159567. lajstromszámú szabadalom • Befúvatókészülék
7 159567 8 zárnak és a 6 visszacsapószelep nyit. A tömlő 1 vékonyabb rugalmas része kitágul és az öszszenyomás következtében létrejövő tömlőtérfogat-csökkenést, és következésképpen a nyomásnövekedést kiegyenlíti, azonban az 1 rugalmas rész rugalmassága kismértékű túlnyomások mellett nem elegendő ahhoz, hogy ezeket a ., túlnyomásokat kiegyenlítse. A tömlő összenyomása következésképpen gyors nyomásnövekedést hoz létre a tömlőben, mégpedig olyan értékre növekszik a nyomás (pl. 30—60 cmH20 túlnyomások), amint azt normális feltételek között a belélegeztetés biztosítása megköveteli. A tömlőben fellépő nagyobb túlnyomások esetén, amit pl. a beteg légútjaiban levő akadályok, vagy az oxigén, vagy narkotizáló gáz fölös mennyiségben való hozzávezetése idézhet elő, a tömlő il vékonyabb rugalmas része nagyobb mértékben képes kitágulni, mint a másik rész. Mihelyt a túlnyomás a tömlőben meghatározott értéket elért, amely normál körülmények között a betegre még nem káros, az 1 vékonyabb rugalmas rész oly mértékben kitágul, hogy az az erő, amely a tömlőben a nyomás további növekedését idézné elő, közvetlenül az 1 vékonyabb rugalmas rész legalább egy megfelelő kitágulása révén egyenlítődik ki. Ily módon a túlnyomás a tömlőben ezt a kritikus értéket nem haladhatja meg. A szaggatott 11 vonal az 1. ábrán az 1 vékonyabb rugalmas rész egy olyan lehetséges formájának a kialakulását mutatja, amelynél az említett határnyomás a tömlőben fellép. Az S nyíl azt mutatja, hogyan tud ez a rész járulékosan kitágulni, mégpedig nyomásfokozás nélkül, ha pl. narkotizáló gáz-többletmennyiséget vezetünk a tömlőbe. A 2. és 3. ábrák a találmány szerinti megoldás alkalmazását kettősfalú tömlőn szemléltetik, amely kettősfalú tömlőnek külső burokként kiképzett külső 1 vékonyabb rugalmas része van, amely a tágulni képes belső betétként kiképzett 2 vastagabb rész körül helyezkedik el. Ebben az esetben az 1 külső réteg, amely gázzáró rugalmas anyagból, pl. gumiból áll, képezi a nyomáskorlátozó szervet. Az 1 külső réteg 1' redőkkel lehet ellátva; a bemutatott kiviteli változatnál négy ilyen redő van kialakítva. A tömlő a 3 bevezetőnyílást körülvevő 3' belépő-csatlakozócsonkkal és a 4 kivezet őnyílást körülvevő 4' kilépő-csatlakozócsonkkal van ellátva, és a külső réteg ezekkél a csatlakozócsonkokkal tömítettem van összekapcsolva. A 3' belépő-csatlakozócsonkban az 5 visszacsapószelep van beépítve, amely a gáznak csak egy helyen való belépését teszi lehetővé a tömlőbe, míg a 4' kilépő-csatlakozócsonk a 6 visszacsapószeleppel van ellátva, és a gáznak csak a tömlőből való eltávozását teszi lehetővé. A 4' kilépő-csatlakozócsonk közvetlenül, vagy egy vázvezetéken át megfelelő, nem ábrázolt lélegeztető maszkkal vagy hasonló szerkezettel van összekapcsolva. A megkívánt nyomáskorlátozás biztosítása céljából a 2 betét 7 csatornáklkai van ellátva, amelyek a tömlő ß belső terét a betét és a külső burok közötti 9 külső térrel összekötik. 5 Megfelelő kiviteli forma esetében a betét alakja lényegében ellipszoid, mlimellett a 7 csatornák a betét csúcspontjainak a közelében vannak kialakítva. Amint a 4. ábra mutatja, a készülék, amely a találmány szerinti kettősfalú . tömlővel van felszerelve, a következőképpen működik: a szerkezet üzemtoehelyezéséhez a 4' kilépőcsatlakozócsonkot lélegeztető maszkkal kötjük össze, amely a beteg szájára és orrára van rá-15 nyomva. A mesterséges lélegeztetés a tömlő összenyomásával veszi kezdetét (ezt a műveletet az F nyíl szemlélteti), miáltal a 8 belső térben levő gáz a 6 visszacsapószelepen, a 4' kilépő^csatlakozócsoinkon és a lélegeztető maszkon 20 át a -beteg légú'tjaiba nyomul. Mihelyt kielégítő mennyiségű gázt nyomtunk a beteg tüdejébe, a kezelő személy a tömlőre gyakorolt nyomást megszünteti, a tömlő a 2 betét formavisszaállító ereje hatására visszanyeri eredeti alakját, és ezáltal az 5 beb oesátószel epén át a tömlő friss gázt szív be. A tömlő összenyomásakor a 8 belső térben levő gáz nemcsak a 6 visszacsapószelepen, hanem a 7 csatornákon át is áramlik. Ily módon „n a tér belsejében uralkodó nyomás a 2 betét és az 1 külső réteg közötti 9 térre is átadódik. Nem szükséges, hogy az 1 külső burok a betét körül mindenütt lazán feküdjék; a külső réteg laza elrendezése csupán bizonyos zónákban is kielégítő lőhet, míg a külső réteg többi zónái a. betétté1 ! pl. a betétre való ragasztás útján össze lehetnek kötve. Ebben az esetben a külső rétegnek a betéttel összekötött zónái előnyösen a tömlőnek azokban a tartományaiban alakítandók ki, amelyeket a szerkezet normális használata során a kezelő személy összenyom. Az 1'. redők az 1 külső rétegben a viszonylag kisebb, a szerkezetben fellépő túlnyomások 45 jelzésére szolgálhatnak, mimellett a jelzés a redők csíkozásával történik. Mégsem kielégítő azonban a jelzőszerveket az 1' redők formájában kialakítani, mivel az a legmagasabb túlnyomás, amely így kimutatható, általában túl kicsi, és mert az ilyen jellegű jelzés az 1 külső réteg formájának állandó ellenőrzését követeli meg. A találmány szerinti kettősfalú tömlő működési módia a 2. és 4. abrakból tűnik ki. Amint 55 ezt a 4. ábra szemlélteti,, a tömlő külső rétege normál esetben a kiihúzott vonalakkal ábrázolt alakú. A tömlő F nyíl irányának megfelelő Összenyomásakor a 8 belső térben levő gáz egyrészt a beteg tüdejébe nyomul (B nyíl), másrészt a külső 9 térbe. A 4. ábra szerinti állapot feltételezi, hogy a beteg légútjai részben vagy egészben el vannak záródva, úgyhogy a B nyíl szerinti gázáramlás lecsökken, vagy ab-85 banmarad, aminek következtében a készülék-4
