159635. lajstromszámú szabadalom • Csőelzáró szerkezet
159635 3 4 valósítanak meg tökéletes zárást, ami például a láhszelep esetében a szivattyú indításának bizonytalanságát eredményezi. Sok esetben — például darabos anyagokat tartalmazó szennyvizeknél •— pedig az ismert automatikus szelepek nem működnek kielégítően. Jó elzárást szolgáltat az olyan biztonsági szelep, amelynél meg nem engedett mértékű nyomásnövekedés esetén valamely térségben levő közeg egy, a határértéket képviselő nyomású közeget tartalmazó tömlőt összenyom és ezzel egy csőesohk peremén kivezető utat talál. Ez a biztonsági szelep azonban egyéb esőzárakat helyettesítő zárószerkezetként nem alkalmazható. A főképpen nagyobb méretű csöveknél alkalmazott különleges zárak, mint például gömbzár, pillangózár, hanangszelap, stb. igen költséges szerkezetek, melyek gyakran egyedi gyártást igényelnek, súlyuknál és méretüknél fogva elhelyezésük is gondot okoz, javításuk hosszadalmas, és nehézkes, működtetésükhöz pedig gépierő szükséges. Rövid időközökben ismétlődő nyitási-zárási igény kielégítésére nem alkalmasak. Ismeretes legújabban olyan csőelzáró is, amelynek középső szakaszán a cső két, lapos téglalap szelvényre oszlik meg, s ezeknek külső határlapját egy-egy vízzáró módon, illesztett membrán alkotja. E membránok a téglalap-szelvényű szakaszokhoz csatlakoztatott, zárt csőcsonkokban nyernek elhelyezést. A membránok és a csőesonkök által határolt teret a csőben uralkodó nyomásnál nagyobb nyomás alá helyezve (pl. folyadék benyomatásával) a flexibilis membránok kidudorodnak és rányomódva a téglalapszelvényű szakaszok közepén az ellenkező oldalon kialakított orrvonalra, lezárják az átfolyási szelvényt. Ez a megoldás kielégíti a gyors, gyakori zárás igényét. Hátránya azonban, hogy alkalmazási területe a kis átmérőkre korlátozódik. Nagy átmérők esetén ugyanis még több ágra bontással sem alakítható ki az eredeti átfolyási szelvényt akárcsak megközelítő méretű lapos téglalap összkeresztmetszet. A jelen találmány az ismertetett hagyományos zárószerkezetek hátrányait küszöböli ki, és előnyeit egyesíti, biztonságosan valósítja meg bármely átmérőjű, tetszés szerinti közeget szállító csővezeték -fojtását, illetve zárását, szinte bármely igény szerinti gyakorisággal és sebességgel. A találmány elvi alapja az, hogy valamely csővezetékben Pj nyomással áramló közeg mozgását a szükséges elzárása helyen P2 > Pi nyomású folyadék, gáz, vagy egyéb alkalmas közegnek az áramlási térbe való bejutásával fojtjuk, illetve zárjuk el, nyitását pedig a bejuttatott közeg P2 nyomásának csökkenése esetéji maga a csővezetékiben levő P! nyomású folyadék végzi el; az áramló és a nagyobb nyomású záróközeg keveredésének és a csővezetékbe való jutásának megakadályozása céljából megfelelő anyagú (gumi, műanyag, stb.) térelhatárolóról gondoskodunk közöttük. Szemben a hagyományos módszerekkel, a találmány szerinti megoldásnak lényeges, új momentuma az, hogy hiányzik a hagyományos zárak merev áramlászáró szerkezete — mint például a csapforgó, vagy a szeleptányér — s helyébe a záróközeg benyomulása következtében térfogatát változtató, képlékeny záróelem lép. Fentiek alapján a találmány szerinti csőelzáró szerkezet legegyszerűbb fajtájának lényege az, hogy egészben vagy részben rugalmas anyagú, pl. gumiból vagy rugalmas műanyagból készült falú, nyitó helyzetben a csőben áramló közegnyomásánál kisebb, záró helyzetiben ennél nagyobb nyomású közeget tartalmazó, záráskor a csőszelvénybe bemélyedő, a csőtengellyel párhuzamos felületen és/vagy élben záródó egy (pl. gyűrűs kialakítású) vagy több (pl. gyűrűcikk vagy hengercikk alakú) kamrája van. Az ismertetett csőelzáró készülék egyik változata a csőszelvényfoe bemélyedő kamra falának megtámasztására szolgáló, egyik, vagy mindegyik oldalán, nyitott állapotban a csőben áramló közegnek átfolyási szelvényt biztosító, záró helyzetiben a bemélyedő kamra nyomása hatására előforduló (pl. pillangózárszerű), vagy elmozduló (pl. damilhálós) elemmel van felszerelve. A találmány szerinti készülék másik változatának az a lényege, hogy a csőszelvéhybe bemélyedő kamra falának megtámasztására egyik vagy mindegyik oldalán a szerkezetbe szilárdan beépített nyitott állapotban a csőiben áramló közegnek átfolyási szelvényt biztosító pl. nyílásokkal ellátott falú támasztószerve van. A csőelzáró készülék utóbbi alakjának kiegészített változata abban áll, hogy a támasztószerv átfolyási szelvény részeinek (pl. nyílásainak) záró állapotban a folyamatos megtámasztás érdekében a csőszelvényfoe bemélyedő kamra nyomása következtében beforduló, vagy rányomuló egy, vagy több fedőeleme van. Végül a találmány szerinti csőelzáró szerkezetek bármelyikéből összetetten kialakított csőelzáró szerkezetnek az a lényege, hogy egy nagyobb átmérőjű szerkezetben tölbb kisebb átmérőjű szerkezet párhuzamosan kapcsolva van beépítve. Alábbiakban — a mellékelt ábrákra való hivatkozással — rátérünk a találmány szerinti csőelzáró szerkezet néhány példaképpeni kiviteli alakjának ismertetésére. Az 1.. ábra szerintii csőelzáró szerkezetnél a 2 köpenybe benyúló 4 csővógekre rugalmas (pl. gumi stb.) térelhatároló 5 cső van felerősítve. Ha az 1 kamrába a 3 csőiasonkon át a csővezeték belsejében uralkodó nyomásnál nagyobb nyomású közeget — célszerűen folyadékot, gázt — juttatunk, az 1 kamra belső falát alkotó rugalmas 5 cső egyre inkább összenyomódik és 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
