159457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok elemi összetételének radioaktív sugárabszorpciós folyamatos elemzésére
159457 A találmány tárgya eljárás radioaktív sugárabszorpciós elven történő folyamatos elemzésre és lényege, hogy az elemzendő folyadékba két különböző fajsúlyú, egymással összekötött testet helyezünk és az ezekre ható felhajtóerő- 5 különbséggel raedhanikus úton az elemzendő folyadék átsugárzott rétegvastagságának előre meghatározott irányú és mértékű, a sugárabszorpciós elemzésnek az elemzendő folyadék fajsúlyváltozásából eredő eltéréseit előírt érték- 10 határon belül tartó változását hozzuk létre. Az ugyancsak találmányunk tárgyát képező, kétkarú mérleggel ellátott berendezés lényege, hogy egy nyomásálló és az elemzendő folya- 15 dókkal telt és ennek állandó átáramoltatására kialakított edényében a kétkarú mérleg egyik karján ellensúlya, másik karján ettől eltérő fajsúlyú merülő teste, e kettő egyikére rögzített sugárforrása és a sugárforrással szemben fo- 20 lyadéikréteg közbeiktatáséval elhelyezett sugárzásmérő detektora van. Az eljárás alkalmazását, továbbá a készülék felépítését és működését részletesen a rajz kapcsán leírt kiviteli példával ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti készülék elvi vázlata, a 2. ábra a készülék működését jellemző függvény ábrája, a 3. ábra egy alkalmazási példa kapcsán ismertetett készülék függőleges metszete, a 4. ábra részmetszet a 3. ábra IV—IV vonala mentén. A készülék felépítését feltüntető 1. ábrán az elemzendő y fajsúlyú folyadékban elhelye- 35 zett kétkarú mérleg k| karján a Vj térfogatú és 7i fajsúlyú merülő test, k2 karján pedig a V2 térfogatú és 72 fajsúlyú ellensúly függ. A mérés feltétele szeriint 71 ^ 72 és Vi + V2. A kisebb fajsúlyú V-i térfogatú merülő testre van 4 ^ rögzítve az az F sugárforrás, amelynek sugárzása 1 vastagságú folyadékrétegen át éri a D detektort. A készülék működése a következő: Valamely .7 fajsúlyú folyadék esetén a mérleg egyen- 45 súlyban van. A 7 fajsúly növekedésével a V\ ill. V2 testekre ható felhajtóerő-különbség változása új egyensúlyi helyzetet állít be, aminek eredményeként az 1 rétégvastagság csökken. (Fajsúly-csölkkenés esetében az 1 rétegvastag- 50 ság természetesen növekszik.) A készülék alapvető jellemzői a következő módon határozzák meg az 1 rétegvastagságnak az elemzendő folyadék fajsúlyával történő vál- 55 tozását: A készülék csak akkor működik megfelelően, ha a fenti egyenlet állandói eleget tesznek a 1 == Vjki2 (72—Yi) • V2 k 2 sin (p° (72—r)2 - állandó 60 ahol k2 és V2 ellensúly súlypontja és a mérleg forgástengelye közti távolság, <p° a k2 -nak a vízszintessel- bezárt szöge és 7 az elemzendő folyadék átlagos sűrűsége. 6f> Vikt2 (7 2 -7 1 ) K V2 k 2 sín <P° (72 —7) 2 állandó : 2K 2 ? (Ay)2 feltételnek, ahol K az elemzendő folyadék felületsúlya, amelynek adott határokon belüli állandóságát a készülék önműködő szabályozása biztosítja és Ay az elemzendő folyadék átlagos sűrűségétől való legnagyobb eltérés. A 2. ábra a készülék működését leíró fenti linearis egyenletet (a) egyenes) mutatja az ideális esetnek (7 • 1 = konst) megfelelő hiperbolával (b) görbe) együtt. Lényegében véve a készülék működését leíró egyenlet a hiperbola lineáris közelítése. A találmány gyakorlati felhasználására a 3. és 4. ábrák kapcsán ismertetett berendezés alkalmazásával az alábbi példákat közöljük. Az 1 műszer tokot a 2 fedél zárja le, s ebbe csatlakozik a 3 ionizációs-kamra. A 3 kamrában helyezkednek el a 4, és 6 elektródok, amelyek közül a 4 elektród az 5 csatlakozóra erősített külső elektród, a 6 elektród pedig belső rúdeléktród. A 3 kamrát a 7 kamrafedél zárja le. Az 5 csatlakozó és a 6 elektród 9 tömítőgyűrűben elhelyezve 8 kúpos-anya révén van a 3 kamra felső részén kiiképezett szakaszban rögzítve. Az 1 iműszertok alján és a 2 fedélen a 10/a és 10/b csatlakozók helyezkednék el. Ezeken keresztül történik a folyadék folyamatos beül, kivezetése. Az 1 műszertofcíban levő folyadékba merül a 14 mérlegkaron levő 15 függesztőlkengyel és 22 csatlakozó-tőcsavar közbeiktatásával felfüggesztett 11 merülőtest. A 14 mérlegkar a 16 tartólkengyelben elíordíthatóan rögzített, az 5. ábrán feltüntetett 36 mérlegéi, 40 élágytartójába illesztett 37 élágy körül. A 37 élágy 41 oldaltámasszal van elmozdulás ellen megfogva. A 14 mérlegkar másik oldalán helyezkedik el a recés 13 anyával rögzíthető 12 ellensúly. A 14 mérlegkar támasztóéle a . 17 gyűrűvel rögzített 18 mérlsgágyra támaszkodik. A 18 mérlegágy fölött van a 19 dugócsavarral csatlakoztatott és 2,1 hengeresanyával rögzített az a 2:0 sugárforrás-tartó felerősítve, amelyben a 3j 9 sugárforrás ül. Ezzel átellenesen helyezkedik el a 2 fedélben a D detektor .ablakaiként szolgáló 40 berillumlemez. Az 1 műszertok alján a 34 tőcsavarral felerősített és 35 anyával rögzített az a 24 alsócsalakozó van felerősítve, amelyhez 23 távtartó közbeiktatásával az elektromágneses 25 betét csatlakozik. A 29 csévetesttel övezett 25 betétet •>
