159361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés binárisan kódolt numerikus vagy alfanumerikus jeleknek párhuzamos aritmiás átvitelére távbeszélő választó hálózatban
159361 6 lehetséges 16 frekvencia kombinációt (hangfrekvenciapárt) két 8—8 kombinációt tartalmazó csoportra osztjuk és az első időszakasz alatt mindenkor csak az egyik 8 frekvencia kombinációt visszük át és a második szakasz- 5 ban csak a maradék 8 frekvencia kombinációt visszük át a vételi oldalon meg lehet állapítani a jelütemet. Ugyanis egyrészt szükséges, hogy időszakaszról időszakaszra ekkor legalább egy frekvencia változzék, másrészt a vevő min- 10 den időben, tehát közvetlenül egy zavar után is meg tudja állapítani, hogy éppen egy első vagy egy második időszakasz van-e jelen. Ezen átviteli mód segítségével 8 X 8 = 64 különböző jelet lehet átvinni üzemcsatorna nélkül és árit- 15 miás üzemmódot lehet alkalmazni. A 2a. és 2b. ábra ábécét mutat a numerikus és alfanumerikus átvitel számára arra az esetre, ha a jeleket két időszakaszban csak két frekvenciacsoporttal (ütemcsatorna nélkül) visz- 20 szűk át. Az alfanumerikus átvitel számára szolgáló ábécét igen könnyen lehet a CCITT 5. számú ábécéjének egy részévé átalakítani. Egyidejűleg az 1. ábrán' bemutatott, a numerikus átvitel számára szolgáló ábécét a 2a. és 2b. 25 ábrába berajzoltuk. A 2a. és ! 2b. ábrán a függőleges 1 Z oszlopba az első időszakaszt, míg a vízszintes 2 Z oszlopba a második időszakaszt és az ezek alatt kiküldendő hangfrekvenciákat jegyeztük be. A táblázatban baloldalt található 30 (szaggatott vonallal bekeretezve) a numerikus átvitel számára szolgáló ábécé. Ez megegyezik az 1. ábrán megadottal. Az alfanumerikus átvitel számára megadott ábécének — amint az a 2a. és 2b. ábrából látható — nincs közös 35 kombinációja a numerikus ábécével. A vevőállomás tehát pusztán a jelkészletek alapján is abban a helyzetben van, hogy meg tudja különböztetni az alfanumerikus adóállomást a numerikus adóállomástól. 40 Az átalakításhoz szükséges hozzárendelést a CCITT 5. számú ábécéjének biner helyeihez (bl . .. b7. biner helyek) a 2a. és 2b. ábrának a. felső szélén és a bal szélén j el öltük. Minthogy mindegyik átvitt jelnek egy kombináció felel 45 meg, amely két hangfrekvenciapárból áll és minden hahgfrekvenciának két (bl ... b7) binerhely felel meg, amelyeket a dekódoló ad le, ezért a b2 és b3 binerhelyek között egy további b8 biner helyet vezettünk be. Ehhez a 50 helyhez az ábécé alkalmazott részében állandóan bináris „0" érték felel meg, úgy hogy a vevő számára érdektelen. Hasonlóképpen érdektelen a vevő számára a b6 hely is, amely az ábécé alkalmazott részében állandóan bináris g5 „1" értéknek felel meg. Ezeket a helyeket az átvitt jelek hiba elleni védelmére lehet alkalmazni. Járulékosan alkalmazni lehetne nyugalmi kombinációként az fu , f 2 i kombinációt is olyankor, ha hosszabb ideig nem történik jelátvitel. Ezáltal különbözik az alfanumerikus esetben alkalmazott nyugalmi kombináció a numerikus esetben alkalmazottól. Ez további jellemző, amellyel a két csoport adóállomásait meg lehet különböztetni egymástól. 65 Ha például egy numerikusan adóállomás a • „8" értéket viszi át, akkor az adóban az első időszakaszban az f22 , f^, hangfrekvenciapár kombináció, míg a második időszakaszban az í'24, fi4 (nyugalmi állapot-kombináció) kerül ki^ bocsátásra. A vevő dekódoló kapcsolásában ezeknek a hangifrekvenciapár kombinációknak a következő bináris helyérték sorrend felel meg: „1001" (bl, b2, b8, b3). A második időszakaszban kibocsátott f24 , f 14 hangfrekvenciapár kombinációt a vevő nyugalmi kombinációként ismeri fel. Ha például alfanumerikusán adó állomás az „a" betűt adja, akkor az első időszakaszban az Í24, fis hangfrekvenciapár kombinációt, míg a második időszakaszban az f21 , f 14 hangfrekvenciapár kombinációt bocsátja ki. A dekódoló által kiadott bináris helyértéksorozat a következő összetételű: „10000011" (bl, b2, b8, b3, b4, b5, b6, b7). Emellett a numerikus jelek bevitelére hangifrekvenciaválasztó billentyűzetet alkalmazunk, míg az alfanumerikus jelek bevitelére például távírógép billentyűzete alkalmazható. A 2a. és 3b. ábrán a numerikus és alfanumerikus jelek mellett levő jelek vezérlő jelek; ezek az adatátvitel céljára szükségesek. A 3. ábra egy vevő példakénti kiviteli alakjának elvi kapcsolási rajzát mutatja; ez a vevő, mind numerikus, mind pedig alfanumerikus jeleket tud venni és egymástól meg tudja különböztetni azokat. Az adó által kiküldött hangfrekvenciapár kombinációk az L vezetéken keresztül a vevőbe jutnak. A vevőnek két FI és FII frekvenciacsoport szűrői vannak, amelyek a két I és II frekvenciaosoportot elválasztják egymástól. Mindegyik frekvenciacsoportnak négy darab keskenysávú FII .. .FI4, illetőleg F2.1 .. . F24 szűrője van, amelyek az egyes hangfrekvenciákat (fu ... fi4, illetve fai . .. Í24) kiszűrik és Dl ... D8 diódákon keresztül Bl . .. B8 határoló erősítőkre vezetik. A határoló erősítőkhöz DM dekódoló mátrix csatlakozik, amelynél a vízszintes Z sorok és a függőleges S oszlopok keresztezésében koincidencia kapukon keresztül a 16 kombinációs lehetőségnek megfelelő El ... ... E16 kimenő vezetékek haladnák el. Az El ... ... E16 kimenő vezetékeken csak akkor jelenik meg feszültség, ha egy sornak egy oszloppal való keresztezésénél mindkét határoló erősítő feszültséget szolgáltat, úgy hogy a koincidencia kapu (Gl ... G16), amely két diódából áll, áramáteresztővé válik. A kimenő vezetékek a választott frekvencia hozzárendelésnek és a bináris kódolásnak (lásd 2a. és 2b. ábra) megfelelően négy darab 1 ... 4 vezetékeken keresztül vannak az SP tárolóval összekötve. A négy darab 1 ... 4 vezetéken keresztül az első időszakaszban a bl, b2, b8, b3 biteket tároljuk be, míg a második időszakaszban a b4, b5, b6 és b7 biteket. Az Al . .. A7 kimenő vezetékeken (beleértve az A8 kimenő vezetéket is) rendelkezésre állnak a binárisan kódolt jelek. A második időszakasz után a binárisan kódolt értékeket párhuzamosan vagy sorosan bocsátjuk ki a kimeneteken és kiértékelőberendezésre, például ki-3
