159467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminofenilecetsav-származékok előállítására

159467 Xi halogénatornot, hidroxil-, aciloxi-, szekunder vagy tercier aminocsoportot, kénsav-, alki\­kénsiav- vagy szulfonsav-maradékot képvisel', R1; R 2 , R3, R 4 , R 5 , R 6 és A jelentése pedig meg­egyezik a fenti meghatározás szerintivel — 5 valamely (III) általános képletű vegyülettel — ahol R7 és R 8 jelentése a fentivel egyező — vagy pedig valamely (IV) általános képletű amint — ahol 10 Rx, R 2 , R3, R4, R 5 , R 6 és A jelentése a fentivel egyező — valamely (V) általános képletű ve­gyülettel — ahol R7 és R 8 jelentése a fentivel egyező, Xx jelentése pedig vagy megegyezik a (II) általános képlet alatt adott meghatározás ir> szerintivel, vagy a két Xi együtt egy oxigén­vagy kénatomot képvisel — reagáltatunk az N-alkilezés lefolytatására alkalmas reakció­körülmények között és adott esetben az (I) általános képletű vegyületeiket gyógyászatilag 20 alkalmaztató savakkal, vagy bázisokkal képe­zett sóikká vagy kvaterner ammóniumsóikká, és/vagy anhidridjeikké alakítjuk, valamint adott esetben az (I) képletű vegyületek racemát­-elegyeiből az egyes racemátokat felszabadítjuk, 25 és az adott esetben racém formában jelenlevő (I) képletű vegyületeket önmagában, ismert mó­don optikai antipódjaikra választjük szét, és/ vagy az (I) képletű vegyületeket savaikkal vagy bázisokkal kezelve sóikból felszabadítjuk. 30 A (III), ill. (IV) általános képletű aminok­nak a (II), ill. (V) képletű vegyületekkel való reakcióját lényegében az irodalomból ismert, ill. már idézett kicserélődési reakciók alapján 35 végezzük. Ha (II), ill. (V) képletű reakció­partnerként halogenideket alkalmazunk a re­akciót oldószer jelenlétében, vagy anélkül is el­végezhetjük. Oldószerként pl. rövidszénláncú alifás alkoholokat, benzolt vagy toluolt alkal- 40 mázhatunk. A kiindulási anyag halogénatom­jától függően alacsony hőmérsékleten, pl. szo­bahőmérsékleten, vagy magasabb hőmérsékle­ten, pl. az alkalmazott oldószer forráspontján dolgozunk. Egyes esetekben a reakciót nyomás 45 alatt, vagy magas hőmérsékleten hajtjuk végre. Esetenként felhasználhatunk katalizátort, pl. bázist, katalizátor alkalmazására azonban álta­lában nincs szükség. Az aminvegyületeiket elő­nyösen fölöslegben alkalmazzunk. 50 Ha (II) képletű kiindulási anyagként fenolt (Xi = OH) vagy (V) képletű kiindulási anyag­ként alkoholt (legalább az egyik Xi = OH), vagy az említett fenol valamely, célszerűen rövidszénláncú alifás karbonsavval képezett 55 észterét alkalmazzuk, a reakciót célszerűen ka­talizátor jelenlétében hajtjuk végre. Katalizá­torként vízelvonószereket, hidrogénelvonószere­ket, vagy ezek elegyét alkalmazhatjuk. Vízel­vonó katalizátorként pl. alumíniumoxidot hasz- 60 Hallhatunk, amely adott esetben egyéb oxidok­kal is aktivált lehet. Hidrogénelvonó szerként pl. Raney-nikkelt, vagy a szokásos nemesfém­-katalizátorokat, mint pl. palládiumoxidot vagy palládiurnos aktívszenet alkalmazhatunk. 65 Kiindulhatunk olyan (II), illetve (V) képletű vegyületekből is, ahol Xx szekunder vagy ter­cier amino-csoportot jelent. Ekkor az átaminá­lás reakciókörülményei között pl. a (II) kép­letű vegyület szekunder vagy tercier amino­csoportját (III) képletű aminokkal reagáltatva R/jRsN-csoportra cseréljük. Teljesen hasonló módon cserélhetjük ki az (V) képletű vegyületek szekunder vagy tercier amino-csoportjait átaminálás útján a (IV). kép­letű aminokra. Az átaminálási reakció körülményei az iro­dalomból ismertek. A (II), ill. (V) képletű ami­nokat előnyösen fölöslegben alkalmazzuk, ás katalizátorok, mint savak, fémsák, jód, dehid­ratálószerek, hidrogénező^hidrogénelyonó kata­lizátorok, vagy nátriumhidrogénszulfid' jelenlé­tében • dolgozunk. Egyes eseteikben'"'"á' reakció katalizátor alkalmazása nélkül is végbemegy. A reakciót célszerűen közömbös oldószerben, előnyösen nagyobb nyomáson valamint maga­sabb hőmérsékleten hajtjuk végre. Eljárhatunk továbbá úgy is, hogy a (IV) kép­letű aminokat az (V) képletnek egyébként meg­felelő, de legalább egy —CHXj-csoport helyén karbamoilcsoportot tartalmazó vegyülettel (pl. glutärdialdehiddel vagy 5-bróm-pentanállal) re­duktív módon alkilezzük. Közbenső termékek­ként aldehidammóniák képződnek, azaz olyan vegyületek, amelyek a nitrogénatomra vonat­koztatott — helyzetben hidroxilcsoportot tar­talmaznak. Ezt a csoportot 1. pontban ismer­tetett módszerekkel hidrogenoflitikusan távolít­juk el. A reduktív alkilezést előnyösen katalizátor jelenlétében hajthatjuk végre. A szokásos kata­lizátorok, mint pl.- nemesfémkatalizátorok mel­lett Raney-nikkelt és Raney-^kobaltot is fel­használhatunk. A katalizátorokat oxidkatalizá­torok, hordozóra felvitt katalizátorok, vagy finomeloszlású fémikatalizátorok formájában al­kalmazhatjuk. Célszerűen nagy hidrogénnyo­más, valamint magas (250 . C°-ig terjedő) hő­mérséklet alkalmazásával dolgozunk. A reduktív alkilezést Leuckart—Wallach-jmód­szere szerint kémiai redulkálószerekkel, mint pl. hangyasavval, formamiddal vagy ammó­niumíormiáttál is végrahaj'thatjuk. Az eljárás az irodalom részletesen ismerteti. (II) képiletű vegyületekként előnyösen p-jód-, pnbróm- vagy p-klár-íeni'lecetsav-származéko­kat alkalmazunk, ahol a halogénatomot a 3^as és/vagy adott esetben a 2-, 5- vagy 6-os hely­zetben is elhelyezkedő erős eiöktronszívó cso­portok, pl. N02, CN, S0 2 NH 2 , acitomino vagy CF3 csoportok lazítják, s ez a hatás jelentősen megkönnyíti az R7 R 8 NH képletű aminők kap­csolódását. A reakciót az alkalmazott p4ialogénfenilecet­sav-származékok rea!keiókészségétől függően szobahőmérséklet és 320 C° közötti hőmérsék­leten, adott esetben autolklávban, nyomás (200 at-ig terjedő) alatt végezzük. A reakciópart-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom