159518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fenoci-2-hidroxi-3-alkilamino-propánok előállítására

3 159518 4 V általános képletű oxazolidinonokhoz úgy juthatunk, hogy a II képletű epoxidot egy IX általános képletű uretánnal — ebben a képlet­ben R a fenti jelentésű — reagáltatjuk. A IX általános képletű uretánok egy III általános képletű aminból állíthatók elő klórhangyasav­-etilésziterrel. VI általános képletű karhamidszármazékok ugyancsak a II képletű epoxidból készülhetnek, az utóbbiakat egy megfelelő X általános kép­letű karbamidszármazékkal reagáltatva — eb­ben a képletben R, R4 és R 5 a fenti jelentésű. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű termékeknek a —CHOH-cso- 15 portban aszimmetriás szénatomuk van, ennél­fogva racemátok, valamint optikailag aktív antipódok alakjában fordulnak elő. Az optikai­lag aktív vegyületekhez úgy juthatunk, hogy vagy optikailag aktív vegyületekből indulunk ki •— ha ilyenek léteznek —, vagy a racemáto­kat szokásos módon, például ditoluilborkősav, dibenzoilborkősav vagy 3-vbrómkámifor-8-szul­fonsav segítségével átalakítjuk a diasztereomer sókká és az utóbbiakat frakcionált kristályosí­tással szétválasztjuk. Az a)—e) eljárásokkal készült I általános kép­letű vegyületek kívánság esetén átalakíthatók fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóikká. Só­képzésre alkalmas savak például a sósav, hid­rogénibromid, kénsav, metánszulfonsav, malein­sav, ecetsav, oxálsav, tejsav, borkősav vagy a 8-klórteofillin. Az I általános képletű vegyületeknek (ezek rendszerint fiziológiailag elviselhető savaddíciós sóik alakjában kerülnek alkalmazásra) értékes terápiai, elsősorban yS-adrenolitikus tulajdonsá­gaik vannak és ezért például a koszorúérfoeteg­ségék kezelésére vagy megelőzésére, továbbá szívaritmiák, különösen tachikardia kezelésére alkalmazhatók embereken. A találmány szerint készült termékek vérnyomáscsökkentő hatásá­nak is van terápiai jelentősége. Különösen ér­tékeséknek bizonyultak azok az I. általános képletű vegyületek, amelyekben R izopropil­vagy tera-ibutilcsoportot jelent. Ezek közül is különösen hatásosak elsősor­ban az l-(2-etinil-fenoxi)-j2-ihidroxi-3-izopropil­amino-propán és az l-.(2-etinil-ifenoxi)-2-hidrox!­-3-terc^butilamino-propán. Emellett az 1~;(2--etinilHfenoxi)H2-ihidroxiJ 3-terc.lbutilamino-pro­pán az lH(i2~etinil-fenoxi)-2^hidroxi-3-izopro:pil­amino-ipropánt mind bradikardiás hatás, mind pedig izoproterenol-antagomista hatás tekinte­tében (tengeri malacokon kipróbálva), mind csekély toxicitása miatt (egereiken kipróbálva) felülmúlja, és hatásossága szempontjából messze a legkülönb a találmány szerint előállítható ve­gyületek között. A többi találmány szerinti ve­gyület, például az l-i(;2-etinil-ifenoxi)-2-hidroxi­-3-izopropilamino-propán viszont felülmúlja az ismert '/?-adrenolitikumokat, mint például az 1--t(l-naftoxi)-!2-íhidroxi-3Jizopropilamino-propánt. 20 25 A találmány szerint előállított vegyi egyszeri adagja 1—300 mg (0,016—£ m előnyösen 15—100 mg i(0,'25—1,66 mg kg) * orális alkalmazás esetén, illetve 0,1—2í ,5 (0,002—0,40 mg/kg) parenterales alkali esetén emberek számára. Az I általános képletű új vegyületek sa módon dolgozhatók fel a szokásos gyógjj készítményekké, oldatokká, emulziókká, U 10 tákká, drazsékká vagy depóalakokká a szí) nyos segéd-, hordozó-, lazító-, kötő-, be^ vagy csúsztatóanyagok, ízesítő-, édesítősj felhasználásával. A találmány szerinti vegj tek más gyógyszerhatóanyagokkal, példái szívre vagy a vérkeringésre ható szimpatik! metikumokikal vagy koszorúértágítókkal ko! nálva is alkalmazhatók. A következő példák szemléltetik az elj végrehajtását, anélkül, hogy a találmányt é re kívánnánk korlátozni. A hőmérsékleti ad kat Celsius-'fokoktoan adjuk meg. 1. példa: l-(2-Etinil-fenoxi)-;2Hhidroxi^3-tercjbutilaminc -propán i[az a) eljárás szerint] i 2,8 g (tób. 0,01 mól) nyers l-(í2-etinil-feno: -2-hidroxi-3^briómHproipánt 10 ml ecetsavaní ridtben oldunk és visszafolyató hűtő alatt ke rés közben való 5 órai forralással acetilezz A fölös oldószert vákuumban ledesztilláljuk: a maradékot 6 ml terc.-butilamin hozzáadái val (20 ml etanolban oldjuk. Éjjelen át v-, állás után a reakciókeveréket 2 órára 40—51 ra melegítjük, majd visszafolyató hűtő all forralva az 'észtert 'felhasítjuk. Ezután a 1 akciókeveréket vákuumban bepároljuk és 1 sósavval digeráljuk. A vizes fázist éterrel e traháljuk, majd nátronlúggal meglúgosítjuk. ; kiváló bázisos részeket éterben felvesszük. Ma néziumszulfát fölött való megszárítás után i étert ledesztüláljuk. 1,2. g maradékot kapun ez a fenti íenolétert tartalmazza, ami vékon; rétegkromatogramon kimutatható. 2. példa: l-'(2-Etinil-fenoxi)-2-)hid:roxi-3-terc.butilamino­^propán-íhidroklorid [a b) eljárás szerint] 1,35 g (0,005 mól) 3-terc.4)util-5-i(2-etiml-fen oximetil)-oxazolidinonH(2)-t feloldunk 8 ml et a noliban és .1,4 g káliumhidroxid i(0,O25 mól) 3 m vízzel készült oldatát hozzáadva keverés köz< ben visszafolyató hűtő alatt 3 óra hosszat me legítjük. Lehűlés után a reakciókeveréket vízzei hígítjuk, mire csekély mennyiségű kristályos anyag válik ki. Ezt a nem hidrolizált oxazoli­dinont leszívatjük és a visszamaradt anyalúgot vákuumban bepároljuk. A maradékot híg só­savval digeráljuk és a savanyú vizes oldatot éterrel extraháljuk. Ezután a vizes fázist nát­ronlúggal meglúgosítjuk és a kiváló bázisos; fiR részeket éteriben felvesszük. Vízzel való mosás1 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom