-4-i,l)-l-pi- ' perazinil]-propil]-3-butil-2-imidazolidinont, amelynek diszulfátja 233—235°-on olvad. A kiinduló anyagként szükséges l-[3-,(l-piperaziml)-propál]-3-t>util-i2-imidazolidinont a következőképpen állítjuk elő: d) 218 g (1 mól) l-[3~klórp,ropil]-3-butil-2--imidazolidinont 175 g (1,1 mól) 10Ó0 ml dietilketoriban oldott l-piperazimsanbonsav-etilészterrel 304 g (2,0 mól) káliumkarbonát hozzáadása mellett 24 óra hosszat forralunk visszafolyatás közben. Ezután a reakcióelegyet forrón szűrjük, a maradékot kétszer 300 ml kloroformmal felfőzzük és leszűrjük. Az egyesített szűrleteket vákuumban szárazra ^pároljuk és az olajos maradékot nagyvákuumban desztilláljuk. A tiszta l-[3-(4-etoxikarbonil-l-piperazinil)-propil]-3-ibutil-2-imidazolidinon 180—i210°-on forr 0,001 Torr nyomáson. n24D = 1,4946. e) 340 g (1 mól) l~[3^(4-etoxikarbonil-l-piper~ 55 azinil)-jpropil]-3-t)utilH2-imidazolidinont 300 g (5,35 mól) káliumhidiroxdd 1500 ml abszolút alkohollal alkotott oldatában forralunk 16 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett. A kivált csapadékot leszűrjük és forró alfco- 60 hollal mossuk. Az egyesített szűrleteket szárazra pároljuk. A kapott maradékot 1000 ml benzolban és 300 ml vízben felvesszük. A vizes fázist elkülönít- g5 lü 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 a
