159740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nagyfeszültségű egyenáramú energiahálőzatok megszakítására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VI. 02. (GA—1014) Franciaországi elsőbbségei: 1969. VI. 03. (69 18 170) (1. és 2. igénypontok); 1970. IV. 15. (70 13 557) (3—8. igénypontok) Közzététel napja: 1971. VII. 02. Megjelent: 1972. XI. 10. 159740 Nemzetközi osztályozás: H 02 j 1/00 ^^«SWUllÄBi^ Gratzrnüller Jean Louis mérnök, Neuilly sur Seine, Franciaország Eljárás és berendezés nagyfeszültségű egyenáramú energiahálózatok megszakítására 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés egyenáramú energiát szállító hálózatok megszakításához. Jól ismert tény, hogy az elektromos energia szállítása, különösen nagy távolságra, gazdaságosabb lenne nagyfeszültségű egyenáramú hálózaton, mint váltóáramú hálózaton. Az is jól ismert, hogy a váltakozóáramú hálózatoknál a teljesítményt és a feszültséget állandóan .változtatni kell, ami súlyos problémákat okoz, különösen a hálózatok összekapcsolásánál egy országon belül, vagy több szomszédos ország között. Az egyenáramú energiaszállítás lehetővé teszi számos ilyen probléma megoldását, lehetővé válik a földalatti kábel használata, megszűnnek az instabilitással és szinkronizálással kapcsolatos nehézségek, a gyengébb vonalakon fellépő veszteségek, megszűnik az adott feszültségű vezetékkel átvihető teljesítmény elméleti határa stb. Annak ellenére, hogy jelenleg már könnyen lehet egyenáramot váltakozó áramra átalakítani és viszont, a fent részletezett előnyöket még nem ,használják ki, mivel a nagyfeszültségű egyenáramú vezetékeknél az áram megszakítása problémákat okoz. Ezért van az, hogy az utóbbi években megvalósított egyenáramú távvezetékeknél, pl. annál, amelyik Franciaország és Anglia között húzódik, nem gondoskodtak megszakítási lehetőségről az egyenáramú részen, hanem csak a váltóáramú részen, transzformálás előtt vagy után. Az eddig megvalósított egyenáramú létesítmények csak közvetlen energiaszállítási kapcsolatokat jelen-5 tettek, nempedig szerteágazó hálózatokat, amelyeknél természetesen még sokkal bonyolultabbak a problémák a hálózat különböző ágainak egymásra hatása miatt. Másrészről az egyenáramú hálózatoknál a szi-10 getelések megfelelő kiválasztásának nagyobb a jelentősége, mint a váltóáramú hálózatoknál, mert ezen utóbbiak nincsenek kitéve a kifáradásnak és anélkül is méretezhetők, hogy ezt a tényezőt figyelembe vennék. Következésképpen 15 az egyenáramú hálózatoknál a túlfeszültségek korlátozása, különös tekintettel a megszakítási műveletből eredő túlfeszültségre, mindenképpen megoldandó, és az ilyen hálózatoknál történő megszakítás műszakilag megfelelő és gazdaságos 20 megoldását nehézzé teszi. Váltakozó áramú hálózatoknál a rövidzárási áram viszonylag nagy és az átvitt teljesítménytől függő állandósult értékét meredek felfutás-25 sal éri el. Jelentős értékű áram mellett is viszonylag könnyű a megszakítás az áramerősség periodikus nullaátmenetei miatt. Ezzel szemben egyenáramú hálózatoknál a rövidzarási áram viszonylag lassan éri el állandó;>0 sült értékét (lehetőség van ugyanis az áram út-159740
