159308. lajstromszámú szabadalom • Trifluormetilfenil-származékot tartalmazó gyomirtószere és eljárás a hatóanyag előállítására
5 159308 6 előző henbicid hatás eléréséhez általában 0,6— 11 kg hatóanyag pro hektár mennyiség szükséges. Kii árasunk további részleteit a példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példáikban szereplő hőmérsékleti értékek C°Hban értendők. A „paraformaldeíhid" kifejezésen szilárd nagymolekulájú polioximetilént értünk, melyet 1. vizes formaldehid-oldat bepárlásával vagy 2. alkoholos formaldehid savas kezelésével kapunk és amely a (VI) képletnek felel meg (ahol R jelentése hidrogénatom (az 1. eljárás esetén) vagy valamely alkoholmaríadék, különösen kis szénatomszámú alkilcsoport, pl. metil- vagy etilcsoport (a 2. eljárás esetében); és n jelentése kb. 40 és kb. 400, közötti szám). A példákban megadott olvadáspontok korrigáltak, míg a forráspontok nam-ikorrigálták. 1. példa: Keiverőberendezéssel, hőmérővel és szárítócsővel ellátott visszafolyató hűtővel felszerelt 2 literes gömblombikbia 583,5 g (3 mól) 1-klórmetilH3-trifluormetil-<benzolt, 186,2 g (3,8 mól) nátriumicianidot és 1030 ml dimétílfarmámidot viszünk be. Az elegyet keverjük, miközben a hőmérséklet a következő 20 percben 75 C°-ra emelkedik. Az elegyet 22,5 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd lehűtjük és jéghideg vízbe öntjük. A képződő olajos fázis eltávolítása után a vizes réteget 2X250 ml éterrel mossuk. Az olajos fázist az étares extraktokkal egyesítjük és vízzel többször mossuk, szárítjuk és desztilláljuk. A 90—112 C°/l;2 Hgmm forráspontú frakció törésmutatója n23 o = 1,4550. E fralkiciót 112—118 C°-<on/íl4 Hgmm ismét ledesztilláljuk, mikoris n24 o = 1,4554—1,4558 törésmutatójú (3-trifluormetil-fenil)Hacetonitrilt , kapunk. A kiindulási anyagként felhasznált 1-klórmetil-3-trífluormetií!lben2olt a következőképpen állíttatjuk elő: ..,-'.,•'.;• Kaverőberendezóssel, hőmérővel, csepegtető tölcsérrel és szárítócsővel ellátott gázkivezetővel felszerelt 12 literes gömblombilkba 2920 g trifluormetilbenzolt ós 780 g pelyhes paraformaldehidet kiszűrik be. A reaifecióelegy hőmérsékletét 0—2 C°-on tartjuk és erős keverés köziben 5 óm alatt 2330 g klórszulfonsavat adunk hozzá. A reatocióelegyet további 18 órán át 0—2 C°-on keverjük, majd választótölcsérbe öntjük és az alsó savas réteget elválasztjuk. A szerves réteget előbb vízzel, majd telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szűrlet ledesztiliáláslafcor 1584 g nyersterméket kapunk, melynek forráspontja 30 C°/ 23 Hgmm és 120 C°/12 Hgmm közötti érték és törésmutatója n25 D = 1,4509. Ismételt desztillá- ( ció után 68—70 C°/12 Hgmm forráspontú és n25 o = 1,4605 törésmutatójú l-4klórmetil-3-trifluorsmetil-ibenzolt kalpunk. 5 2. példa: -37 g (0,2 mód) az 1. példa szerint előállított (S-trifluormetilfenilJ-scetoniMl és 94 ml tö-10 meny sósafv elegyét addig keverjük, míg hőmérséklete 42—44 C°-ria emelkedik. Az elegyet 40 C°-os hőmérsékleten tartjuk és 1 órán át keverjük, majd 94 ml vízzel hígítjuk és( szobahőmérsékletre hűtjük. A képződő (3-trifluorme-15 tilfenil)-aeetamidot 3X100 ml benzollal kiextraháljuik. A benzolos oldatot egymás után vízzel, telített hidrogénkárbonát-oldattal és ismét vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk, mikoris fehér szilárd anyagot kapunk. 20 Az amidot tisztítás céljából 50 ml forró etilacetátban oldjuk és forró pétrolé térrel zavarosodásig hígítjuk (kb. 10 térfogatrész). Az oldatot ekkor szobahőmérsékletre hűtjük. A kiváló 25 amid 105—107 C° olvadáspontú szálas tűket képez. 3. példa: 30 Keverőberendezéssel, hőmérővel és szárítócsővel ellátott visszafolyató hűtővel felszerelt 1 literes gömblomlbikba 229 g l-klórmetdl-2-klór-3--trifluormetil-lbenzolt és l-klómietil-4-klór-3-35 -trifluormetil-foenzolt, 61,2 g, (1,25 mól) nátriumcianidot és 450 ml dimetilszuMoxidot keverés közben beviszünk. Az elegy 80 C°-ra felmelegszik és kb. 80 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet szobahőmérsékletre 40 hűtjük és jéghideg vízibe öntjük. A képződő olajos ; réteget eltávolítjuk és a vizes réteget 2X125 ml éterrel extraháljuk. Az éteres extrafctokiät és az olajos réteget egyesítjük, vízzel többször mossuk, szárítjuk és ledesztilláljuk, 45 mikoris két izomer elegyét kapjuk. Ismételt desztilláció után 57—60 C°-on olvadó, 132—135 C°/12 Hgmm forráspontú (2-klór-3-tri]fluormetH-fenil)-acetonitrilt és 140—142 C°/9 Hgmm forráspontú, 37,5—139 C°-on olvadó (4-klór-3-50 -trifluorimetil-: fenil)-acetonitr 1 ilt kapunk. A kiindulási anyagként felhasznált 1-klór,metil-2-klór-3-trifluormetil-ibenzolból és 1-klórmetil-4-klór-3-trifluo:rimétil-benzoilból álló ele-55 gyet a körvetkezőképpen állíthatjuk elő: l-trifluormetil-2-klór-benzolt az 1. példában leírt eljárással analóg módon piaraformaldehiddel és klórszulfonsiavval reagáltatunk. A réak-60 cióelegy feldolgozása és desztilláció után 91— 110 C°-on/8 Hgmm forró, n^D • = 1,4933 törésmutatójú nagyobb frakciót kapunk. Ismételt desztilláció után a termék 95—97 C°-«n/10 Hgmm forr és törésmutatója 1,4947—1,4951. Az 65 elegy 1 rész l-klórmetil-2-klór-l3-trlifluormetil-5
