159732. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N1-aciloxialkil-N2-(heterociklussal helyettesített)-alkilkarbonil-1,4-diazacikloalkán-vegyületek előállítására

159732 8 A találmány szerinti eljárással előállítható I általános képletű vegyületeket savas addíciós sókká, pl. hidrokloriddá, hidrobromiddá, hidro­jodiddá, nitráttá, foszfáttá, szulfáttá, acetáttá, oiitráhté, taptanátliíá, toktattá stib. alalkatftiatyuk. Az I általáaioistoépietű vegyülleitiek a gyulliadiás­gátló hatás mellett láz- és fájdalomcsökkentő hatással is rendelkeznek. Az I általános képletű vegyületek előállítására használt kiindulási anyagok közül az. V általános képletű vegyüle­tek ugyanilyen farmakológiai tulajdonságokat mutatnak. Az V általános képletű vegyületek azonban keserű ízűek, így nem alkalmasak orá­lis adagolásra használt gyógyászati készítmé­nyek, így porok;.; szemcsék, tabletták, elixirek, szirupok, emulziók stb. előállítására. A talál­mány szerinti, eljárással••; kiküszöböljük vagy Csökkentjük: az V általános képletű vegyületek­hez tartozó keserű ízt, anélkül azonban, hogy azok gyógyászati aktivitását csökkentenénk, ezt oly módon érjük el; hogy az V általános képletű vegyületek hidraxilcspgortját, acilcsoporttá ala­kítjuk. Az I általánas képletű vegyületek láz, fájda­lom és fájdalommal, lázzal, és/vagy duzzanattal járó gyulladásos .állapotok kezelésére alkalma­sak. Az I általános képletű vegyületeket az ismert módokon, a hagyományos adagolási egységekben adagolhatjuk abból a célból, hogy embereken és állatokon, gyulladájsgátló,.;láz- és fájdalomcsilla­pító hatást érjünk el. Így használhatjuk őket olyan gyógyászati készítmények alakjában, ame­lyek a hatóanyagot enterális, parenterális vagy helyi alkalmazásnak megfelelő szerves vagy szer­vetlen hordozóanyaggal összekeverve tartalmaz­zák. Orális alkalmazás céljára különösen előnyö­sek a porok, tabletták, kapszulák vagy folyadé­kok, így szuszpenziók, oldatok vagy emulziók. Ha tablettákat készítünk, használhatjuk a ha­gyományos kötő- és víyőanyagokat. A kötőanya­gok példáiként megemlíthetjük a glükózt, lak­tózt, gumiarábikumot, zselatint, mannitot, kemé­nyítőt, magnéziumtriszilikátot és talkumot. A viyőanyagek példái az alábbiak: gabonakemé­nyítő keratin, kollqidális sziliciumdioxid és bur­gonyakeményítő. Ha. folyadékok alakjában ad­juk be, a szokásos folyékony hordozóanyagokat alkalmazhatjuk. Az I általános képletű vegyületek gyógyászati­lag hatásos mennyisége vagy dózis egysége em­berek esetében széles határok között változhat, így kb. 6,5 mg és 1600 mg közé eshet vagy lehet ennél több is, pl. 3200:mg...A felső határt csak a kívánt hatás foka és gazdasági szempontok kor­látozzák. Orális alkalmazás céljára előnyösen 65—650 mg hatóanyagot tartalmazó egységeket használunk. Állatok esetében kísérleteink szerint az előnyös napi adag orális adagolás esetében 4 alkalommal kb. 65r^650 mg. Az adagot termé­szetesen a beteg korától és a kívánt gyógyászati hatás mértékétől függően változtathatjuk. A ta­lálmány szerinti eljárással előállítható vegyüle­tek adagolási egysége a készítmény súlyára szá­mítva kb. 5—95% hatóanyagot tartalmazhat, a fennmaradó rész a szokásos gyógyászatilag meg­felelő hordozóanyagokból áll. A gyógyászatilag megfelelő hordozóanyagon olyan, gyógyászati 5 hatással nem rendelkező anyagokat értünk, amelyeket a gyógyszerkészítésben hagyományo­san alkalmaznak, így töltőanyagokat, higító­anyagokiat, kötőlanyagpkat, ictsiúszitait.óanyag'Oik'at és oldószieirekiet. Temmésaetesen asz új ihatóainya-10 gokat alkalmazhatjuk önmagukban is, azaz hor­dozóanyagok nélkül. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 15 1; példa (1) 15,0 g 3-{4-J^-Mdrox!ietü)-pi(peraziin.-lr41]­-karbonilmetü-5-klór-benzotiazolin-2-on és 16,6 20 g trietUamin 330 cm3 száraz kloroformmal készí­tett oldatát 20 C-on tartjuk és keverés közben, 2 óra alatt: hozzácsepegtetjük 34,7 g palmitoil­klorid 60 cm3 száraz kloroformmal készített ol­datát. Az elegyet további 3 órán keresztül ke-25 verjük, majd a reakqió befejeződése után hozzá* adunk 100 cm3 10%-os vizes nátriumhidroxid­oldatot és 100 cm3 vizet. A kloroformos fázist elválasztjuk, vízzel háromszor mossuk, majd víz­mentes magnéziumszulfáton szárítjuk. Az oldó-30 szert ledesztilláljuk, és az így kapott maradékot benzol és benzin elegyéből átkristályosítjuk, így 14,5 g 3-[4-(2-palmitoiloxietil)-piperazin-l­-il] -karlboind!Lmö1il-.5-.Mór-ibenzotiaizolinH2-oint ka­punk színtelen lemezek alakjában 84—86 C° ol-35 vádásponttal. (2) 2,0 g 3-[4-(l2Hhio^oxipropiT)-(piiiperazin-l-il]­r -karbonilmetil-5-klór-benzotiazolin-2-on és 1,1 g trietilamin 20 cm3 száraz kloroformmal készí­tett oldatát keverés közben 15—20 C-on tartjuk. ,40 40 perc alatt hozzácsepegtetjük 5,9 g palmitoil­klorid 10 cm3 száraz kloroformmal készített ol­datát, és az elegyet további 4,5 órán keresztül keverjük. A reakció befejeződése után a reakció­elegyhez vizet adunk. A kloroformos fázist, el-45 választjuk, vizes nátriumkarbonát-oldattal há­romszor, majd egyszer vízzel mossuk és vízmen­tes magnéziumszulfáton szárítjuk. Az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot timföld oszlopon kromatografáljuk, futtatószerként etilacetátot 60 használva. Az elfolyó oldatot bepároljuk, így 0,9 g 3-[4-í(2Mpalmitexüoxipi^il)-pi|parazm-l-il]­-karbonilmetil-5-klór-benzotiazolin-2-ont ka­punk. Ezt benzin és benzol elegyéből átkristá­lyosítjuk, így színtelen port kapunk 94—95 C 55 olvadásponttal. (3) 5,0 g. i3-[4^'(!2r^idiioxietlil)Hptilpieria0iin^l-iil]­-karbonilmetil-5-klór-benzotiazolin-2-on és 3,89 g vízmentes káliumkarbonát 100 cm3 száraz klo­roformmal készített oldatát keverés közben 20— 60 23 C-on tartjuk, és 55 perc alatt cseppenként hozzáadjuk 17,1 g sztearoilklorid 20 cm3 száraz kloroformmal készített oldatát. Az elegyet ke­verjük hét órán keresztül, és a reakció befejező-65 dése után a kloroformos fázist elválasztjuk, víz-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom