159657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-aminoalkil-1,3-dihidro-1,4-benzodiazepin-2-on származékok előállítására
21 159657 22 -indol-2-karbonsav-etilésztert kapunk." Etanolos átkristályosítás után 172-^172,5 C°-on olvadó tiszta terméket kapunk. Elemzés C 17!H 15 OäNCl képletre: Számított %: C = 67,89 N = 4,66 Cl = 11,79 Talált %: 68,10 4,67 11,71 82 g 5-klór-3nfenil-indol-2-karbonsav-etiléazter és 1,2 liter 2,7%-os etanolos káliumhidroxid-oldat elegyét 2 órán át visszafolyatás körben forraljuk. Az etanolt lepároljuk, és a maradékot 300 ml vízben oldjuk. Az oldatot hűtés közben tömény sósavoldattal megsavanyítjuk. A képződött csapadékot leszűrjük, vízzel gondosan mossuk és szárítjuk. 72 g 5-klór-3--fenil~indol-2-karbonsavat kapun'k, op.: 227— 22i8 C°. Az olvadáspont benzolos átkristályosítás után 231 C°-ra emelkedik. 60 g 3-fenil-5-klór-índol-n2-karl bonsav, 1,2 liter vízmentes benzol és 150 g tionilklorid elegyét 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakció lezajlása után az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Csaknem kvantitatív hozammal 64,2 g 3-fenil-5-klór-indok2-karbonsavkloridot kapunk. 64,2 g 3-fenil-5-klór-indol-2-karbonsav, klorid 1,5 liter száraz éterrel készített, oldatába jéghűtés közben ammóniagázt vezetünk, és az elegyet 1 órán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet betöményítjük, a csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. 58 g 3-íenil-5-klór-. -indol-2-karboxamidot kapunk, op.: 217—219 C°. 9,0 g 3Hfenil-5-klár-indol-.2-karboxamid és 44y 5 g foszforoxiklorid elegyét 15' percig visszafolyatás közben forraljuk. A jéghideg reakcióelegyet szűrjük, a csapadékot jeges vízzel mossuk és szárítjuk. 7 g 5-klór-3-fenil-indol-2-kaibonitrilt kapunk, op.: 212;—214 C°. A szűrletet jeges vízbe öntjük, a kivált csapadékot szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. További 1,1 g 5-klór-3-fenil-indol-2-kar'bonitrilt kapunk, op.: 200—200,5 C°. 9. példa: Az 5. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy az a) lépésben 5--iklór-3-i(o-fluorfenil)-indol-2-ikarbonitril és ß-N,N-dietilamino-etiIklorid helyett 5-klór-3-fenil-indol-2-karbonitrilből és /?-N,N-dimetilamino-etilkloridból indulunk ki. 7-!klór-l-(2'-dimetilamino-etil)-5-f enil-d ,3-dihidro- 2H-1 ,4-benzodiaaepin-2-on-t kapunk. H'a az 5. példa a) lépésében 5-klór-3-(o«fluorfenil)-indol-J 2-karbonitril és /JnNyN-dietilamino-etilklorid helyett 5-klár-3^fenil-indol-2-karbonitrilből és y^N,N-dimetilamino-propilkloridból indulunk ki, 7-klór-l-(3'-dimetilamino-propil)-5--fenil-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiazepin-2-on-t kapunk. Ha az 5. példa a) lépésében 5-klór-3-(o-fluorfeml)-indol-2-karbonitril és /3-N,N-dietilamino-etilklorid helyett 5-klór-3-fenil-indol-2-karbonitrilből és /?-N,N-dimetilamino-a-metil-etilkloridból indulunk ki, 7-klór-l-benzodiazepin-2--on-t kapunk. 10. példa: Az 5. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy az a) lépésben 5--klór-3-{o-fluorfenil)-indol-2-karbonitril és ß-N,N-dietilamino-etdlklorid helyett 5-klór-3-fenil-indol-2-karbonitrilből és /?-pirrolidino-etilkloridból indulunk ki, és a c) lépésben etanolos sósavoldat helyett metanolos maleinsavoldatot alkalmazunk. 7-klór-5-fenil-l-(2'-pirrolidino-etil)-l ,3-dihidro-2H-l ,4-benzodiazepin-2-on-maleátot kapunk. Ha az 5. példa a) lépésében 5-klór-3-(o-fluorfenil)-dndol-2-karbonitril és ^-N,N-dimetilamino-etilklorid helyett 5-klór-3-fenil-indol-2-karbonitrilből és /J-piperidinoetilkloridból indulunk ki, és a c) lépésben etanolos sósavoldat helyett etanolos maleinsavoldatot alkalmazunk, 7-klór-5^fenil-l -(2, -piperidino-etil)-l ,3-dihidro-2H-1,4--benzodiazepin-2-on-maleátot kapunk. Ha az 5. példa a) lépésében 5-klór-3-(o-fluorfenil)-indol-2-karbonitril és ^-Nj'N-dietilamino-etilklorid helyett 5-klór-3-fenil-indol-r2-karbonitrilből és jS-morfolino-etilklorid'ból indulunk ki, és a c) lépésben etanolos sósavoldat helyett etanolos maleinsavoldatot alkalmazunk, 7-klór-l-(2'-morfolino-etil)-5-fenil-l,3-idihidro-2,H-l,4--benzodiazepin-2-on-malieátot kapunk. 11. példa: 10 g l-<2'-dietilamino-etil)-3-(ó-fluorfenil)-5--klór-indol-2-karboxamid 20 ml toluollal készített szuszpenziójához 7,9 g foszforoxikloridot adunk. Az elegyet 3 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk. Lehűtés után a reakcióelegyet 20 ml jeges vízbe öntjük, a kivált csapadékot szűréssel összegyűjtjük, vízzel mossuk és szárítjuk. 10 g 155—170 C°-on olvadó szilárd terméket kapunk. Izopropanolos átkristályosítás után 18i3—190 C°-on olvadó színtelen prizmás kristályokat kapunk. A kapott 1.5 g terméket metanolos ammóniával kezeljük. Olajos termékként 1,3 g 5-klór-4-(2'~dietilamino-metil)-3-(o-fluorfenil)-indol-2-karbonit:rilt kapunk. A terméket az 5. példa a) lépésében kapott termék infravörös spektrumával összehasonlítva' azonosítjuk. Az 5. példa b) lépése szerinti redukció, és a 3. példában leírt oxidáció után 7-klór-lH(2'-dietilamino-etil)^5-(o-fluorfenil)-1,3-dihidro-42H-l ,4-benzod: iazepin~2-on-dihidrokloridot kapunk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 11
