159302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimixin B sók előállítására

/ 5 közegben 24 órán át is állandó. Így olyan tömény és nagytisztaságú eluátumot sikerült előállítani, amely a további lépéseket igen jelentősen megkönnyíti és az eddig ismert eljárásokkal szemben jelentős műszaki és gaz- 5 dasági előnyt biztosít. A fenti módszerrel kapott eluátum töménysége csaknem 1000-szeresen felülmúlja a 742 569 sz. angol szabadalom 3. példájában szereplő 10 1800 E/ml-es eluátum töménységét. Amint az alábbi táblázatból kitűnik, a tisztulás mértéke több, mint 100-szoros a 742 989 sz. angol szabadalom szerinti eljárással kapott 10-szeres tisztulással szemben, a hamutartalomra vonat- 15 kozó tisztulás pedig több mint 1000-szeres. A szűrt fermentlé teljes szárazanyag tartalma 102 mg/ml hatóanyagtartalma 0,93 mg/ml 2

o szulfáthamutartalma 31,2 mg/ml Az eluátum teljes szárazanyagtartalma , 175 mg/ml hatóanyagtartalma 132 mg/ml „ szulfáthamutartalma 3,8 mg/ml A találmány szerinti eljárással nyert eluátumból közvetlenül, tehát bepárlás és egyéb . tisztítási művelet nélkül szulfátionokat tartalmazó acetonos lecsapással mintegy 85%-os tisztaságú, azaz 6500 E/mg hatékonyságú polimixin B szulfát állítható elő. Ezzel szemben a 782 926 sz. angol szabadalom szerinti eljárással a bonyolult ioneserélős tisztítás és bázisképzés után is csak mintegy 53—58% tisztaságú polimixin B-t kaptak. A találmány szerinti eljárással előállított kb. 6500 E/mg tisztaságú nyers polimixin B szulfátot ezután — amennyiben szükséges — ismert módon, pl. a 658 766 sz. angol szabadalomban leírt módszerrel /?-naftalinszulfonáton keresztül tovább tisztíthatjuk, és így igen jó, kb. 75—'8O0/<rOis hozammal a gyógyszertkönyvi 45 követelményéknek mindenben megfelelő, gyakorlatilag 100%-os tisztaságú polimixin B szulfát állítható elő. A találmány értelmében úgy állítunk elő polimixin B sókat fermentlevekből karboxil típu- ° sú ioncserélő gyantán történő megkötést követő satvas leoldással, majd a kapott oldatból a polimixin B sóknak kinyerésével, hogy a megkötés előtt a fermentléhez 0,5—4,0 pH között, célszerűen 1,5—2,5 pH között kétértékű kati- 55 ónokkal savas közegben oldhatatlan csapadékot képező szerves vagy szervetlen savakat és/vagy szerves fehérjekicsapó szereket adunk 0,5—<10,0%, célszerűen 1,0—5,0% mennyiségben és a fermentlevet szükség esetén 10—300 60 perc időtartamon át, célszerűen 30—60 percen át 70—110 C°-on, célszerűen 95—100 C°-on hőkezeljük, vagy 1,5—9,0 pH 'között, célszerűen 6,0—8,5 pH között szervetlen fehérjekicsapó 65 6 szereiket adunk 0,5—10,0%, célszerűen 1,0—5,0 súlyszázalék mennyiségiben, majd a kapott elegyet leszűrjük és a szűrletből a polimixin B-t 3,0—8,5 pH között célszerűen 5,0—6,0 pH között poliakrilsav vagy polimetakrilBav vázas karboxil típusú kationicserélő gyantán megkötjük oly módon, hogy a megkötés befejezésekor a gyantaágyon átfolyt oldat polimixin B tartalma megegyezzen, de legalább 3/*4 része legyen a gyantaágyra folyó oldat polimixin B tartalmának, majd a polimixin B-t "a gyantáról 1,1—5,0 normál, célszerűen 1,5—2,5 normál töménységű erős sav, célszerűen sósarv, salétromsav, hangyasav alkoholos, célszerűen metanolos vagy etanolos oldatával leoldjuk, és az így nyert oldatból a polimixin B sókat ismert módon, a megfelelő aniont szabad sav és/vagy valamely sója, célszerűen trietilamin sója formájában tartalmazó, vízzel elegyedő, neutrális szerves oldószerrel, célszerűen acetonnal közvetlenül lecsapjuk, majd a polimixin B sót szűréssel elkülönítjük, és adott esetben ismert módon tovább tisztítjuk. Az ioncserélő gyanta eluálásával kapott oldatból előállított polimixin B só további tisztítását célszerűen a polimixin B /?-naftalinszulfonsayas sójának előállítása, majd ennek vizes etanolos átkristályosítása, és a kapott kristályos /J-naftalinszulfonátnak a megfelelő polimixin B sóvá történő átalakítása útján oldhatjuk meg. Ezen az úton még a 10—15% hamut tartalmazó, 50—60% tisztaságú polimixin B-ből is hófehér, hamumentes, közel 100%-os tisztaságú polimixin B sókhoz juthatunk el. Ha a polimixin B-tartalmú erjesztéses oldatnál a termikus, kémiai vagy oldószeres koaguláltatást nem végezzük el, az elegy igen lassan vagy egyáltalán nem szűrhető. A kapott zavaros szűrlet vagy a teljes leszűretlen fermentlé polimixin-tartalma csak igen nagy gyantafelesleggel, a 0,3—0,4 tffl/o helyett csak 5—10 tf%kal és igen rossz hozammal köthető meg. Az így megkötött polimixin B fenti alkoholos savoldattal történő eluálásakor nyert oldat polimixin-tartalma lényegesen alacsonyabb (100— 300 000 E/ml), és igen sok szerves és szervetlen kísérőanyagot tartalmazó szennyezett oldat, melyből a kénsavas acetonos lecsapással csak mintegy 25—;30i% tisztaságú polimixin B szulfát állítható elő, melynek gyógyászati minőségű polimixin B szulfáttá való gazdaságos előállítása nem oldható meg. Ha a találmány szerinti eljárással kapott szűrletnek az ioncserélő gyantán végzett megkötése után nyert polimixinnel telített gyantát az irodalomban alkalmazott híg vizes savoldatokkal eluáljuk, ugyancsak igen híg (50— 100 000 E/ml-es), és elsősorban nátriumionokkal erősen szennyezett oldatot kapunk, melyből a polimixin csak a 752 926 sz. angol szabadalom szerinti ioneserélős tisztítás és bepárlás után, és csakis szabad bázis formájában nyerhető ki. 3