159330. lajstromszámú szabadalom • Forgó keresztvágó fejbehelyezhető megszőelemekkel, valamint ehhez való metszőelem

5 159330 6 vágófejet tüntet fel oldalnézetben, több vágó­egységből összeállítva, a 2. ábrán az 1. ábra szerinti keresztvágófej­hez szolgáló vágóegység hátulnézete látható, a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott vágóegység egy részletének hátulnézete, a 2. ábrához képest felnagyított léptékben, és részben a vágóegy­ség forgástengelyére merőleges metszetben, a 4. ábra a 3. ábrával azonos módon mutatja be a találmány egy alternatív kiviteli alakját, a vágóegység egy részletével, az 5. és 6. ábrán a találmány szerinti metsző­elem két . kiviteli változatának egyszerűsített •hátulnézete látható, valamint a keresztvágó­fejnek az említett metszőelemeket hordozó, szembenfekvő részei. Az 1. ábrán látható forgó keresztvágófejnek átmenő 1 tengelye van, csapágyakban való ágyazáshoz alkalmas módon kialakítva, s vala­mely ismert — nem ábrázolt — módon van forgatva. Az 1 tengely hordozza a 3, 3a, 3b, 3c stb. vágóegységeket, amelyek mindegyikének 7 központi furattal ellátott 5 teste van. (2. ábra). Az 5 vágótest készülhet acélból vagy más alkalmas anyagból. A vágóegységek ezen kívül a metszőelemek befogadására és rögzí­tésére szolgáló eszközöket tartalmaznak a ke­rületük mentén, amint azt már előzőleg :~ész­leteiiben leírtuk. A vágótestiek 7 központi fu­rata szabad elmozdulást biztosít a forgó ke­resztvágófej 1 tengelye körül. A vágóegysége­ket az 1 tengelyhez képesti elfordulással szem­ben az 1 tengely egyik oldalán levő vállat üt­köző, valamint a tengely másik oldalára csa­vart (nem ábrázolt) csavaranya közé történő beszorítással valósítjuk meg. Az említett anya meghúzása által a vágóegységek között létre­jövő szorítóerő teljesen elegendő ahhoz, hogy a vágóegységeknek az 1 tengely körüli elfor­dulását megakadályozza. Az 1—3. ábrán bemutatott kivitelnél mind­egyik vágóegység három darab 23 metszőelem­mel van ellátva, melyek egyenletesen vannak elosztva a vágóegység kerülete mentén. A met­szőelemek számát természetesen tetszés szerin­tire választhatjuk. A 23 metszőeleméknek az 1 tengely irányára merőlegesen vett metszete körszegmens alakú, mivel a metszőelem hajlí­tott felülete hengerfelület. A metszőelemek mindegyike el van látva egy külső 25 megmun­kálóéllel, valamint egy hasonló belső 25a éllel, így a metszőelemek megfordíthatok. Az 1. ábrából látható, hogy a szomszédos vágóegységek az 1 tengelyhez képest különféle szögihelyzetben vannak elhelyezve és a szög­eltérés a különböző vágóegységek elhelyezése között úgy van előre meghatározva, hogy a metszőelemék együttesen egy vagy több lép­csőzött spirálvonalat alkotnak. Ezen elrendezés egyik előnye, hogy a metszőelemék közül a munkadarabbal egyidőben csak egy, vagy igen kevés kerül érintkezésbe. Ez azt eredményezi, hogy a metszőelemek, valamint a munkadarab közötti ütközés által okozott lökő- vagy ütő­hatás és ebből kifolyólag a forgó keresztvágó­fej működés közbeni vibrációja, rezgése mini­málisra csökken. Az ismert forgó keresztvágó­fejeknél, ahol a metszőelemek a vágófej ten­gelyével párhuzamosan futva, annak teljes hosszában végighúzódnak, ezek a rezgések egy­részt erős zajt okoznak, másrészt csökkentik a munka pontosságát. A vágóegységek szöghelyzetének könnyű meg­határozása érdekében a vágóegységet el lehet látni annak egyik sima oldalán egy — nem látható — nyúlvánnyal, amely a szomszédos vágóegység ellentétes sima oldalán levő ho­ronyhoz kapcsolódik. Amint a 2. és 3. ábrából kitűnik, az 5 vágó­test a kerületi felszín közelében 9 furatokkal van ellátva, az egyes metszőelemek számára, s ezek a furatok a vágótest teljes hosszában végignyúlnak. A 9 furat körkörös, hengeres 11 felületű, amely felület a 23 metszőelem számá­ra felfekvést képez és ugyanazon görbületi sugara van, mint a metszőelem hengeres felü­letének. Az 5 vágótestnék a vágótest 16 kerü­leti felülete, valamint a vágötest kerületének közelében elhelyezkedő 11 ülék egy része által meghatározott 15 darabja a metszőelem rögzí­téséhez ütközőül vagy támaszként szolgál. A másik 21 ütközőt vagy támaszt a 19 acél­elem képezi, amely mereven van a vágótesthez rögzítve és előnyösen forgácstörőként is szol­gál. Az említett rögzített, nem beállítható vagy rugalmas 15 és 21 támasz vagy ütköző között egy 17 nyílás vagy rés található, amely, amint azt a vágótest tengelyére merőleges metszősík­ban láthatjuk, ékszerű és a vágótest közép­pontjától kifelé keskenyedik. A 23 metszőelem rögzítése céljából annak külső, a 25 élhez kö­zeleső része be van helyezve az említett 15 ós 21 támasztékok közé és azokkal érintkezésbe kényszerítve. A 19 elem tengelyirányban lé­nyegileg ugyanolyan hosszúságú, mint az 5 vágótest. Az előzőekből kitűnik, hogy a 23 metszőelem két merev támasz vagy ütköző között van rög­zítve, éspedig olyan közel a metszőelem 25 mű­ködő éléhez, amennyire az egyáltalán lehetsé­ges. Ily módon a 25 metszőelemet pontosan lehet rögzíteni olyan helyzeitben, amely lényegi­leg független a metszőelem normál gyártási tűréseitől. Ezek a tűrések említésreméltó be­folyást csak a 25a belső él helyzetére gyakorol­nak, mivel a 25 külső él, valamint a 15 és 21 ütközők közötti távolság a metszőelem legna­gyobb keresztmetszeti méretéhez viszonyítva kicsiny, például nem nagyobb, mint ezen méret egyharmada. A bemutatott kivitelnél az emlí­tett legnagyobb méretet a metszőelem 25 és 25a élei közötti távolság jelenti. Annak érdekében, hogy a 23 metszőélemnek a 15 és 21. ütközőkhöz történő gyors. felfekvé-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom