159302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimixin B sók előállítására

/ 5 közegben 24 órán át is állandó. Így olyan tö­mény és nagytisztaságú eluátumot sikerült előállítani, amely a további lépéseket igen jelentősen megkönnyíti és az eddig ismert el­járásokkal szemben jelentős műszaki és gaz- 5 dasági előnyt biztosít. A fenti módszerrel kapott eluátum tömény­sége csaknem 1000-szeresen felülmúlja a 742 569 sz. angol szabadalom 3. példájában szereplő 10 1800 E/ml-es eluátum töménységét. Amint az alábbi táblázatból kitűnik, a tisztulás mértéke több, mint 100-szoros a 742 989 sz. angol sza­badalom szerinti eljárással kapott 10-szeres tisztulással szemben, a hamutartalomra vonat- 15 kozó tisztulás pedig több mint 1000-szeres. A szűrt fermentlé teljes száraz­anyag tartalma 102 mg/ml hatóanyagtartalma 0,93 mg/ml 2 o szulfáthamutartalma 31,2 mg/ml Az eluátum teljes szárazanyag­tartalma , 175 mg/ml hatóanyagtartalma 132 mg/ml „ szulfáthamutartalma 3,8 mg/ml A találmány szerinti eljárással nyert eluá­tumból közvetlenül, tehát bepárlás és egyéb . tisztítási művelet nélkül szulfátionokat tartal­mazó acetonos lecsapással mintegy 85%-os tisztaságú, azaz 6500 E/mg hatékonyságú po­limixin B szulfát állítható elő. Ezzel szemben a 782 926 sz. angol szabadalom szerinti eljárás­sal a bonyolult ioneserélős tisztítás és bázis­képzés után is csak mintegy 53—58% tiszta­ságú polimixin B-t kaptak. A találmány szerinti eljárással előállított kb. 6500 E/mg tisztaságú nyers polimixin B szul­fátot ezután — amennyiben szükséges — is­mert módon, pl. a 658 766 sz. angol szabada­lomban leírt módszerrel /?-naftalinszulfonáton keresztül tovább tisztíthatjuk, és így igen jó, kb. 75—'8O0/<rOis hozammal a gyógyszertkönyvi 45 követelményéknek mindenben megfelelő, gya­korlatilag 100%-os tisztaságú polimixin B szul­fát állítható elő. A találmány értelmében úgy állítunk elő poli­mixin B sókat fermentlevekből karboxil típu- ° sú ioncserélő gyantán történő megkötést követő satvas leoldással, majd a kapott oldatból a poli­mixin B sóknak kinyerésével, hogy a megkö­tés előtt a fermentléhez 0,5—4,0 pH között, célszerűen 1,5—2,5 pH között kétértékű kati- 55 ónokkal savas közegben oldhatatlan csapadé­kot képező szerves vagy szervetlen savakat és/vagy szerves fehérjekicsapó szereket adunk 0,5—<10,0%, célszerűen 1,0—5,0% mennyiség­ben és a fermentlevet szükség esetén 10—300 60 perc időtartamon át, célszerűen 30—60 percen át 70—110 C°-on, célszerűen 95—100 C°-on hőkezeljük, vagy 1,5—9,0 pH 'között, célszerű­en 6,0—8,5 pH között szervetlen fehérjekicsapó 65 6 szereiket adunk 0,5—10,0%, célszerűen 1,0—5,0 súlyszázalék mennyiségiben, majd a kapott ele­gyet leszűrjük és a szűrletből a polimixin B-t 3,0—8,5 pH között célszerűen 5,0—6,0 pH kö­zött poliakrilsav vagy polimetakrilBav vázas karboxil típusú kationicserélő gyantán megköt­jük oly módon, hogy a megkötés befejezésekor a gyantaágyon átfolyt oldat polimixin B tar­talma megegyezzen, de legalább 3/*4 része le­gyen a gyantaágyra folyó oldat polimixin B tartalmának, majd a polimixin B-t "a gyantáról 1,1—5,0 normál, célszerűen 1,5—2,5 normál tö­ménységű erős sav, célszerűen sósarv, salétrom­sav, hangyasav alkoholos, célszerűen metanolos vagy etanolos oldatával leoldjuk, és az így nyert oldatból a polimixin B sókat ismert mó­don, a megfelelő aniont szabad sav és/vagy valamely sója, célszerűen trietilamin sója for­májában tartalmazó, vízzel elegyedő, neutrá­lis szerves oldószerrel, célszerűen acetonnal közvetlenül lecsapjuk, majd a polimixin B sót szűréssel elkülönítjük, és adott esetben ismert módon tovább tisztítjuk. Az ioncserélő gyanta eluálásával kapott ol­datból előállított polimixin B só további tisz­títását célszerűen a polimixin B /?-naftalinszul­fonsayas sójának előállítása, majd ennek vizes etanolos átkristályosítása, és a kapott kristá­lyos /J-naftalinszulfonátnak a megfelelő poli­mixin B sóvá történő átalakítása útján oldhat­juk meg. Ezen az úton még a 10—15% hamut tartalmazó, 50—60% tisztaságú polimixin B-ből is hófehér, hamumentes, közel 100%-os tiszta­ságú polimixin B sókhoz juthatunk el. Ha a polimixin B-tartalmú erjesztéses oldat­nál a termikus, kémiai vagy oldószeres koagu­láltatást nem végezzük el, az elegy igen lassan vagy egyáltalán nem szűrhető. A kapott zava­ros szűrlet vagy a teljes leszűretlen fermentlé polimixin-tartalma csak igen nagy gyantafeles­leggel, a 0,3—0,4 tffl/o helyett csak 5—10 tf%­kal és igen rossz hozammal köthető meg. Az így megkötött polimixin B fenti alkoholos sav­oldattal történő eluálásakor nyert oldat poli­mixin-tartalma lényegesen alacsonyabb (100— 300 000 E/ml), és igen sok szerves és szervet­len kísérőanyagot tartalmazó szennyezett oldat, melyből a kénsavas acetonos lecsapással csak mintegy 25—;30i% tisztaságú polimixin B szul­fát állítható elő, melynek gyógyászati minő­ségű polimixin B szulfáttá való gazdaságos előállítása nem oldható meg. Ha a találmány szerinti eljárással kapott szűrletnek az ioncserélő gyantán végzett meg­kötése után nyert polimixinnel telített gyantát az irodalomban alkalmazott híg vizes savolda­tokkal eluáljuk, ugyancsak igen híg (50— 100 000 E/ml-es), és elsősorban nátriumionok­kal erősen szennyezett oldatot kapunk, mely­ből a polimixin csak a 752 926 sz. angol szaba­dalom szerinti ioneserélős tisztítás és bepár­lás után, és csakis szabad bázis formájában nyerhető ki. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom