159491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázok nedvességtartalmának meghatározására
MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. XI. 30. (TI—163) Közzététel napja: 1971. III, 16. Megjelent: 1972. VI. 30. 159491 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 5/02 '^~®''>^'«)!síih> Feltaláló: Winkler Gábor vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Tiszai Vegyi Kombinát, Leninváros Eljárás gázok nedvességtartalmának meghatározására 1 A találmány tárgya eljárás gázok nedvességtartalmának meghatározásária. Gázokban levő kismennyiségű nedvességtartalom meghatározására több módszer ismeretes. A gravimetrikus nedvességmérés nagy 5 mennyiségű gázt igényel és nehézkes. A vezetőképességmérésen alapuló meghatározás abszolút hibája 100 ppm alatt nagyobb, mint 10%, az eredmény függ a hőmérséklettől és nyomástól. A kapacitásméréses módszer 100 ppm alatt io nem használható és bonyolult elektronikát igényel. A pszichrometrikus módszer 1000 ppm alatt nem használható. A 2 830 945 sz. amerikai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint a vizsgált gázban 15 levő nedvességtartalmat valamely abszorbens segítségével megkötik, majd a hidratálódott abszorbenst elektrolízisnek vetik alá és mérik a gázlban levő nedvességtartalommal arányos töltésmennyiséget, illetve az azt jellemző áram- 30 erősséget. Abszorbensként foszforpentoxidot, káliuímhidroxidot stb. alkalmaznak. Az eljárás során számos probléma merült fel. Ezek javarészt abból adódnak, hogy a víz 25 megkötésére használt abszorbensek a vízzel reakcióba is lépnek, tehát tulajdonképpen kemiszorpció történik. Ennek következtében az elektrolízis során a kémiai reakcióból adódó gátlások lépnek fel, amelyek a mérést pontat- 30 2 lanná teszik. Az abszorbens használatából adódó további nehézség, hogy a savas karakterű foszforpentoxid lúgokkal reakcióba lép, így lúgos gázok (pl. ammónia) nedvességtartalma nem mérhető. Hasonló a helyzet fordított értelemben a lúgos karakterű abszorbensekkel. Ezen túlmenően az abszorbensek hidratációs hője igen nagy, ami rendkívüli követelményebet támaszt az elektrolizáló-mérőcella szerkezeti anyagával szemben. Továbbá a telítetlen szénhidrogének a hőfejlődés hatására polimerizációra hajlamosak és tönkretehetik a berendezést. A hidratált abszorbensek maró hatása miatt az elektródákat nemesfémből {általában platinából) kell készíteni, azonban a platina katalizálja az elektrolízis során keletkező hidrogén és oxigén rekombinációját, ami e két gáz valamelyikében dús közegben lehetetlenné teszi a nedvességtartalom mérését. A találmány célja olyan eljárás biztosítása, amellyel ezeket a hátrányokat kiküszöböljük. A találmány alapja az a felismerés, hogy a fenti hátrányok kiküszöböljhetők, ha a nedvesség megkötésére abszorbenst alkalmazunk, tehát olyan anyagot, amely a vizet csak felületi fizikai erők hatására köti meg és a megkötött vizet elektrolizáljuk, (Ez a felismerés azért meglepő, mert bár az adszoíbens nem vezeti az 159491
