159565. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 2 piridiltiocetamidok előállítására

159565 petroléterrel zavarosodásig telítettük. Narancssárga, tűs kristályok formájában vált ki a tioamid hidroklorid sója. Hozam: 7,-7 g (91%), op. 209 C° (bomlás közben). Átkristályosítottuk 300 ml etanol és 200 ml petroleter elegyeből. 5 Hozam: 7,55 g (89%). Op. 214—215,5 C° (bomlás közben). Ha a kén-hidrogén addíció ját dietilamin je^lenlétében hajtjuk végre, az (5-etil-2-piridil)-tio- io aoetamidot kristályos formában nyerjük. Op. 82—83 C° benzolból való átkristályosítás után. 4. példa: 15 6. példa: (6-metil-2-piridil)-tioaeetamid 3,0 g (6-metil-2-piridil)-acetamidot (0,02 M) 2,212 g (0,01 M) foszforpentaszulifiddal és 2,2 g (0,02 M) káliumszulfiddal együtt, 80 ml tokióiban forraltunk visszafolyató hűtő alatt 2,5 órán keresztül. A barinásfekete üledékről a toluolos oldatot dekantálással eltávolítottuk, majd lehűtöttük. A kivált kristályokat szívatással szűrtük, híg toluollal mostuk, majd vákuumexszikkátorban szárítottuk, szilárd paraffin felett. Hozam: 1,21 g (36,4%). op. 103—112 C°. Benzolból átkristályosítva az op. 125—126 C°-ra emelkedett. DL-)a-i(2-piridil)-tiopropionamid 8,8 g (0,0656 M) DLHa-(2-piridil)-propiomtrilt oldottunk 40 ml dietilaminban és jeges-vizes hűtés mellett elnyelettünk az oldatban 4,8 g (0,15 M) kénhidrogéngázt. A kapott elegyet szobahőmérsékletre engedtük felmelegedni, majd 2 órán keresztül 60—62 C°-on melegítettük, végül az illó anyagokat csökkentett nyomáson eltávolítottuk. A kristályos maradékot 25 ml jeges vízzel eldörzsöltük, szívatással szűrtük és jeges-vízzel mostuk. Hozam: 8,0 g (73%), op. 10i8—115 C°. Vízből vagy benzolból átkristályosítva az op. 121—102 • C°-ra emelkedett. Az anyag elemi analízisének értékei megfeleltek a szerkezetből várható értékeknek. 20 25 30 7. példa: DLHa-(2-piridil)-tiopropionamid 2,12 g (0,01 M) DL-a-i(2-piridil)-ditiopropionsavetilésztert oldottunk 10 ml metanolban és az oldatot 15 ml 12% száraz ammóniagázt tartalmazó metanollal elegyítettük. Az oldatot jól lezárva szobahőfokon tartottuk 18 órán keresztül. A metanolt csökkentett nyomáson ledesztilláltuk, a visszamaradt olajat benzolban felvettük, majd a benzolos oldatot lehűtöttük. Sárgásfehér kristályokat nyertünk. Hozam: 1,23 g (74%), op. 119—12)1 C°. 5,0 g (0,03 M) DL-«^(2-piridil)-tiopropionami~ dot 30 ml etanol és 7 ml 19% száraz sósavgázt tartalmazó etanol elegyében 5 g nyers sósavas sóvá alakítottunk (82,5%-os) hozam), op. 170— 171 C° (bomlás közben). Etanolból átkristályosítva nyertünk 4,82 g (79,5%) fehér, kristályos terméket, op. 172,5—173,5 C°. 5. példa: DL^^(2-piridil)-tiobutiramid 9,60 g (0,0657 M) DI^a-(2-piridil)-butironitrilt oldottunk 30 ml etanol és 9,6 g (0,131 M) dietilamin elegyében és jeges-vizes hűtés mellett addig vezettünk kénhidrogéngázt, amíg az elegy súlynövekedése 4,1 g-ot tett ki (0,12 M). Az elegyet lassan engedtük szobahőmérsékletre felmelegedni, majd 4 órán keresztül 50 C°-on melegítettük. Ezután az illó anyagokat csökkentett nyomáson eltávolítottuk. Sárgásbarna olaj maradt vissza, mely néhány óra alatt kristályókká dermedt. A kristályokat a szűrőn jeges vízzel mostuk, majd szárítottuk. Kaptunk 6,9 g nyersterméket (58,5%), op. 107—412 C°. Benzolból átkristályosítva 5,84 g (49,5%) terméket kaptunk, op. 113—ill5 C° volt. Az anyag elemi analízise megfelelt a szerkezetből számított értékéknek. 35 40 45 50 55 60 65 Szabadalmi igénypont: Eljárás az I általános képletű alifás tioamidok és fiziológiailag elviselhető szerves vagy ásványi savval képezett sójának előállítására, ahol R jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomszámú, egyenes szénláncú alkil-csoport, míg A jelentése hidrogénatom (ha R jelentése 1—4 szénatomszámú, egyenes szénláncú alkilcsoport), vagy 1—4 szénaitomszámú, egyenes szénláncú alkilcsoport (ha R jelentése hidrogénatom), azzal jellemezve, hogy a) II általános képletű alifás nitrileket — ahol A és R jelentése a fenti — kénhidrogénnel reagáltatnak bázikus anyagok jelenlétében oldószer nélkül vagy oldószerben, előnyösen 1—4 szénatomszámú alifás alkoholokban szobahőmérsékleten vagy ahhoz közeli hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet a reakció teljessé tétele céljából esetenként 40 C° és 80 C° között tartjuk néhány órán keresztül, vagy b) III általános képletű alifás savamidokat — ahol A és R jelentése a fenti — foszforpentaszulfiddal reagáltatunk oldószerben, előnyösen toluolban vagy xilolban, vagy c) IV általános képletű alifás ditiosavésztereket — ahol A és R jelentése a fenti, R' jelena