159699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-imino-1,2,4-triazin-származékokelőállítására
3 159699 4 csoport, X előnyösen oxigénatomot, kénatomot vagy =ÍNR:Í csoportot jelent, ahol R;) jelentése előnyösen hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil-csoport, vagy 3—4 szénatomos alkenil-vagy alkinil-csoport. A (II) általános képletű kiindulási anyagok új vegyületek. A vegyületek egyszerű eljárással állíthatók elő úgy, hogy valamely (IV) általános képletű benzoilcianidot — ahol R és n jelentése a fent megadott — víz vagy alkoholok, pl. metanol, és adott esetben szervetlen savak, pl. salétromsav jelenlétében, 0—100 C°on (V) általános képletű hidrazin-származákkal — ahol R| és X jelentése a fent megadott, és Y2 hidrogénatomot vagy R 2 csoportot jelent — reagáltatunk, és adott esetben az Y2 és adott esetben R:! helyén hidrogénatomot hordozó benzoilcianil-hidrazon-származékot önmagában ismert módon, előnyösen semleges vagy savas közegben a szokásos alkilezőszerekkel reagáltatjuk. Ezt az eljárásmódot P 17 685 744 sz. NSZK szabadalmi bejelentésünk ismerteti. Az a) eljárásváltozatban oldószerként vizet vagy közömbös szerves oldószereket, előnyösen alkoholokat, pl. metanolt, etanolt vagy izopropanolt alkalmazhatunk. A hidrazon-származékok gyűrűzárását úgy végezzük, hogy a hidrazon-származékokat alkálifém-származékokkal reagáltatjuk. Alkálifémvegyületekként előnyösen alkálialkoholátokat, pl. nátrium- vagy kálium-metilátot vagy -etilátot alkalmazhatunk vízmentes alkoholban; a reakciót továbbá metanol alkoholos alkálihidroxidokkal, pl. metanolos vagy etanolos káliumhidroxiddal vagy nátriumhidroxiddal, vagy vizes alkálihidroxid-oldatokkal, pl. vizes nátrium-vagy káliumhidroxid-oldattal is végrehajthatjuk. A reakció hőmérséklete széles határok között változhat. Általában 0—110 C°-os hőmérséklettartományban, előnyösen 40—100 C°-on dolgozunk. A reakció során 1 mól kiindulási hidrazonszármazékhoz 1 mól, vagy kisebb mennyiségű alkálifémvegyületet adunk. . A reakcióelegyet szokásos módszerekkel dolgozhatjuk fel. Ha a reakcióban oldószerként alkoholt használunk, a végtermékek rendszerint kikristályosodnak. . A b) eljárásváltozatot a (B) reakcióegyenlet írja le. A b) eljárásváltozat első lépését az a) eljárásváltozatnál leírt módon hajthatjuk végre. A (III) általános képletben R, R,, X és n jelentése' a fent megadott. A b) eljárásváltozat második lépésében a közbenső termékeket szokásos módon alkilezzük. Az alkilezést ismert módon savmegkötőszerek, pl. alkálihidroxidok, így nátriumhidroxid, alkálikarbonátok, így káliumkarbonát, tercier aminők, így trietilamin és piridin, valamint oldószer, pl. víz, metanol vagy etanol jelenlétében, 0—100 C° közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Alkilezőszerként alkilhalogenideket, pl. metiljodidot, etiljodidot, metilbromidot vagy etilkloridot, vagy di-alkil-kénsavésztereket, pl. dimetilszulfátot alkalmazhatunk. A b) eljárásváltozat első és második lépését adott esetben egyidőben is végrehajthatjuk. 5 A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek erős herbicid hatással rendelkeznek, s ennek következtében gyomirtószerekként alkalmazhatók. Gyomnövényeken általánosságban mindazokat a növényeket értjük, amelyek 10 nem kívánatos helyen növekednek. Az (I) általános képletű vegyületek az alkalmazott mennyiségtől függően szelektív vagy teljes gyomirtó hatást fejtenek ki. A találmány szerint előállítható vegyületeket 15 pl. az alábbi növényeknél alkalmazhatjuk: kétszikűek, így mustár (Sinapis), zsázsa (Lepidium), ragadós galaj (Galium), tyúkhúr (Stellaria), kamilla (Matricaria), gombvirág (Galinsoga), libatop (Ghenopodium), csalán (Urtica), 20 aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), cukorrépa (Beta), murok (Daucus), zab (Phaseolus), burgonya (Solanum), kávé (Caffea); és egyszikűek, így komócsin (Phleum), perje (Poa), csenkesz (Festuca), aszályfű (Eleusine), muhar 25 (Setaria), kurta perje (Lolium), rozsnok (Bromus), kakaslábfű (Echinochloa), kukorica (Zea), rizs (Oryza), zab (Avena), árpa (Hordeum), búza (Triticum), köles (Panicum), cukornád (Saccharum). on A hatóanyagokat előnyösen szelektív gyomirtószerekként alkalmazzuk. A vegyületek gyapoton, babon és gabonaféléken, pl. búzán és kukoricán jó szelektivitást fejtenek ki. A vegyületek különösen jó hatást fejtenek ki a „. nehezen irtható Echinochloa pusztításában. A hatóanyagokat ismert módon, pl. hígítóanyagokkal, így folyékony oldószerekkel és/ /vagy szilárd hordozóanyagokkal, és adott esetben felületaktív anyagokkal, így emulgeéló-40 és/vagy diszpergálószerekkel elegyítve a szokásos készítményekké, pl. oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pépekké vagy granulákká alakíthatjuk. Ha hígítószerként vizet alkalmazunk, segédoldószerként pl. szerves oldó,5 szereket is felhasználhatunk. A folyékony oldószerek a következő anyagok lőhetnek: aromás vegyületek, pl. xilol és benzol, klórozott aromás vegyületek, pl. klórbenzol, paraffinok, pl. kőolajfrakciók, alkoholok, pl. metanol és butanol, erősen poláros oldószerek, pl. dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint víz. Szilárd hordozóanyagként természetes kőzetporokat, így kaolint, agyagot, talkumot és krétát, valamint szintetikus porkészítményeket, pl. nagydiszperzitású kovasavat és szilikátokat alkalmazhatunk. Az emulgeálószerek nem-ionos és anionos emulgeátorok, így polioxietilén-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, pl. alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és ariL szulfonátok, a diszpergálószerek pedig a következők lehetnek: lignin, szulfitszennylúg, metilcellulóz. A találmány szerint előállítható vegyületeket egyéb ismert hatóanyagokkal együtt is felhasz-65 nálhatjuk. 2
