159725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diaszpor-tartalmú bauxitok feltárására
159725 5 6 nagyobb a értéke mellett tárható fel. Így pl. az ipari gyakorlatban egy 250 g/l kausztikus Nia&O konemtrácilórjű wátóumaluiminátilúgiban 230 C°-on dáaszportairjfcallmú bauxit feldolgozásakor kb. 242 g/l AI2O3 oldaható, azaz a feltárás utáni mólviszony a lúgban kb. 1,7, míg böhmit-tartalmú bauxit feldolgozásakor a 250 g/l kausztikus Na2 0 koncentrációjú lúgban, 230 C° hőméteéMetíen kb. '274 g/l A12 0 3 oldható, azaz a feltárás utáni mólviszony ezesetben kb. 1,5 (a 2130 C° feltárási hőmériséktetan az oldhatóság mértéke szempontjából a hldrargillit a böhmittel azonosnak tekinthető). Azt mondhatjuk, hogy a 230 C° hőmérsékletű, kausztikus Na2 O=250 g/l, Al 2 0 3 =kb 242 g/l (oe = ikb. 1/7) összetételű oKdiat az ipari gyakorlat szempontjából diaszporra nézve telített, ugyanakkor a böhmit fázisra nézve a gyakorlati telítettség csak Al20 3 =kb 274,0 g/l, («=kb 1,5) értéknél következik be. (Az elméleti telítettség ennél nagyobb AI2O3 értéknek és kisebb a értéknek fellel meg;, de az ipariban ezt inem lahet elérni.) Fentiekből az következik, hogy a diaszporos bauxit 280 C° hőmérsékletű feltárás során nyert 250 g/l kausztikus Na2 0 koncentrációjú nátrtiumaluminátlúgban ugyanaezen a 230 C°-os hőmérsékleten még 274 — 242 = 32 g A12 0 3 oldódik literenként, ha ezt az A12 0 3 mennyiséget böhmit, vagy böhmit és hidrargillit fázisokat tartalmazó bauxittal juttatjuk a diaszporra nézve telített .nártiriaAniaflíuiminriiátliúiglba. A találmányunk szerinti eljárás ezt a lehetőségiét használja kd, a ké!t saakaazlból áliló folyamatos feltáró sor első szakaszának technológiai viszonyai ugyanis a diaszpor feltárásának felelnek meg, a második szakaszban pedig a böhmit feltárásának feltételei teljesülnek. A példaként említett 250 g/l kausztikus Na2 0 koncentrációjú nátriumaluminátlúgban a feltárnák előtt kb. 108 g/lí A1E03 ran oldva (a: éritéke a feltárás előtt kb 4). Ez azt jelenti, hogy a diaszporos bauxit feldolgozásakor a feltárási ciklus alatt kb. 242 — 103=139 g/l A120 3 oldódik be. Ha ezzel összevetjük az eljárásiunk szerinti második szakaszba beoldható 32 g/l AI2O3 értéket, azt mondhatjuk, hogy a diaszporos bau-32 xitbál ífeljtá/rt Al2 0 3 -inak imántegy —- • — X100 = 23%-át oldhatjuk be a második szakaszban. Ha a második szakaszban beoldható AI2O3 értéket (32 g/l) a mindkét szakaszban beoldható A12 0 3 32 értékéhez viszonyítjuk, alkkor— ' — X1Ö0 = 32-pli3i9 18,7'% latíiódilk. A feltárási folyamat gazdaságosságának egyik döntő tényezője, hogy a feltárási ciklus alatt a nátriumaluminátoldat egységnyi térfogatnyi mennyiségiébe ímeonyí Alg03 dkühia/tó be. A találmányunk szerinti eljárásnál a hagyományos egylépcsős eljáráshoz viszonyítva a beoldható AI2O3 mennyiség növelésének mértékében csökken a feltárási folyamait gőzfogyasatása, és — bár ennél kisebb mértékben, de — növekszik a felitáiró rendszier kapaicfilbálsa is. Ha gázfogyasztás konkrét értéke ia hagyományos egylépcsős eljárásnál 11,8 t gőz/t timföld, 5 eljárásunk esetében ez 1,6 t gőz/t timföld értékre csökken. Eljárásunkkal tehát 15—3%-os feltárási gőzfogyasztás csökkenést és jelentős mértékű feltáro-sor kapacitás növekedést lehet elérni, ha 0 10 diaszpor tartalmú bauxitok feldolgozása mellett böhmit, vagy böhmit és hidrargillit tartalmú bauxitokat is fel kell dolgozni és ez utóbbi bauxitok elkülönítetten állnak rendelkezésre. A fentiek alajpján a diaszpor tartialtoú (bauxitokat 15 feldolgozó üzemeknek kifejezetten előnyös böhmit, vagy böhmit és hidrargillit tartalmú bauxitokat is feldolgozni jelen eljárás szerint, mivel ebben az esetben a böhmit, vagy a böhmit és hidrargillit tartalmú Ibauxiltiok feltárását 20 lényegesen kisebb gőz-költség terheli és a feltáró berendezés fajlagos költsége is kisebb. Eljárásunk második szakaszának keverő egységébe azonban nemcsak böhmit, vagy böhmit és hidrargillit tartalmú bauxit táplálható be, 25 ezdk mellett tartalmazhat a bauxit dlasizport is. A második szakaszban azonban a diaszpor már nem táródik fel, így a második szakaszba már a böhmit és/vagy hidrargillit mellett maximum 10% diaszpor-tartalmú bauxitok betáplálása jö-30 bet szóba, ahol fiigyefembevéve a kétlépcsős feltárási eljárás igen kedvező gőzfelhasználását, a diaszpor okozta feltárási veszteségektől el lehet tekinteni. Az ipari gyakorlatban előfordul, hogy olyan 35 bauxitot kell feldolgozni, amely az alumíniumásványok közül főleg böhmitet, vagy böhmitet és hidrargillitet, de kisebb mennyiségben (1—5% A1B 0 3 ) idiaszporit ás tartalmaz. Az ilyen bauxitokat gyakran a böhmites feltárási technológiának 40 megfelelően dolgozzák fel. Pl. 230 C hőmérsékleten, kausztikus Na2 O=250—270 g/l, mólviszony =4 összetételű feltárólúggal végezve a feltárást, a, lúg és la bauxit arányát >ú@y ál'Mtjálk be a feltárandó zagyban, hogy a feltárás után a lúg 45 mólviszonya kb. 1,45—1,5 legyen és a zagyhoz meszet sem adagolnak. Az ilyen feltárási technológia mellett a bauxit diaszpor tartalma természetesen nem táródik fel és a vörösiszapba kerül. A kis diaszpor tartalmú bauxitokra a böh-50 imiiites feltárási technológia használata mégis célszerű lehet, mert csak a hidrargillit- és böhmittartalom kioldása ttényeglesen kisebb gőzfelíhasználással és autokláv kapacitással oldható meg, mintha a diaszpor tartalom kioldását is el kelle„ ne végezni. (Ha az előbbi példa szerint 230 C° hőmérsékleten a diaszpor tartalmát is fel szeretnénk tárni, a lúg és a bauxit arányát a feltárandó zagyban úgy kellene beállítani, hogy a feltárás utáni mólviszony kb. 1,7—1,8- legyen és a zagyhoz meszet is kellene adagolni. 60 63 Ha jelen kétlépcsős feltárási eljárásunk első és második feltárási szakaszába is ilyen kis diaszpor-tartalmú bauxit-nátriumaluminátlúg zagyot táplálunk be, az egylépcsős böhmites 3