159552. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegből, vagy üveges-kristályos anyagból készült testek edzésére

159552 3 4 el kémiai edzés útján abban az esetben, ha az eljárást elektromos térben folytatjuk le és az eljárás folyamán a pozitív-negatív tér-irányt legalább egyszer megfordítjuk. A találmány szerint ilyen módon lefolytatott eljárás mind üveges-kristályos, mind pedig teljesen üvegszerű anyagok esetében egyaránt alkalmazható. A találmány értelmében az üvegszerű vagy üveges-kristályos testnek vagy e test egy részének kémiai edzését oly eljárással végezzük, amelynek során ionok lépnek be az említett test legalább egyik felületébe az e testtel érintkező közegből és más ionoEkal cserélődnek ki, és ezt az ioncserét a test és a közeg közötti határfelületen keresztülhatoló elektromos tér befolyása alatt folytatjuk le, a tér polaritását pedig eközben legalább egyszer megfordítjuk, oly módon, hogy a test és a közeg közül először az egyik, majd a másik legyen magasabb elektromos potenciálon. A találmány gyakorlati kivitele oly módon történhet, hogy az üveglap átellenes felületeit ugyanolyan vagy különböző összetételű ionizált közegekkel hozzuk érintkezésbe, oly módon, hogy ezek, az üveglap átellenes felületeivel érintkező közegek egymástól elektromosan el legyenek szigetelve és különböző elektródokkal álljanak érintkezésben, majd az elektródok elektromos polaritását legalább egy alkalommal megfordítjuk. Eljárhatunk azonban oly. módon is, hogy egy szilárd, pl. fémből készült elektródot közvetlen érintkezésbe (hozunk az üveglap egyik felületével, míg az üveglap másik felülete egy ionizált közeggel van érintkezésben, mely utóbbi a másik elektróddal érintkezik és &z elektródok polaritását legalább egy alkalommal megfordítjuk. Az említett körülmények között az üveglap e hatásoknak kitett részeiben lényeges változások következnek be; emellett az üveglap mindkét felületén még további kémiai edzést is érhetünk el, ha ezután a polaritást még^ egy vagy több további alkalommal megfordítjuk. A találmányt az alábbiakban főként üveg edzésére való alkalmazásban ismertetjük közelebbről, mellőzve azt, hogy ismételten utaljunk az üveges-kristályos anyagokra való alkalmazásra Í£. A találmány szerinti eljárással meglepően előnyös hatásokat érhetünk el. Nem volt várható, hogy az üveglapra alkalmazott elektromos tér polaritásának a megfordítása azzal az eredménnyel fog járni, hogy az üveg anyagának legalább egy része az eredeti állapotától lényegesen eltérő állapotba keerüljön. Az, hogy az ioncsere-folyamatot az elektromos tér milyen mértékben befolyásolja, többek között függ a hatás időtartamától és a különböző elektromos tér-fázisok viszonylagos időtartamától, továbbá az elektromos tér feszültségétől és az egymást követő fázisok viszonylagos feszültség-értékétől.. E tényezők bármilyen megválasztása esetén előnyös hatást érhetünk el, különösen abban a tekintetben, hogy a nyomófeszültség-grádiens — amint ez az alábbiakból ki fog tűnni — laposabb lesz, mint amilyent a polaritás megfordítása nélkül elérhetünk. Közönséges szódamész üveg esetében jó eredményeket értünk el 10—20 V feszültségű elektromos térrel, az üveget 500 C° hőmérsékleten tartva. A találmány szerinti eljárás kivitele során az egymást követő fázisoknak az időtartama, vagyis az az időtartam, amelynek folyamán a különböző irányú polaritásokat az üvegre és az üveggel érintkezésben álló közegre ható elektromos térben fenntartjuk, különböző lehet és/ vagy különböző lehet az elektromos tér erőssége is. Különösen előnyös eredményt érhetünk el a találmány szerinti eljárással abban az esetben, ha az eljárást oly módon folytatjuk le, hogy annak egyik fázisában az üveg és a közeg közötti határfelületen keresztül ható elektromos térnek az említett határfelülettől az üveg felé eső oldalán nagyobb az elektromos potenciál és így ez az elektromos tér a kationoknak az üvegből kifelé történő mozgását idézi elő, majd a következő fázisban oly elektromos teret alkalmazunk az említett határfelületen keresztül, amelynek a közeg felé eső oldalán nagyobb az elektromos potenciálja, amikor is a kationoknak a közegből az üvegbe irányuló mozgását idézzük elő. Az olyan kísérletekben, amelyek során csupán egyszer fordítottuk meg a polaritást és mind az első, mind a második fázis viszonylag hosszú időtartamú volt, azt tapasztaltuk, hogy az az eset, amikor az üveg/közeg határfelületnek az üveg felőli oldalán először pozitív, azután negatív potenciált alkalmaztunk:, egyáltalán nem egyenértékű azzal az esettel, amikor a?; említett határfelületnek az üveg felőli oldalán először negatív, azután pozitív potenciál kerül alkalmazásra. Függetlenül ugyanis azoktól a változásoktól-, amelyek az elektromos tér hatása alatt álló üveglap egyik vagy másik részében (pl. az egyik felületén és az egyik élén, vagy az egyik vagy mindkét felületén) bekövetkezhetnek, azt tapasztaltuk, hogy olyan esetekben, amikor az elektromos tér polaritását csak egy alkalommal fordítjuk meg, csak akkor érhetünk el jobb kémiai edzést és ezzel a nyomófeszültséget gradiensének laposabbá válását, ha az üveg/közeg határfelület üveg-oldalát csak akkor hozzuk alacsonyabb elektromos potenciálra, amikor az már előzőleg magasabb potenciálon volt. Nem volt tapasztalható, a kémiai edzés eredményének javulása olyan esetekbeen, amikor az üveg/közeg határfelület üveg-oldalán először alacsonyabb potenciál állt fenn, mint a határielület-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2