159602. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség egyenközű tartományonként vett átlagértékének mintavételes megközelítésére

159602 6 vencia egykettedénél nagyobb frekvenciájú komponenseket nem tartalmaz. Az ismertetett nehézségek, korlátok miatt e módszert csak igen ritkán alkalmazzák. A találmány alapja az a felismerés, hogy az átlagérték mintavételes megközelítése maga­sabb rendben érhető öl, ha a tartományonkénti mintavételek számát ugyan nem szaporítjuk, de a mintavétel időbeni elhelyezkedését az idő­tartományon belül véletlenszerűen jelöljük ki, miáltal egyrészt a minták értéke magasabb rendben tart az átlagértékhez, mint az egyen­közűen vett mintáknak az adott tartomány tényleges átlagértékéhez viszonyított arányá­nak statisztikai átlaga, másrészt a címléptetés­sel korrelációs kapcsolatban levő zavaró meny­nyiségekből eredő rendszerhiba is elmarad, az azokból eredő véletlen hiba hatása pedig lé­nyegesen csökken. Ehhez az szükséges, hogy a mintavételt vé­letlenszerű jel becsatolásával vezéreljük, de egyben megoldjuk azt is, hogy az ennek követ­keztében már a mérés holtideje alatt érkező címléptető impulzust a holtidő végéig tároljuk és csak azután adjuk a címregiszterbe. Ezzel a megoldással az ismert — de eddig más jellegű feladatokra hasznosított — feszült­ség-digitál átalakítók felhasználási tartománya kibővíthető olyan feladatokra, melyek elvégzé­sére eddig csak különleges, bonyolultabb átla­goló átalakítás elrendezések segítségével volt lehetőség. A találmány lényege tehát, hogy a címlép­tető rendszer jeleit, melyek a címregiszter meg­felelő időben történő léptetésével a csatornák időbeni szélességét jelölik ki, a címregiszter be­menete előtt tárolóelemre vezetjük, és kapu segítségével eldöntjük, hogy a címléptetés meg­történhet-e, vagy pedig éppen még egy, az előbbi csatornába tartozó mérés feldolgozása folyik. Ez utóbbi esetiben a csatornaléptető im­pulzust tároljuk a megkezdett mérés befejezé­séig és csak ezután léptetjük a címregisztert. A találmányunk tárgya tehát kapcsolási el­rendezés időfüggvénnyel arányos villamos mennyiség egyenközü tartományként vett át­lagértékének mintavételes megközelítésére, melyben a villamos mennyiség jelforrására láncban 14 mintavevő, 5 feszültség-digit át­alakító és kimenetével 13 memória jelbemene­tére kötött aritmetikai 11 regiszter csatlakozik, míg a 13 memória címkijelölő bemenetére 1 időalapgenerátorral és csatornaszélesség-kijelö­lő 2 kapurendszerrel láncba kapcsolt 8 címre­giszter kimenete van kötve és a kapcsolási el­rendezés rendelkezik T2 vezérlő egységgel, melynek egyik bemenetére a csatornaszélesség­kijelölő 2 kapurendszer kimenete van kötve, míg a 12 vezérlő egység egy-egy kimenete a 13 memória további bemenetére, illetve az aritmetikai 11 regiszter egy bemenetére csat­lakozik. A találmány abban van, hogy a kapcsolási elrendezés rendelkezik olyan 17 címléptetés­vezérlő egységgel, mely 4 ÉS-kaput, kétstabil állapotú 3 tároló elemet 6 formáló fokozatot és 5 7 késleltető fokozatot tartalmaz, s a kétstabil állapotú 3 tároló elem egy-egy bemenetére a csatornaszélesség kijelölő 2 kapurendszer, illet­ve a 7 késleltető fokozat kimenete van. kötve, a kétstabil állapotú 3 tároló elem kimenete pf-10 dig a 4 ÉS-kapu egyik bemenetére van kötve, a 4 ÉS-kapu másik bemenetére az 5 feszült­ség-digit átalakító egy kimenete van kötve, a 4 ÉS-kapu kimenete pedig a 7 késleltető foko­zat bemenetére csatlakozik, a 6 formáló főkor i5 zat kimenete a 8 címregiszter egy bemenetére van kötve, továbbá a 6 formáló fokozat beme­nete a 4 ÉS-kapu kimenetére van kötve. Más kialakítás mellett, hogy a 6 formáló fo­kozat bemenete nem a 4 ÉS-kapu kimenetére 20 van kötve, hanem a 7 késleltető fokozat kime­netére. A találmánynak az előző rendszerbe való il­lesztését ä 3. ábra mutatja. A mérendő fe­szültség feldolgozása az előbbihez hasonlóan 25 történik, különbség, hogy a 14 mintavevő M bemenete nincs fixen a csatoi-naszélesség-kije­lölő 2 kapurendszer kimenetére kötve, hanem önálló bemenetet képez, melyre tetszőleges, időben statisztikus mintavevő jeleket is adha-30 tunk. Természetesen, mikor erre nincs szükség, mintavevő jelként továbbra is felhasználhatjuk a csatornaszélesség-kijelölő 2 kapurendszer ki­menetét. A statisztikus mintavételre lehetőséget ad és az elrendezés újdonságát jelenti a csa-35 tornaszélesség-kijelölő kapurendszer és a 8 címregiszter közé illeszkedő, és a 5 feszültség­digit átalakító által vezérélt 17 címléptetés-ve­zérlő egység. A további, 4. és 5. ábrákon e 17 címléptetés 40 vezérlő egységet részletezzük. A találmány szerinti megoldás leírása a 4. ábra alapján: Az ismert 1 időalap-generátor és az ismert csatornaszélesség-kijelölő 2 kapurendszer kime-45 netét egy, a mérés kezdetekor T törlőbemene­tén keresztül alapállapotiba, „0"4)a helyezett két stabil állapotú 3 tárolóelemre visszük. A 3 tárolóelem „l"-es állapotába billen és a bille­nés ténye által tárolt információ • kijelöl egy 4 50 ÉS-kaput. A 4 ÉS-kapu kimenetén a billenés csak akkor jelentkezhet, ha az ismert 5 fe­szültség-digitál átalakító azt jelezte, hogy in­formáció feldolgozás nincs folyamatban, vagyis nincs holtidő. 55 Ha feldolgozás volt folyamatban, úgy az 5 feszültség-digitál átalakító megfelelő kimenete a 4 ÉS-kaput zárva tartja. A feldolgozás befe­jezésének pillanatát az 5 feszültség-digitál át-50 alakító jelzi a 4 ÉS kapunak, azt nyitja, és an­nak kimenete egy 6 formáló fokozaton keresz­tül kiadja a cíniléptető jelet az ismert 8 cím­regiszternek, ugyanakkor egy 7 késleltető fo-­kozaton keresztül alapállapotába, „0"-ba bil-65 lenti a 3 tárolóelemet. (4. ábra). 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom