159367. lajstromszámú szabadalom • Termoplasztikus gyantakompozíció és eljárás annak előállítására

159367 3 vinilbutirát, vinillaurát, etilakrilát, metilmetakrilát, allilacetát, allilklorid, alliletiiéter, vinilidénklorid, etilén, propilén, stb. Vinilklorid etilén-vinilaeetát kopolimerre ojtásával kapott etilén-vinilacetát vinilklorid ojtásos kopolimer 5 példa a vinilklorid és etilén-típusú telítetlen vegyület ojtásos kopolimerre. A találmány szerint alkalmazható polivinilklorid polimerizációs foka előnyösen 400—4000. A polimerizációs fok meghatározása a JIS K— 10 6727 előírás szerint történik. -A találmányban használt aromás poliszulfon gyanták a fő láncban benzolgyűrűket és szulfon-csoportokat tartalmaznak, például az (I)— (XV) képletek szerintiek lehetnek — ahol n a 15 polimerizáció foka — és előnyösen az (I) és (VI) képletű aromás poliszulfon gyantát alkalmazzuk. Nagy ütőszilárdsággal és hőállósággal rendel- 20 kező termoplasztikus gyantakompozíció eléréséhez az említett komponensek aránya 99—10 súlyrész polivinilklorid gyanta és 1—90 súlyrész aromás poliszulfon gyanta. 1 súlyrésznél kevesebb aromás poliszulfon 25 gyanta nem ad jó ütőszilárdságú és hőállóságú kompozíciókat, míg 90 súlyrésznél több a kompozíció feldolgozhatóságát csökkenti. Az említett kompozíció előállítására használt 3Ü olvasztási és keverési módszer bármely, ilyen célra általánosan használt, hengerrel, Banbury-keverővel vagy extruderrel végzett dagasztó módszer lehet. Például a stabilizálószert tartalmazó aromás poliszulfon gyantát elődagasztás 35 után 240—250 C°-on kéthengeres malmot használva lágyítjuk, s sitabilizálószert tartalmazó polivinilklorid gyantát részletekben adagoljuk és a lágyított gyantával összekeverjük. Az aromás poliszulfon: gyanta olvadáspontja több, 4

Q mint 250 C° és 80 C°-nál magasabb, mint a polivinilklorid gyantáké. A dagaszrtás az aromás poliszulfon gyanta olvadáspontjánál magasabb hőmérsékletet igényel, de ilyen magas hőmérséklet nem kívánatos, mivel a polivinil- .,, klorid gyanta bomláspontja mintegy 200 C° és az ilyen magas hőmérsékleten végzett dagasz- tás a polivinilklorid heves hőbomlását eredményezi. 50 Tanulmányoztuk az említett kompozíció előállítását olvasztási és keverési eljárással a polivinilklorid bomlással történő elszíneződésének megakadályozására és azt találtuk, hogy jó minőségű kompozíciót kaphatunk a polivinil- g5 klorid bomlással történő elszíneződése nélkül, ha a kis molekulasúlyú vegyületekkel impregnált aromás poliszulfonokat és polivinilkloridot egyenletes keverék elérésére olvasztva-keverjük, majd a kis molekulasúlyú vegyületeket eltávolítjuk. A találmány szerint impregnálásra használt kis molekulasúlyú vegyületek olyan vegyületek, amelyek aromás poliszulfonok duzzasztására képesek és a polivinilkloriddal történő ti5 összekeverés után valamilyen módszerrel eltávolíthatók. Például az aromás szénhidrogének, klórozott szénhidrogének, ketonok, éterek, észterek, stb. ilyenek. Az impregnáló vegyület eltávolítását és viszszanyerését figyelembe véve az etiléndiklorid, etiléntriklorid, széntetraklorid, kloroform, metilénklorid, benzol, metiletilketon, tetrahidrofurán és etilacetát előnyösek. Aromás poliszulfon gyanta impregnálására kis molekulasúlyú vegyületekkel a példákban leírtak mellett egyéb módszerek is használhatók és valamennyi módszerrel jó kompozíciókat kaphatunk. Az egyik módszer szerint például az aromás poliszulfon gyantaport és polivinilkloridport előzőleg egy keverőben szobahőmérsékleten összekeverjük, majd a keveréket a kis molekulasúlyú vegyület csépegtetésével impregnáljuk. Depressziós extruder alkalmas a kis molekulasúlyú vegyületek eltávolítására. Egy másik keverési módszernél a polivinilklorid gyantát és aromás poliszulfon gyantát mindkettőjük szokásos oldószerében oldjuk és együtt keverjük, majd egy nem-oldószerben koprecipitáljuk. Például bármilyen arányú polivinilklorid és aromás poliszulfon gyantát tetrahidrofuránban oldunk, az oldatot teljesen összekeverjük, majd ezt a tetrahidrofurános oldatot nagymennyiségű metanolba öntjük, miáltal mindkét gyanta koprecipitálódik. A kapott terméket metanollal mossuk és szárítjuk. Továbbá ez a keverési módszer aroimás poliszulfon gyanták ipari előállításánál nagyon előnyös. Ugyanis aromás poliszulfon gyanták gyártásánál a 12,919/66 és 7799/67 sz. közzétett japán szabadalmi bejelentések szerint azokat szokásosan nagy polaritású, ismert szerves oldószerben végzett polimerizációs reakcióval kapjuk, a kapott polimer oldatot metanolba vagy vízbe öntjük, az oldatot szűrjük és a kapott maradékot megszárítjuk. Inert szerves oldószerként alifás és aromás szulfonokat, mint dimetilszulfoxidot, dimetilszulfont és p,p-diklórdifenilszulfont vagy alifás és aromás kloridokat, mint metilénkloridot, tetraklóretánt, klórbenzolt és diklórbenzolt, vagy alifás és aromás nitrovegyületeket, mint nitropropánt és nitrobenzolt használhatunk. Mivel ezek az oldószerek polivinilkloridra is hatásosak, a találmány szerinti egyenletesen kevert kompozíciót megkaphatjuk, ha az aromás poliszulfon gyanta oldatához polivinilklorid gyanta ugyanabban az oldószerben vagy tetrahidrofuránban készült oldatát adagoljuk az aromás poliszulfon gyanta termelése során a polimerizáció befejezésekor, az oldatot tökéletesen öszszekeverjük, majd az oldatot metanolba, vagy vízbe öntjük, a kapott oldatot szűrjük, a maradékot mossuk és szárítjuk. Az oldó és keverő eljárás a polivinilklorid és poliszulfon gyantákhoz nagymennyiségű oldó.2