159485. lajstromszámú szabadalom • Növények növekedését szabályozó készítmény

159485 6 Bizonyos esetekben a kezelt növények, a kezelt magvakból kikelt növények vagy a kezelt közegből fejlődő növények magvai is javított növekedési tulajdonságokkal rendelkeznek; a „kezelt" szó alatt a. találmányunk szerinti kezelés értendő. Azt találtuk, hogy az (I) képletű vegyületek megfelelő koncentrációban alkalmazva mind egyszikű, mind kétszikű növények növekedését serkentik. Azt találtuk, hogy valamely (I) képletű vegyületet (pl. bisz-n-oktil-ifoszfinsavat) egyszikű növényekre (pl. árpa, zab, kukorica vagy rizs) kétleveles stádiumban 0,5 súly/téiv fogat%-os levélperimet alakjában f elvive a levélen keresztül, a levél töve közelében kb. 12,7 mm széles sáv alakul ki, alholis a szövet, nagy része elöregedik. Megfigyeltük azonban, hogy a vezető szövet működőképes marad, minthogy a levél zöld színét az öregedő sáv mindkét oldalán megtartja. A harmadik levél csúcsa ezenkívül fonnyadt, azonban a további növekedés normális. Amennyiben a levélpermet négyleveles stádiumban alkalmazzuk, az öregedő szövetsáv a negyedik levélben és az ötödik levél csúcsán jelentkezik. Amennyiben a fenti vegyületet kukoricanövény érett második levelére juttatjuk oly módon, hogy az oldat a növény növekedő részével ne érintkezzék, a következő harmadik levél a fentiekben leírt öregedő szövet-sávot tartalmazza. Amennyiben a fenti módon az éretlen harmadik levelet kezeljük, az öregedő sáv a harmadik levélen jelenik meg és a várt fonnyadás a negyedik levél csúcsán mutatkozik. A fentiek igazolják, hogy az (I) képletű vegyületek a növényen belül a felhasználás helyétől a sejtnövekedés helye felé vándorolhatnak. Az (I) képletű vegyületek különböző oldékonysággal rendelkeznek. A foszfonsavszármazékok vízben általában jobban oldódnak, mint a foszfinsavszármazékok. A foszfonsavszármazékok oldhatósága is eltérő. Így pl. a fenilfoszfonsav és diamidja vízoldható, míg kálciumsója vízben kevéssé oldódik. A vízben kevésbé oldódó (I) képletű vegyületeket levélpermet alakjában történő felhasználás esetén emulgálhatjuk, vagy megfelelő oldóhatással rendelkező szerves oldószerrel képezett oldat alakjában alkalmazhatjuk. Bizonyos esetekben a gyengébben oldódó (I) képletű vegyületek oldhatóságát oly módon javíthatjuk, hogy azokat híg lúgoldatban (pl. nátriumihidroxidban) oldjuk, majd a feles menynyiségű lúgot híg sav (pl. sósav) óvatos hozzáadásával semlegesítjük. A semlegesítést oly módon végezzük el, hogy csapadék ne váljék ki. Az (I) képletű vegyületek oldhatatlan kálciumsóit oly módon tehetjük oldhatóvá, hogy a sót híg savban oldjuk, majd az oldat pH-ját híg lúggal (pl. nátriumhidroxiddal) 5—7 értékre állítjuk be. Az (I) képletű vegyületeket megfelelő emulgálószerek (pl. Lissapol NX, Lubrol L vagy Triton—X 100) segítségével szuszpenzióba vihetjük és a képződő szuszpenziót felhasználhatjuk. 5 Megjegyezzük, hogy a legelőnyösebb felhasználási módot és koncentrációt az egyes (I) képletű vegyületek esetében kísérleti úton kell meghatározni. Amennyiben az (I) képletű vegyületet a nö-JQ vények növekedésére szolgáló közegbe juttatjuk, a közeg jellemzőit (pl. pH-ját) is tekintetbe kell vennünk. Az (I) képletű vegyületeket a növények növekedésére szolgáló közegbe előnyösen olyan 15 mennyiségben juttatjuk, hogy a közeg 2,5—500 p.p.m. (előnyösen 5—350 p.p.m.) hatóanyagot tartalmazzon. Amennyiben a növények növekedésének és .hasznos terméshozamának fokozása a cél, az (I) 20 képletű vegyületeket 0,0)11—11,21 (előnyösen 0,056—8,40 kg/hatóanyag/hektár) mennyiségben alkalmazhatjuk. Az (I) képletű vegyületeket előnyösen szilárd 25 vagy folyékony hígítószerrel képezett keverék alakjában juttathatjuk a növényre, vagy magvaira, vagy a növekedésre szolgáló közegbe. A hatóanyag és hígítóanyag keverési aránya tetszőleges lehet; célszerűen azonban nem alkalmazunk túl híg, vagy túl tömény készítményeket. A levélpermetek hatóanyagtartalma előnyösen 0,05—5 súly/tf.%. Az (I) képletű vegyületekkel kezelt magvakból vagy növényekből származó magokkal végrehajtott előzetes csirkeetetési kísérleteknél azt 35 tapasztaltuk, hogy az etetési érték nem csökken, tehát az (I) képletű vegyületek ilyen szempontból nem mutatnak káros hatást. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy azt a példákra korlátoznánk. A példákban az (I) képletű vegyületek növények növekedésére kifejtett hatását mutatjuk be. A példákban az eredményeket „száraz anyag-45 ra" vonatkoztatjuk, feltéve, hogy mást nem közlünk. Az eredményeket 3 egymás után elvégzett kísérlet átlagaként adjuk meg, és a kontroli-kísérlethez viszonyítjuk. 50 A kontroli-kísérletet ugyancsak háromszor végezzük el. A nitrogénfelvétel adatait az egyes kísérleti mintákból történő kétszeri nitrogénmeghatározással állapítjuk meg. A rész/millió rész (p.p.m.) egységben megadott koncentrációk 55 súlyrészekben értendők. Az alábbi példákban a közeg pH-ja 5,9—6,3 feltéve, hogy mást nem közlünk. A kísérletek igazolják, hogy a növények gazdaságilag hasznos részeiben fellépő nitrogén-60 tartalom-növekedés nem a nitrát- vagy nitrittartalom emelkedésének eredménye. A leírásban használt fantázianeveknek, valamint ásványtani elnevezéseknek az alábbi ké-65 miai összetételek felelnek meg: *J