159672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohány kezelésére
3 men 4 bízható) minőségellenőrzési módszereinél is javasoltak már pH-mérést. A füstelemzések során, így a dohányfüst pH-értékének meghatározásánál is, súly, áramlási ellenállás, nedvességtartalom stb. szempontjából gondosan kiválasztott cigarettákat vagy szivarokat bonyolult füstölő berendezésekben egzakt körülmények között kell elfüstölni, mielőtt a pH-mérés megtörténne. Ezek az ellenőrzési módszerek tehát időtrablók és nehézkesek, folyamatosan nem végezhetők el, ennélfogva az eljárás üzemi ellenőrzésre vagy szabályozásra alkalmatlanok. Meglepő módon azt találtuk, hogy a dohány csípősségének csökkentése, kesertelenítése és nikotinmentesítése valamely legalább vízgőzt tartalmazó kezelőközeg áramoltatása esetén a dohány kezelése után távozó kezelőközeg kondenzátumának lúgossági értékei szerint ellenőrizhető és szabályozíható. A könnyen illó, zavaró anyagok eltávolításának mértéke „alkalikus" vagy neutrális dohányoknál és ezáltal az úgynevezett „csípősség" intenzitásának foka az illető dohánynál a felhasznált kezelőközeg kondenzátumának lúgossági értékeiből „savakkal való titrálás"-sal pH-érték alapján stb. megállapítható. Ezek a mérések üzem közben, az eljárás foganatosítása során könnyen és gyorsan elvégezhetők. A pH-értékek meghatározása elektromos mérőberendezések felhasználása esetén könnyen folyamatosan is megvalósítható. ezzel jelentős racionalizálás, pl. a kezelőszemélyzet csökkentése érhető el. Azt találtuk, hogy a szivar- vagy pipadohány vagy főtömegében neutrális vagy lúgos kémhatású dohányok „csípősség"-énék csökkentése, „kesertelenítése" csak akkor vezet eredményre, hogyha a kezelt dohányból távozó gőzök kohdenzátumánák pH-értéke legalább 0,2 egységgel kisebb, mint, a dohány kezelésének kezdetén a doháinykezelés után távozó gőzkondenzátum pH-értéiké. A dohány kezelése után távozó gőzkondanzátum pH-értékének csökkentése a gőzölési idő és/vagy gőzőlési hőmérséklet beállításával, továbbá a dohányhoz hozzávezetett illékony, szerves savakkal, végül a felsorolt módszerek kombinációjával érhető el. A zavaró illékony anyagok, főként bázisok eltávolítása — amelyeknek gőznyomása, illetve forrpontja különböző — optimális hatásfokkal valósítható meg megemelt hőmérsékleten. 100 C°-on történő és hosszú ideig tartó kezelés azonban a dohánylevél szerkezetében, színében és az aromaanyagokban való csökkenés miatt stb. kedvezőtlen. Ha a kezelést 100 C°-on, vagy még ennél maigasabfo hőmérsékleten végzik, akkor jelentős hátrányokkal kell számolni. Másfelől az 50 és 90 C° közötti kezelési hőmérsékletek gazdaságossági szempontokból kedvezőtlenek, mivel ezáltal a kívánt hatás eléréséhez szükséges idő lényegesen meghosszabbodik. Azt találtuk, hogy különösen kedvező eredményeket lehet elérni gazdaságossági szempontból és főként nikotkiimentesítés szempontjából, ha az eljárást változó hőmérsékleti érté-5 kéken foganatosítjuk, emellett az ammónia adagolását főként alacsony, ennek eltávolítását pedig megemelt, 100 C°-ig terjedő hőmérsékleten végezzük. ió A kezelőközeg hőmérsékletének beállítása különösen célszerű módon valósítható meg a dohány kezelésére szolgáló' edény nyomásértékeinék változtatásával, ha az edényt szeleppel ellátott vákuumberendezéssel kapcsoljuk- össze. Íj, Különösein jó eredményeket értünk el, ha a nyomást az edény egyik oldalán 120 torr-tól kezdődő minimális értékektől 700 torr nyomásig terjedő maximális értékek között változtatjuk, és ha a szelepet a vákuumvezeték pe-2Q riódikus nyitása és zárása céljából mindenkor 5—10 percig zárva és mindenkor 10—20 percig nyitva tartjuk. Kedvezőnek bizonyult az is, ha a kezelőközeg áramlási irányát a kezelés köziben többször megváltoztatjuk. y„ A kísérletek alapján megállapítható volt az is, hogy a rövid ideig tartó periodikus kezelési hőm érésklet emelés — amely a dohány szerkezete, színe és aromtartalma szempontjából egyébként kedvező és viszonylag alacsony kezelési hőmérsékletnek felel meg — az elérhető, nikotinhozamot lényegesein növeli. Kedvező nükotinhozam érhető el akkor is egyidejűleg ammónia megtakarításával, ha az ammónia hozzáadását, főként alacsony hőmérsékleten vé. t gezzük, majd a hőmérséklet megemelése közben megszakítjuk. Rövid idő lefolyása alatt az ismert eljáráshoz képest többszörös mennyiségű nikotinhozam érhető el, ha a vízigőz-ammóniaJ keverékkel olyan 40 hosszú ideig kezeljük a dohányt, míg a dohány kezelése után távozó gőzkondenzáturn pH-értéke 10,5 és 11,7 között lesz, majd a továbbiakban tiszta vízgőzzel folytatjük a kezelést míg a dohánykezelés után távozó gőzkon, denzátum pH-értéke 0,,2-vel kisebb, mint a kezelés kezdetén meghatározott pH-érték. A következőkben kiviteli példák kapcsán a találmány szerinti eljárás foganatosítási módjait ismertetjük. 1. példa: 100 kg dohányt nikotinmentesítés céljából egy kezelésre alkalmas berendezésben előkészítjük és a dohány felett tob. 5 percig 60 C hőmérsékletű telített vízgőzt áramoltatunk. A dohány kezelése után távozó vízgőz egy részét kondenzáljuk, majd a kondenzátum pH-értékét megmérjük. Hasonlóképpen 10 ml kondenzátumot 0,1 n kánsavval titrálunk, hogy a kezeletlen dohányban levő illékony bázisok mennyiségét, illetve jellemző értékeit meghatározzuk. Ezután a vízgőzhöz ammóniagázt keverünk, ti5 míg a dohány kezelése után távozó gőzkonden-2