159555. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-damino-6-alkiltio-s-triazinok előállítására

7 elegyhez és a végtermék oldódásáig melegítjük az elegyet, majd leszűrjük és a szűrletben a két folyadékfázist elkülönülni hagyjuk. A végterméket tartalmazó «zerves oldószeres 5 oldatot azután pl. vízzel mossuk és vákuum alatt mentesítjük az oldószertől. Az így kapott termék mentes az alkalmazott oldószerben nem oldódó szennyezésektől. 10 Az eljárásban alkalmazásra kerülő alkálifémhidroxidot akár szilárd maróalkáli, akár vizes oldat alakjában vihetjük be a reaktorba. A 24-diamino-64dór^SHtriaziin)0Íknak a talál- 15 mány szerint alkilmerkiaptidekikel lefolytatott reakciója folytonos műveletben is kivitelezhető, de ugyanilyen előnyösen dolgozhatunk szakaszos eljárással is. 20 Ha a metilmerkaptánt a jdiinduló s-triazin mennyiségére szamütwa legalább kb. 1,5 mól%, előnyösen kb, 10—20 mól% feleslegben alkalmazzuk, akkor kedvező reakciósebességet érünk el. A felesleg mértékének csökfcentése lassítja 25 a reakciót. Nagy metibnerfeaptán-felesleg különösen folytonos eljárásmód esetében kívánatos, mintegy ilymódon az esetleges betáplálási eltérések kevésbé vannak befolyással a reakció menetére. 30 Ha a reakció-rendszerben emulgálószert is alkalmazunk, az előnyösen 0,75—1,5 súly% (a kiinduló s-triazin-származék mennyiségére számítva) mennyiségi arányban kerülhet alkalma- 35 zásra, bár ennél nagyobb mennyiségek is alkalmazhatók. Emulgálöszerként pl. Sorbit P (szuifonált butilnaftalin), Marasperse (ligninszulfonát), Sellasol TD (naftalinszulfonsav-formaldehid kondenzációs termék), Tino vetin NR 40 (nonilfenol kondenzációs terméke etilénoxiddal) és hasonlók alkalmazhatók. Előnyös, ha az eraulgálószer koncentrációja alacsony olyan esetekben, amikor a végterméket folyadék alakjában kívánjuk a reakciótermékből elkülö- 45 níteni. Az emulgálószer-szükséglet függ az alkalmazott üzemi .berendezés típusától is és így pontos határértékek nem adhatók meg. Az alkalmazott üzemi berendezés és a reak- 50 ció kiviteli módja szabja meg az alkalmazott hőmérséklet és nyomás korlátait. Minthogy a reakciót a víz forrpontja feletti hőmérsékleten folytatjuk le, a reakció-rendszer nyomása a reakcióhőmérséklettől függő mértékben emelke- gg dik a légköri nyomás fölé, és fordítva, minthogy az alkalmazott berendezés megszabja a megengedhető nyomás-tetárt, a reakció lefolytatására választott hőmérséklet függ attól, hogy a nyomás mennyire emelhető. Az alkal- ^ mázható, reakcióhőmérséklet alsó határát az szabja meg, hogy a végtermékként képződő 2,4-diamino-6-alkiltio-s-triazinnak olvadt állapotban kell lennie, hogy legalábbis a reakció végső szakaszában folyadék-folyadék kétfázisú 65 '5 8 reakció-rendszer alakuljon ki. A felső hőmérsékleti határt a termékek hidrolízisének a magasabb hőmérsékleteken megnövekvő sebessége szabja meg; gyakorlatilag ez a felső hőmérsékleti határ 220 C° körül van. Annak érdekében, hogy a magasabb hőmérsékleten bekövetkező hidrolízist gátoljuk, az alkilmerkaptánt az alkálifémhidroxidhoz viszonyítva csekély, legalább 1,5 mól%, előnyösen kb. 3 mól% feleslegben tápláljuk be. Optimális hozammal és elfogadható reakcióidővel abban az esetben kapjuk a nagytisztaságú terméket, ha a reakciót a fenti alsó ill. felső határ betartásával folytatjuk le. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. Megjegyzendő, hogy a találmány köre nincsen ezekre a példákra korlátozva. A példákban megadott részek és százalék-értékek súly szerint értendők. Az első három példa az eddig ismert eljárás szerinti munkamódot szemlélteti összehasonlítás céljából. A kg/cm2

ben megadott nyomás-értékek abszolút nyomásnak felelnek meg, míg az atm-ban megadott értékek ,a légköri nyomás feletti nyomásra vonatkoznak. 1. példa. (Ismert eljárás.) 2,4-bisz-izopropilamino-6-metilmerkapto-s-triazin; oldószeres eljárás. 166,5 g (0,9 mól) cianurklorid izopropilaminnal metiletilketonban lefolytatott reakciója és a metiletilketon ezt követően desztilláció útján történő eltávolítása útján kapott vizes 2,4-bisz-izopropilamino-6-klór-s-triazin szuszpenziót egy kétliteres lombikban szobahőmérsékleten 846 g vizes izopropanollal (kb. 16% víztartalommal) elegyítjük. Az elegyhez 46,8 g (1,17 mól) nátriumhidroxidot adunk 50%-os vizes oldat alakjában, majd a reaktort nitrogénnel átöblítjük. Egy gázbevezetőcsövön keresztül egy 56,3 g metilmerkaptánnal ,(1,17 mól) töltött ampullát kapcsolunk ,a reaktorhoz, A metilmerkaptánt 30—40 perc alatt bedesztilláljuk a reaktorba. Ezután a reakcióelegyet keverés közben a .forrási hőmérsékletig >(80—84 C°) melegítjük és 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Az izopropanolt azután ledesztilláljuk 88—90 C° forrási hőmérséklet eléréséig. Ilymódon az oldószer 95—98%-át visszanyerjük 82—84%-os tisztaságban; az ,így visszanyert oldószer újból felhasználható. A visszanyert oldószer a metilmerkaptán feleslegének 20— 60%-át tartalmazza. A reakcióelegyet lassan lehűtjük. A 2,4j

biszizopropilamino-6-metilmerkaptó^s-triazin kb. 90 C° hőmérsékletnél kikristályosodik. A kapott reakcióterméket szobahőmérsékletre hűtjük, gyapot-szűrőn keresztül leszűrjük és hideg vízzel mossuk. Az így elkülönített terméket vákuum-szárítószekrényben, 90 C° alatti hőmér-4