159662. lajstromszámú szabadalom • Tasak kaparék gyüjtő eljárás és műszer a Trichomonasok gyors kimutatására bika tasak kaparékából
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XII. 29. (SU—502) Közzététel napja: 1971. VI. 04. Megjelent: 1972. IX. 30. 159662 Nemzetközi osztályozás: A 61 b 17 32 "f ^ Mnrflár Dr. Mészáros István állatorvos, 40%, Gödöllő, Dr. Sutka Pál állatorvos, 60%, Budapest Tasak kaparék gyűjtő eljárás és műszer a Trichomonasok gyors kimutatására bika tasak kaparékából 1 A találmány könnyen sterilizálható tasak kaparék gyűjtő műszer és gyors vizsgálati eljárás a Trichomonasok kimutatására bika tasak kaparékából, mely alkalmas magas diagnosztikai értékű vizsgálati anyag vételére, széleskörű 5 szűrővizsgálatok elvégzésére a Trichomonas fertőzöttségnek helyszínen, vagy 24 órán belül történő kimutatására. A nemzetközi irodalomban és gyakorlatban io bikák Trichomonas fertőzöttségének kimutatására 3 legelterjedtebb diagnosztikai eljárás ismeretes. Az első az ún. klasszikus tasaköblítéses eljárás, amikor a célra közömbös vegyhatású 15 élettani konyhasó oldatot, vagy előre készített öblítő folyadékot használnak; melyből centrifugális után táptalajra oltanak. Hazánkban a 19/19Ö9 F. M. sz. utasításban foglalt tasaköblítéses eljárást alkalmazzák, ami- 20 kor is 30—40 ml Manninger-féle levessel öblítik ki a tasakot. Ezt az öblítő folyadékot felküldik az Állategészségügyi Intézetbe, ahol leoentrifugálják és speciális táptalajra oltanak le belőle. A táptalajt 10 napig incubálják +37 C°- 25 on. Ez idő alatt 3—4-szer mikroszkopikusan. vizsgálják a Trichomonasok jelenlétének megállapítására. Az előző eljárást jelenleg is a legtöbb európai országban alkalmazzák. 30 2 Az Egyesült Államokban, Délamerika egyes országaiban a második eljárást alkalmazzák, amikor is pipetta vagy katéter segítségével a tasak boltíve tájáról váladékot vesznek, melyet szintén táptalajra oltanak, és vizsgálják hasonló módon,;; mint a fenti eljárás folyamán. (Lásd: Wittherspoon, D. M. and Walker, D. J. Modern vet. Praktice 47/1966. 50—53.) A harmadik eljárást a Szovjetunióban alkalmazzák, amikor is a Korcsak által szerkesztett műszer segítségével [lásd: AVANESZOV R. A. PJÄSZIK A. H, ViETERINARIJA 1968. (8.) 88.] tasak kaparékot vesznek, melyet 4—6 ml élettani konyhasó oldatában mossák le a műszerről és szintén táptalajra oltanak, s hasonló módon, mint a .fenti két eljárás folyamán tenyésztéssel vizsgálnak. [Lásd: Oszetrov A. A. and Zsadovec K. Y. Veterinarija 1988. (6) 78— 81-] Az említett első és második eljárásoknál a gyakorlatban nem egyszer előfordul, hogy csak többszöri ismételt vizsgálat után, hosszabb idő elteltével, sikerült a fertőződöttséget kimutatni. Ennek oka részben a tasak nyálkahártyájának anatómiai felépítése (nagy-számú ránc), részben a csekély számban jelenlevő véglényeknek a ráncok mélyén történő meghúzódása. Azonkívül a tasaköblMés folyamán úgy a hugy utakból, mint a tasaknyílás területéről igen sok 1596&2
